1. Ulpianus a végrendelet nélkül elhalt családfiú peculium castrenséjéről az alábbiakat mondja:

Filii familias militis si peculium apud patrem remansit sine testamento filio defuncto, pater ipsi heres non fit, sed tamen heres is fiet, quibus filius fuit.

(D.49.17.1.Ulpianus)

Ha a katona családgyerek végrendelet nélkül hal meg, a peculium castrenséje az apjáé lesz, az apa saját maga után nem lesz örökös, de mégis a fia örököse lesz.

Elsőre furcsának tűnhet Ulpianus megállapítása, hogy az apa saját maga után nem lesz örökös, de még is a fia örököse lesz. Ez a mondat jól mutatja a peculium castrense jellegét. Ugyanis ha a fiú nem készít végrendeletet, akkor a peculium castrensénél érvényesül a különvagyoni jelleg, az hogy valójában olyan vagyontömegről van szó, ami az apa vagyonának a része. Ezért mondja a jogtudós, hogy az apa nem lesz saját maga örököse.

Kérdésként merül fel, hogy miért mondja azt, hogy az apa még is a fiú örököse lesz. Azért mert, bár formailag nem a fiú örököse, mivel a peculium castrense alakilag az apa vagyonába tartozik, valójában még is a fiú egyetemes jogutódja lesz. Ha a fiú nem készít végrendeletet, akkor az apa bonorum possessiót kérhet a praetortól, ha a peculium castrensét adósság terheli azt az apának kell megfizetnie.

Ugyanezt fogalmazza meg Ulpianus a következő töredékben is:

Si filius familias miles decesserit, si quidem intestatus, bona eius non quasi hereditas, sed quasi peculium patri deferentur: si autem testamento facto, hic pro hereditate habetur castrense peculium. (D.49.17.2.Ulpianus)

Ha a katona családgyerek meghal, de végrendeletet nem készít, a vagyona nem olyan mintha örökség lenne, inkább olyan különvagyon ami az apjához kerül, de ha végrendelet van, akkor a peculium castrense örökségnek minősül.

Ugyancsak Ulpianus tárgyalja azt az esetet, amikor a fiú apja javára végrendelkezik:

………sed et si filius familias putans se patrem familias testamentum fecerit, deinde mortis tempore pater familias inveniatur, non potest bonorum possessio secundum tabulas peti. sed si filius familias veteranus de castrensi faciat, deinde emancipatus vel alias paterfamilias factus decedat, potest eius bonorum possessio peti. sed quis utroque tempore testamenti factionem habuerit, medio tempore non habuerit, bonorum possessio secundum tabulas peti poterit. (D.37.11.1.8.Ulpianus)

Ha a becsületes fiú az apa javára végrendelkezik és azután a fiú halála ideje alatt az apa megszerzi a hagyatékot, akkor nem kapja meg a bonorum possessio secundum tabulast. De ha a fiú veterán és a peculium castrenséjét az emancipált fiú vagy más pater familias megszerzi az apa a bonorum possessiót megkapja. De ha ebben az időben mindkét végrendelkezési joggal bír, később nem bír, akkor a bonorum possessiót megkapja.

Tehát ha a fiú az apára hagyja a peculium castrenséjét és azt az apa birtokba is veszi, akkor nem kap bonorum possessiót a praetortól, mert nincs rá szükség. Viszont ha a fiú veterán volt és a hagyatékát egy emancipált fiú vagy egy másik családfő veszi birtokba, akkor az apa megkapja a bonorum possessiót, hiszen ő a fiú örököse.

Ha a fiú halálakor mindkét végrendelkezési joggal bír, az aktívval és a passzívval is, tehát maga is készíthet végrendeletet és örökölhet is, de később már nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, akkor is megkapja a bonorum possessiót, mert a halál pillanatában nyílik meg az öröklés, ezért ez az időpont az irányadó.

Szintén Ulpianustól származik a következő kázus is:

Miles filius familias a commilitione vel ab eo , quem per militiam cognovit, heres institutus et citra iussum patris suo arbitrio recte pro herede geret. (D.49.17.5. Ulpianus)

Ha a hatalomalatti katona bajtársától vagy valaki mástól katonaként szerez, azt az örököse szerzi meg közvetlenül, az apa akarata nélkül is.

Ha a katona bajtársától vagy valaki mástól a katonáskodás során vagy azzal összefüggésben szerez meg dolgokat, akkor ezek a peculium castrensébe tartoznak és azt az örököse kapja, mivel a fiú a katonai különvagyonáról szabadon végrendelkezhet, az apja akarata ellenére is.

Ulpianus tehát újfent megerősíti, hogy milyen dolgok tartoznak peculium castrensébe és hogy arról a fiú szabadon végrendelkezhet az apa akarata ellenére is.

Ugyancsak Ulpianus vizsgálja azt, hogy mi lesz a sorsa a katonai különvagyonnak, ha a fiú házon kivüli örököst nevez ki:

Proponebatur filius familias miles testamento facto extraneum heredem scripsisse, patre deinde superstite decessisse, pater deliberante herede instituto et ipse diem functus, deinde heres institutus repudiasse hereditatem. quaerebatur, ad quem castrense peculium pertineret. dicebam castrense peculium filii familias, si quidem testatus decessit, quasi hereditatem deferri heredi scripto, sive extraneum scripsit heredem sive patrem. sed cum nihil de peculio decernit filius, non nunc obvenisse patri, sed non esse ab eo profectum creditur. denique si servo filii castrensi libertatem pater adscripserit moxque filius vivo patre defunctus sit, non impeditur libertas. unde Marcellus putat necessarium quoque heredem servum filii peculiarem patri existere posse, si filio pater supervixerit. idem referebam et si rem peculiarem filii pater legaverit: nam eodem casu, quo libertatem competere diximus, legatum quoque vel debebitur vel impedietur. quibus ita praemissis et in proposito dicebam, cum heres non adiit hereditatem , retro peculium patris bonis accessisse: unde posse dici etiam aucta patris bona per hanc repudiationem. nec est novum, ut ex postfacto aliquis successorem habuisse videatur. nam et si filius eius, qui ab hostibus captus est, decesserit patre captivo vivo, si quidem patrem regrederetur, quasi filius familias peculium haberet: enimvero si ibidem pater decesserit, quasi pater familias legitimum habebit successorem, et retro habuisse creditur eius successor ea quoque, quae medio tempore filius iste quaesiit, nec heredi patris, sed ipsi filio quaesita videbuntur.

(D.49.17.9.Ulpianus)

A katona fiú végrendeletében házon kívüli örököst nevez ki és a fiú még meghal apja életében. Ha az apa az örökös meggondolási ideje alatt meghal és az örökös az örökséget visszautasítja, halála napján az apa megszerzi az örökséget. Meg kell nézni hogy ez a peculium castrensére vonatkozik-e ?
A peculium castrense a fiúé, ha a végrendeletben örököst jelöl vagy az extraneusé vagy az apjáé lesz. Ha a fiú úgy dönt, nem lesz az apáé de semmi esetre sem lesz a hitelezőé. Ha a fiú katonai különvagyonába tartozó rabszolga szabadságához az apa hozzájárult, ezután a fiú még apja életében meghalt, ez nem akadálya a szabadságnak, ha a fiú az apát túléli, ez viszont akadálya a szabadságnak.
Marcellus úgy véli ahhoz, hogy a fiú rabszolgája örökölje a peculium castrensét, az apa jóváhagyása kell, ha a fiút az apa túléli. Ugyanez a döntés ha a fiú a peculium tárgyait az apára hagyományozza, ugyanez a helyzet a szabadság megszerzésénél, ami hagyományként megadatott és visszatartatott, amit így jutalomként és előzetesen megadtak, mivel az örökös nem kapja meg az örökséget, a peculium az apa vagyonába visszaegyesül, növeli az apa vagyonát a visszautasítás miatt, ha utána a fiú mást tesz jogutódjává és ráhagyja az örökséget, tehát nem az apa örököse szerzi meg, hanem inkább a fiú által kinevezett.

Ulpianus részletesen tárgyalja házon kívüli örökös kinevezése esetén az összes variációt.

Azzal kezdi, hogy a katona fiú házon kívüli örököst nevez ki és a fiú még meghal apja életében. Ha az apa az örökös meggondolási ideje alatt meghal és az örökös az örökséget visszautasítja, a fiú halála napján az apa megszerzi az örökséget.

Házon kívüli örökösök azok, akik nem álltak az örökhagyó hatalma alatt. Az ilyen személyeknek a praetor 100 nap gondolkodási időt adott, hogy elfogadják-e az örökséget vagy sem. Jelen esetben az örökös visszautasította az örökséget, ezért a végrendelet megdőlt, mivel a fiúnak az apa a törvényes örököse, ezért az örökség az apáé lesz, még hozzá a fiú halála napján, mivel a végrendelet a visszautasítással megdőlt és úgy kell tekinteni, mintha meg sem írták volna. Az apa pedig mint a fiú szükségképpeni örököse a fiú halála pillanatában örökössé lesz.

Aztán felteszi a kérdést, hogy ez a peculium castrensére vonatkozik-e. A fiúnak, a korábban leírtak szerint csak egy fajta vagyona lehetett még Ulpianus korában is, a peculium castrense. Ám Iustinianus idején már a fiú a nem az apjától szerzett vagyonnak megkapta a tulajdonjogát, de a haszonélvezete az apát illette. Ezért bizonyos, hogy a forrás ezen része posztklasszikus beszúrás.

A peculium castrensével kapcsolatban Ulpianus megerősíti a communis opiniót, azaz a fiú azt akár az extraneusra, akár az apjára hagyhatja, de ha úgy dönt, akkor az apáé sem lesz, de nem lesz a hitelezőé sem, hiszen a fentebb már leírtak szerint a katonai különvagyon nem vonható végrehajtás alá.

Majd azt mondja, hogy ha a peculium castrensébe tartozó rabszolga felszabadításához az apa hozzájárult, de a fiú még a felszabadítás előtt, az apa életében meghal, ez nem akadálya a szabadságnak, még hozzá azért nem, mert a rabszolga az apa vagyonába kerül vissza és mint tulajdonosa megadhatja neki a manumissiót. De ha a fiú az apát túléli, akkor a rabszolga az apa engedélye folytán nem lesz szabad, mivel ő már semmiféleképpen nem lehet az apáé és a fiú a peculium castrenséről szabadon rendelkezhet.

Ezt követően a jogtudós Marcellusra hivatkozik, aki szerint, ha a peculium castrensét a fiú rabszolgájára hagyja, a rabszolga örökléséhez az apa jóváhagyása kell. Ez csak akkor van így, ha a fiú a végrendeletben nem szabadította fel a rabszolgát, mert akkor a rabszolga a hagyatékot nem szerezheti meg, csak akkor, ha ehhez az apa hozzájárult, de ha a fiú a végrendeletben először felszabadítja a rabszolgát, majd örökösévé nevezi, akkor nem kell az apa hozzájárulása, mert a fiú halálával a rabszolga szabad és örökös is lesz.
Iustinianusnál a forráspélda esetén sem kell az apa hozzájárulása, mivel a rabszolga még ha a fiú végrendeletileg nem is szabadította fel, csupán örökössé nevezte, akkor is a fiú halálával megszerzi a szabadságot és az örökséget is.

Továbbá ugyanúgy az apa engedélye kell a manumissióhoz, ha a fiú az apára hagyományozza a rabszolgát. Itt kérdésként merülhet fel, hogy van-e különbség e között és azon eset között, amikor a fiú nem készít végrendeletet vagy az megdől vagy a házon kívüli örökös visszautasítja az örökséget, mert a peculium castrense, akkor is az apáé lesz. Csak annyi különbség van, hogyha a fiú az apára hagyományozza a rabszolgát, akkor az apa hagyomány jogcímén lesz annak tulajdonosa, míg az utóbbi esetekben, ahogy a jogtudós is írja, a rabszolga visszaegyesül az apa vagyonába.

Végül pedig azt mondja, hogy ha az extraneus még a fiú életében visszautasítja a leendő örökséget, ha a fiú mást nevez ki örökösül, akkor ő fogja az örökséget megszerezni és nem az időközben elhalt apa örökösei.

Pomponius is megerősíti, hogy a fiú halálakor, végrendelet esetén, nem az apa kapja a fiú peculium castrenséjét:

Constat nec patribus aliquid ex castrensibus bonis filiorum deberi.

(D.49.17.10.Pomponius).

Papinianus a rabszolga felszabadításával kapcsolatban visszautal Hadrianusra:

Divus Hadrianus rescripsit in eo, quem militantem uxor heredem instituerat filium, extitisse heredem et ab eo servos hereditarios manumissos proprios eius libertos fieri.

(D.49.17.13.Papinianus).

Ha a katona felesége a fiút teszi örökössé, a hagyatékban lévő és a végrendeletben felszabadított rabszolgák, az örökhagyó halálával saját felszabadulásuk révén szerzik meg a szabadságot.

A forrásban közölt jogi megoldás posztklasszikus beszúrás lehet. Ugyanis Iustinianus rendeletéig (Inst.2.9.1.) a hatalomalatti fiú mindent atyjának szerzett, kivéve a katonai különvagyont. Éppen ezért, Hadrianus idején még, ha a katona felesége a hatalomalatti fiút tette örökössé, akkor az mindent a pater familiasának szerzett. Iustinianus rendelte el, hogy a nem az apa vagyona révén szerzett vagyon a fiút illesse és csak haszonélvezete legyen rajta az apának.

További feltétel a jogesetnél, hogy a feleség önjogú legyen, mert ha manusos házasságot kötött, akkor ő is a fiú pater familiasának hatalma alá került és mindent annak szerez, azaz nem lehet saját vagyona, amiről végrendelkezne.

Tehát, ha az önjogú feleség a végrendeletben a hagyatéki rabszolgáknak szabadságot adott, akkor halálával a rabszolgák saját jogon megszerzik a szabadságot.

Ugyancsak Papinianus mond véleményt a hadifogságban meghalt hatalom alatti katona peculium castrenséjéről:

Filius familias miles si captus apud hostes vita fungatur, lex Cornelia subveniet scriptis heredibus: quibus cessantibus iure pristino peculium pater habebit.

(D.49.17.14.Papinianus)

Ha a hatalomalatti katona az ellenség fogságában meghal a lex Cornelia azt írja elő az örökségről, hogy ami utolsó peculiumából megmaradt az jog szerint az apját illeti meg.

A lex Cornelia előírta, hogy a hadifogságban életét vesztett római polgárt úgy kell tekinteni, mint aki élete utolsó szabad pillanatában halt meg. Erre a fictióra azért volt szükség, mert a hadifogoly rabszolga és a rabszolga után nincs öröklés.
A fiú is, ha a hadifogságban meghalt a peculium castrenséje az apát illeti meg, ha arról nem végrendelkezett még a hadifogságba esése előtt. Ugyanis ha a peculium castrenséről már a hadifogságba esés után végrendelkezett, akkor az érvénytelen, hiszen a rabszolga nem végrendelkezhet.

Majd a jogtudós így folytatja:

Proxima species videtur, ut scriptis heredibus deliberantibus, quod servus interim stipulatus est vel ab alio sibi traditum accepit, quod quidem ad patris personam attinet, si forte peculium apud eium resederit, nullius momenti videatur, cum in illo tempore non fuerit servus patris: quod autem ad scriptos heredes, in suspenso fuisse traditio itemque stipulatio intellegatur: ut enim heredetarius fuisse credatur, post aditam fit hereditatem. sed paterna verecundia nos movet, quatenus et in illa specie, ubi iure pristino apud patrem peculium remanet, etiam adquisitio stipulationis vel rei traditae per servum fiat.

(D.49.17.14.1.Papinianus).

Az írott formában meghatározott örökség, valamint azon közben amit a rabszolga mástól traditióval vagy stipulatioval szerzett, valamint amit az apának személyesen szerez, ha előtte tartósan peculiummá nyilvánították, senki azt nem szerzi meg, mivel abban az időben nem volt az apa rabszolgája, de a kijelölt örökösé lesz, függetlenül attól, hogy stipulatióval vagy traditióval szerezték, de az apa peculiuma megmarad a korábbi jogánál fogva, ha a rabszolga stipulatióval vagy traditióval szerzett.
Itt arról van szó, hogy a peculium castrensébe tartozó rabszolga által stipulatióval vagy traditióval szerzett dolgok, még ha azokat személyesen az apának szerzi is, mert például az apa birtokában van, a fiú peculium castrenséjének örökösét illeti meg. Az apa joga megmarad a katonai különvagyonra, ha az örökös valamilyen ok miatt nem örökölhet, ekkor a peculium castrense visszakerül az apához.

Végül azt mondja:

Legatum, quod ei servo relictum est, quamvis tunc propter incertum nulli sit adquisitum, omisso testamento patri tunc primum per servum adquiretur, cum, si fuisset exemplo hereditatis peculio adquisitum, ius patris hodie non consideraretur.

(D.49.17.14.2.Papinianus).

A hagyomány, amelyet egy rabszolgára hagytak senki által meg nem szerezhető, az apát mellőző végrendelet miatt, a hagyományt először a rabszolga szerezheti meg, mivel olyan mintha az örökös a peculiumot szerezné meg, az apa joga most fel nem vethető.

Itt saját rabszolgáról van szó, tehát a fiú saját rabszolgájának hagyományoz. Iustinianus előtt a végrendeletben először fel kellett szabadítani, majd hagyományozhatott neki. Iustinianusnál elég volt a hagyományozás, a szabadságot azzal együtt megszerezte.

Azt mondja a jogtudós, hogy ugyanúgy szerzi meg a hagyományt, mint az örökös a peculium castrensét. Az apa joga a hagyományozott dologra nem vethető fel.

Papinianus a peculium castrense elbirtoklásával kapcsolatban azt mondja:

Pater, qui castrense peculium intestati filii retinebit, aes alienum intra modum eius et annum utilem iure praetorio solvere cogitur: idem, si testamento scriptus heres extiterit, perpetuo civiliter ut heres convenietur.

(D.49.17.17.Papinianus)

Ha az apa megszerzi fia peculium castrenséjét, amit más módon a praetori jog egy évi használat után ad meg, ha a végrendeleti örökös elfogadja, az örökség tulajdonlása civiljogilag folyamatos és az örököst illeti. Ha az apa birtokba veszi fia katonai különvagyonát azon egy évi birtoklás után szerezhet a praetori jog szerint elbirtoklással tulajdonjogot.
De ha a végrendeleti örökös, aki jelen esetben csak házon kívüli örökös lehet, elfogadó nyilatkozatot tesz, megszerzi az örökséget az örökhagyó halálával. Tulajdonlása folyamatos lesz a civiljog szerint és az örökség őt illeti, tehát az apától el is perelheti. Majd így folytatja

Pater a filio milite vel qui militavit heres institutus testamenti causam omisit et castrense peculium possidet: legitimi heredis exemplo cogetur ad finem peculii perpetuo legata praestare. quod si filius post annum quam militare desierat iure communi testamento facto vita decessit, ratione Falcidiae retinebitur quarta. ceterum si testamenti causam pater omisit, cum peculium creditoribus solvendo non esset, nihil dolo videbitur fecisse, quamvis temporis incurrat compendium. (D.49.17.17.1.Papinianus)

Amit az apa katona fiától vagy katonáskodó személytől végrendeletileg örököl a peculium castrensébe tartozik. A törvényes örökösök a hagyományért a peculium castrense erejéig kötelesek helytállni. Ha a fiú a katonáskodás után 1 éven túl a mindenkire érvényes jog szerint készített végrendelet idején meghal, a józan ész szerint a Falcidia a negyedet visszatartja. Egyébként, ha a végrendelet alapján az apa szerez, a peculiummal a tartozások nem fedezhetők, ez senkinek az akaratán nem múlik, bármennyire is idő megtakarítással járna.

Ha az apa a katona fiától vagy más katonáskodótól örökli a peculium castrenséjét, akkor a törvényes örökösök, akik csak a más katonáskodó önjogú személy örökösei lehetnek, a fiúé nem, mert az mindent apjának szerez, a hagyományért a peculium castrense erejéig kötelesek helytállni. MInt látható a katonáknál a végrendeleti és a törvényes öröklés nem zárták ki egymást. Ha a fiú a katonáskodást követő 1 éven túl hal meg és általánosan készített végrendelete van, akkor a lex Falcidia érvényesülni fog.
Az 1 évnek azért van jelentősége, mert a katonai végrendelet a katonáskodás után 1 évvel érvényét vesztette és a katonai végrendeletnél nem érvényesült a quarta Falcidia. De itt a fiú általános végrendeletet készített ezért az örökösnek meg kell kapnia öröksége ¼.-ét hagyományoktól mentesen.

Majd pedig megerősíti, hogy a peculium castrense végrehajtás alá nem vonható.

Maecianus azt mondja, hogy a peculium castrensébe tartozó rabszolgát a fiú örökölheti, ha az apának szükségképpeni örököse a fiú.

Ex castrensi peculio servus a patre heres institui potest et filium necessarium heredem patri facit. (D.49.17.18.Maecianus)

A fiú csak akkor nem szükségképpeni örököse az apának, ha kikerült az apa agnatiojából, emancipálták vagy örökbeadták. Tryphoninus a bajtársak örökléséről a következőket mondja:

De hereditate ab adgnato commilitione data Scaevola noster dubitabat, quia potuit et ante notus et amicus dare, potuit et non dare, nisi commilitium caritate auxisset. nobis ita videtur, si ante commilitium factum sit testamentum, non esse peculii castrensis eam hereditatem, si postea, contra. (D.49.17.19.Tryphoninus)

Az agnat rokonok öröklése kapcsán Scaevola kételkedik a bajtársak öröklésében, mivel miután ittak ad a barátnak, ismerősnek, vagy ittak és nem ad, ilyenkor nem bajtársiasságból és tiszteletből segítenek. Mint az ismert ha a katona tényleges bajtársiasság előtt készített végrendeletet, akkor nem lesz a bajtárs örökös, ha utána akkor igen. A jogtudós azt az esetet tárgyalja, amikor a közös italozás során miután a katona már felöntött a garatra bajtársai ráveszik, hogy végrendelkezzen a javukra.
A végkövetkeztetése az esetnek az, hogy ha a katona az előtt végrendelkezik katonatársa javára mielőtt valamilyen bajtársias magatartást tanúsított volna, akkor mivel fennáll a megtévesztés lehetősége, az örökös nem szerzi meg az örökséget, míg ha a bajtársias cselekedet után teszi ezt, akkor megszerezheti az örökséget.

Majd így folytatja:

Sed si servus peculii castrensis a quocumque sit heres scriptus, iussu militis adire debebit hereditatem eaque fiet bonorum castrensis peculii.

(D.49.17.19.1.Tryphoninus)

Ha a peculium castrensébe tartozó rabszolga a kinevezett örökösé lesz, katonai parancsra odaadják az örökösnek a peculium castrensébe tartozó vagyont.

Itt arról lehet szó, hogy a katona a csatában vagy a katonai táborban meghalt és korábban végrendeletet írt. Elöljárója parancsára peculium castrenséjét az örökösének kiadják.

Aztán a lovaskatona peculium castrenséjével és apjától örökölt vagyonával kapcsolatban azt mondja:

Filius familias paganus de peculio castrensi fecit testamentum et, dum ignorat patri se suum heredem extitisse, decessit. non potest videri pro castrensibus bonis testatus, pro paternis intestatus decessisse, quamvis id in milite etiamnunc rescriptum sit, quia miles ab initio pro patre testatus, pro parte intestatus potuerat mori, quod ius iste non habuerit, non magis quam sine observatione legum facere testamentum. necessario ergo castrensis peculii heres scriptus universa bona habebit, perinde ac si pauperrimus facto testamento decessisset ignorans se locupletatum per servo alio loco agentes.

(D.49.17.19.2.Tryphoninus)

A lovaskatona fiú a peculium castrenséről végrendeletet készít, de nem tudja, hogy az apja őt tette örökösévé, majd meghal. Nem lehet, hogy a castrensébe tartozó vagyonban végrendeleti öröklés, míg az apai vagyonban törvényes öröklés legyen, noha a katonáknál még él a rescriptum hogy a katonák kezdettől fogva részben törvényes, részben végrendeleti öröklés szerint halhatnak meg. Ezt ugyanúgy nem engedi a jog, mint a kellő gondosság nélkül készített végrendeletet.
Szükséges tehát, hogy a peculium castrensét öröklő örökös az apai vagyont is örökölje, éppúgy mint amikor a nagyon szegény ember végrendeletet készít és meghal, de nem tudja, hogy nagyon gazdag ember, rabszolgáinak más helyen végzett üzleti tevékenységének köszönhetően.

Tryphoninus megerősíti azt a szabályt, hogy a katonai különvagyonnál lehet részben végrendeleti és részben törvényes öröklés, de a civiljog szerint nem. Ez annyira igaz, hogy ha a katona peculium castrenséjéről végrendelkezik és még ha tudta nélkül is, de megörökli apja vagyonát, akkor a végrendeleti örökös a teljes hagyatékot örökölni fogja. Ugyanis a peculium castrenséjére a katonai végrendelet szabályait kell alkalmazni, míg az apától örökölt vagyonra az általános szabályokat, amely szerint egy hagyatékban csak egyféle öröklés lehet, ha van végrendelet, akkor a teljes hagyatékot a végrendeleti örökös kell, hogy örökölje.

Majd a peculium castrensébe tartozó rabszolga felszabadításáról az alábbiak szerint nyilatkozik:

Pater peculii castrensis filii servum testamento liberum esse iussit: intestato defuncto filii familias, mox patre quaeritur, an libertas servo competat. occurebat enim non posse dominium apud duos pro solido fuisse: denique filium posse manumittere talis peculii servum Hadrianus constituit: et si testamento tam filii quam patris idem servus accepisset libertatem et utrique pariter decessissent, non dubiteratur ex testamento filii liberum eum esse. sed in superiore casu pro libertate a patre data illa dici possunt, numquid, quoad utatur iure concesso filius in castrensi peculio, eosque ius patris cessaverit, quod si intestatus decesserit filius, postliminiii cuiusdam similitudine pater antiquo iure habeat peculium retroque videatur habuisse rerum dominia.

(D.49.17.19.3.Tryphoninus)



Folytatás: A peculium castrense öröklése és megszerzése II. rész