Nyilvánvalónak tűnik, hogy katonai végrendeletet csak katona készíthet, de kérdésként merül fel, hogy az aki belépett a hadseregbe, mikortól tekinthető katonának, azaz mikortól készíthet katonai végrendeletet. Erre a választ Ulpianus adja meg, amikor azt mondja:

Ex eo tempore quis iure militari incipit posse testari, ex quo in numeros relatus est, ante non: proinde qui nondum in numeris sunt, licet etiam lecti tirones sint et publicis expensis iter faciunt, nondum milites sunt: debent enim in numeros refferi.
(D.29.1.42-Ulpianus)

Egy ember attól az időtől kezdve kezdhet katonai végrendeletet készíteni, amikortól felcsapott katonának előtte nem, természetesen akkor sem, ha nem állt még be katonának, bár kiválogatták újoncnak és közköltségen utazott, de még nem katona, be kell állnia katonának. A sorozás után az újoncokat kiképző táborokba küldték, de ők még nem voltak katonák, ezért katonai végrendeletet sem készíthettek, csak azután miután letették a katonai esküt.
Kérdésként merül fel, hogy a császári testőrség katonái a praetorianusok katonának tekintendők-e, vagy sem, készíthetnek-e katonai végrendeletet, vagy sem. Papinianus erről az alábbiakat mondja:

Filius familias equestri militia exornatus et in comitatu principum retentus cingi confestim iussus testamentum de castrensi facere potest
( D.29.1.42-Papinianus)

Egy hatalom alatti akit felszereltek lovaskatonának, de visszatartanak a császári testőrségbe, ha táborba száll, végrendelkezhet a katonáskodással szerzett külön vagyonáról. Azaz a forráshelyből azt a következtetést lehet levonni, hogy a praetorianusok is csak akkor végrendelkezhettek a katonai jog szerint, ha táborba szálltak, azaz ténylegesen harci feladatokat láttak el.

Az Ulpianustól származó alábbi töredék azt mutatja, hogy bizonyos rangú személyek nem végrendelkezhettek a katonai jog szerint, s e szerint a provinciai helytartótól is megvonták ezt a jogot:

Rescripta principum ostendunt omnes omnimo, qui eius sunt gradus út iure militari testari non possint, si in hostico deprehentlantur et illic decedant, quomodo velint et quomodo possint, testari, sive praeses sit provinciae sive quis alius, qui iure militari testari non potest. (D.29.1.44.-Ulpianus)

Egy császári rendelet azt mondja, hogy azok akik ilyen rangban vannak nem készíthet-
nek végrendeletet a katonai jog szerint, de készíthetnek úgy ahogy akarnak, illetve ahogy tudnak, ha őket ellenséges területen elfogják és ott meghalnak, ha az elfogott provinciai helytartó, vagy valaki más sem készíthet katonai végrendeletet.
Sajnos a forrás nagyon töredékes így nem tudjuk, hogy milyen rangú személyek azok, akik nem készíthetnek katonai végrendeletet csak akkor, ha ellenséges területen elfogják őket és ott meghalnak. Ebben az esetben csak találgatásokra vagyunk utalva. Talán olyan magas rangú tisztekről lehet szó, akik közvetlenül nem harcolnak a harcmezőn, így nem kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor formaságoktól mentesen katonai végrendeletet készíthetnének.
Ezt a magyarázatot támasztja alá az, hogy ha ellenséges területen elfogják őket és meghalnak akkor az általuk készített katonai végrendelet érvényes. Szintén ezt az értelmezést támasztja alá az, hogy a provinciai helytartó esetében sincs meg a katonai végrendelet készítésének a joga. Ugyanis a helytartó bár katonai jogköre volt, de tisztsége inkább volt politikai mint katonai.
Szintén Ulpianus a katonai végrendelet alapján megadott bonorum possessioval kapcsolatban ( D.37.13.1.) azt mondja- az előbbiekkel egyezően- hogy az ellenség fogságába esett személyeknek az a kívánságuk, hogy a katonai jog szerint végrendelkezhessenek, ezért a császári rescriptumok gyakran megadták nekik ezt a jogot. Ez a forrás sem szól arról, hogy kik voltak ezek a személyek. Majd így folytatja:

Item nauarchos et trierarchos classium iure militari posse testari nulla dubitatio est. in classibus omnes remiges et nautae milites sunt. item vigiles milites sunt et iure militari eos testari posse nulla dubitatio est. Si quis militum ex alio numera translatus sit in alium, quamvis et hinc sit exemptus et illo nondum pervenerit, tamen poterit iure militari testari: est enim miles, quamvis in numeris non sit.
( D.37.13.1.1-2- Ulpianus)

Ugyanakkor a jogtudós szerint nem kétséges, hogy a kormányos és hajós katonák végrendelkezhettek a katonai jog szerint. A vigilek is katonák, ezért ők is készíthetnek katonai végrendeletet. Ha a katona átkerül egy másik katonai egységbe vagy csak át akar kerülni, akkor is végrendelkezhet a katonai jog szerint hiszen katona.
A forrás rendelkezései egyértelműek. Kétkedés csak a vigilekkel kapcsolatban merülhet fel. Ők Róma városában a rendre felügyeltek. Nem voltak harcoló alakulat, még is a forrás katonának tekinti őket. Ennek csak az lehet az oka, hogy a rendfenntartást ugyanolyan fontos feladatnak tekintették, mint a katonáskodást.

A katonai végrendelet személyi hatályához kötődik Marcellus következő fragmentuma:

Titius priusquam tribunus legionis factus esset, testamentum fecit et postea cinctus manende eodem defunctus est: quaero, an militis testamentum videatur esse. Marcellus respondit: testamentum quod ante tribunatum fecisset, nisi postea ab eo factum dictum esse probaretur quod valere vellet, ad commune ius pertinet: constitutionibus enim principum non militum testamenta, sed quae a militibus facta sunt confirmatur: sed plane fecisse testamentum eum interpretandum est, qui se velle testamentum quod ante fecerat valere aliquo modo declaravit. (D.29.1.25-Marcellus)

Titius mielőtt tribunus lett készített egy végrendeletet, aztán megkapta tiszti kinevezé-
sét, majd mint tribunus halt meg. Kérdésem, hogy végrendelete katonai végrendelet-e. Marcellus szerint a végrendelet, amit a tribunatus előtt készített az általános szabályok alá esik, kivéve ha bebizonyosodik, hogy utólag valamit változtatott rajta, vagy ha úgy tűnik azt akarta, hogy érvényes legyen.
A császári rendeletek által annak tekintettek valójában nem azok, de azok a katonák által érvényesen készítettek, sőt azok is amelyeket a katonák előbb készítettek, de érvényes végrendeletnek jelentettek ki. Marcellus álláspontja az adott kérdésben világos, hiszen Titius még civilként készítette végrendeletét, tehát az általános szabályok szerint érvényes.
Ha utólag a tribunatus alatt változtatott rajta, akkor már mint később készített végrendelet érvényes és mivel azt katonaként készítette, ezért az katonai végrendeletként érvényes. De ha nem változtatott rajta, azonban olyan magatartást tanusított, amely szerint érvényesnek tekintette, akkor halálakor ez mint katonai végrendelet érvényes.
A jogeset tisztázása után Marcellus felsorolja a katonai végrendelet három fajtáját:az első csoportba azok a katonai végrendeletek tartoznak, amelyek nem azok, de a császári rendeletek talán méltányosságból, vagy jutalomképpen annak minősítettek, a második csoportba a katonák által készített katonai végrendeletek tartoznak, a harmadikba pedig amelyet a katonák a katonáskodás előtt készítettek, de a szolgálatba lépés után érvényesnek jelentettek ki.

Macer a becstelenség miatt elbocsátottak végrendeletéről az alábbiakat mondja:

Testamenta eorum, qui ignominiae causa missi sunt, statim desinunt militari iure valere, quod anni spacium testamentis eorum, qui honestam vel causariam missionem meruerunt, tribuitur. ius testandi de castrensi, quod filiis familias militantibus concessum est, ad eos, qui ignominiae causa missi sunt, non pertinet, quod hoc praemii loco merentibus tributum est.
( D.29.1.26.-Macer)

Azok katonai végrendeletének érvényessége, akiket közvetlenül becstelenség miatt bocsájtottak el megszűnt, de azoké nem akiket az első évben tisztességből, vagy alkalmatlanság miatt bocsájtottak el. Az a végrendelet, amelyben a becstelenség miatt elbocsájtott hatalomalatti a katonáskodással szerzett vagyonáról rendelkezett nem kapta meg ezt a kedvezményt, mert ezt csak azok kapták meg, akik ezt meg is érdemelték.
A katona háromféleképpen hagyhatta ott a hadsereget, amikor a szolgálati idejét kitöltötte, vagy alkalmatlanság miatt bocsátották el, vagy bűncselekmény elkövetése miatt lett elbocsátva.
A forrás szerint a becstelenség miatt elbocsátottak végrendelete érvénytelenné vált, mintegy büntetésből. Majd meg is magyarázza, hogy miért, azért mert csak annak jár ez a kedvezmény, aki ezt megérdemli. Így jár azoknak, akik alkalmatlanság miatt, vagy tisztességes úton távoztak a hadseregből. Aki a katonai szolgálatra alkalmatlan, annak valamilyen testi, vagy szellemi hibája van, például a harc közben elveszthette valamelyik testrészét, vagy olyan sérülést szenvedhetett, amely alkalmatlanná tette a további szolgálatra. De sebesülés miatt akár ép eszét is elveszthette. Ezek az emberek Rómáért harcoltak így az a méltányos eljárás, ha a katonai végrendeletük a szolgálat megszűnésétől számított 1 évig érvényes marad. Ugyancsak érvényes marad azok végrendelete is, akik kiszolgálták katonai idejüket, itt a kedvezmény jutalomként illette meg őket.

A katonai végrendelet a katonai status megszűnését követő 1 évig még érvényes volt. Ezt olvashatjuk az alábbi forráshelyen Paulustól:

Quod dicitur, si miles intra annum quam missus est decesserit, valere eius testamentum quod iure militari fecerat, verum est, etiamsi post annum condicio institutionis exstiterit, mortuo eo intra annum. et ideo si heredi filio substituerit, nihil interest, quando filius moliatur: sufficit enim patrem intra annum obisse.
( D. 29.1.38.-Paulus)

Ha egy katona a szolgálatból történt elbocsájtásától számított egy éven belül meghal a katonai jog szerint készített végrendelete érvényes, ez még akkor is igaz, ha a megszerzés feltétele egy év után sem lett teljesítve, mert a fia meghalt 1 éven belül. Ezért, ha a fiának helyettes örököst nevez, nem baj ha a fia meghal, elégséges, hogy az apa meghaljon 1 éven belül.
Mint látható, a katonai végrendelet nem lesz érvénytelen ha a katonai status megszűnését követő 1 éven belül az öröklés ugyan megnyílik, de az örökséget az örökös nem szerzi meg. Tehát a katonai végrendelet a katonai status megszűnését követő egy éven túl sem dől meg, ha az örökség megnyílása 1 éven belül megtörténik, azért mert a megnyílás idején a katonai végrendelet még érvényes volt. Ha van olyan személy aki képes az öröklésre, akár mint helyettes örökös , a végrendelet még 1 éven túl sem dől meg, de ha ilyen személy nincs, akkor természetesen érvénytelen lesz.

Africanus szerint eltúlzott ez a kedvezmény:

Quod constitutum est, ut testamentum militiae tempore factum etiam intra annum post missionem valeret, quantum ad verba eius ad eos dumtaxat qui mitti solent id beneficium pertinere existimavit: secundum quod neque tribunos aut ceteros, qui successoribus acceptis militare desinunt, hoc privilegium habituros.
( D.29.1.21.-Africanus)

A császár rendelete szerint a katonai szolgálat alatt készített végrendelet érvényes marad a leszerelés utáni évig, túl hosszú ez az érvényességi idő, a kedvezményt általában csak a leszerelésig kellenne megadni, ezen szabálynak megfelelően a tribunusokat is és másokat is, akik leszerelni jönnek a táborba a kedvezmény megillet. Africanus tehát vitatja a kedvezményt, abból az elvből kiindulva, hogy katonai végrendeletet csak katona készíthet és csak addig lehet érvényes, mint katonai végrendelet, amíg az örökhagyó katona.

Ha a katona a szolgálata alatt készít egy végrendeletet, majd leszerel és később újra katonának áll, kérdésként merül fel, hogy a korábbi szolgálat idején készített végrendelete érvényes marad-e a későbbi szolgálat idején. Paulus erre a következőket válaszolja:

Miles testamentum fecerat, deinde non ignominiae causa missus rursum cinctus est in alia milicia: quaerebatur, an testamentum eius, quod in militia fecerat, valeret. Quaesivi, utrum iure militari an communi iure testatus est. et si quidem communi iure testatus est, nulla dubitatio est quin valeat. sed si ut miles fecisset testamentum, agitare coepi, quando adsumptus fuisset, postquam desiit in numeris esse, utrum intra annum an post annum: cognovi intra annum eum adsumptum. ergo si cum adhuc iure militari valeret, rursus eodem iure posset testari, numquid etiam post annum eo mortuo valeat testamentum? me movebat, quod alia militia est posterior: sed humanius est dicere valere testamentum, quasi coniuncto munere militiae. non loquor de eo, qui voluit valere testamentum etiam adsumptus: hic enim quasi in militia sequenti fecit testamentum exemplo eius, qui paganus fecit, deinde militare coepit.
(D.29.1.38.1.-Paulus)

A jogtudós a feltett kérdésre azt mondja, hogy az első szolgálat idején készített végrendelet érvényes, de kérdés, hogy a katonai jog szerint, vagy az általános szabályok szerint készítse-e el. Azt tanácsolja, hogy az általános szabályok szerint készítse el, mert akkor biztosan érvényes lesz, hiszen az általános végrendeletnek szigorú alakiságai voltak, ha az elkészített végrendelet ennek megfelel, akkor a formátlan katonai végrendeletnek is megfelel.
Ha az első szolgálat alatt készített egy katonai végrendeletet, akkor azt tanácsolja, hogy a második szolgálatba lépéskor egy éven belül készítse el újra, mert ha elkészíti egy éven belül, akkor a katonai jog szerint érvényes lesz, de ha nem és 1 éven belül meghal, akkor a végrendelet érvénytelen lesz. Majd megváltoztatja véleményét és azt mondja, hogy a második szolgálat alatt is érvényes lesz a végrendelet, mert humánusabb a katonai szolgálat szakaszait együttesen figyelembe venni.

Tehát nem kell újra elkészíteni a katonai végrendeletet, mert bár amikor leszerelt a katonai végrendelet a leszerelés után 1 év múlva érvénytelen lett, de méltányosságból, ha a katona a második szolgálat alatt nem készít másikat, akkor úgy tekinti mintha az akarata semmit sem változott és elismeri a korábban készített végrendelet érvényességét, de ennek feltétele, hogy a katona másodszorra is szolgálatba lépjen.
A fenti jogeset alapján a következő megoldások lehetségesek. Ha a katona az első szolgálati ideje alatt az általános szabályok szerint készít végrendeletet, az időbeli korlát nélkül érvényes lesz függetlenül attól, hogy katona, vagy már leszerelt. Ha az első szolgálati ideje alatt készít egy katonai végrendeletet majd kilép a szolgálatból és meghal ez a végrendelet a leszerelést követő egy évig érvényes.
Ha a leszerelést követő egy éven túl hal meg, akkor a végrendelet már nem érvényes. Ha a leszerelést követően újra szolgálatba lép akkor a leszerelést követő 1 év múlva a végrendeletnek meg kellene dőlnie, de méltányosságból érvényes marad, mert úgy tekintik, hogy ha a katona nem változtatott rajta, akkor a végakarata sem változott meg.
Nem illeti meg ez a méltányossági kedvezmény azokat, akik azt akarták, hogy végrendeletük újra érvényes legyen miután újat készítettek. Itt érvényesül az általános szabály, hogy mindig az utolsó végrendelet az érvényes, mert az tartalmazza az örökhagyó aktuális akaratát. Nem illeti meg továbbá ez a méltányosság azt sem, aki a második szolgálata alatt készítette a végrendeletet, tehát ha a második szolgálata megszűnt, akkor 1 év múlva ez a végrendelet is érvénytelen lesz.

Végül azt sem illette meg, aki civilként készített egy végrendeletet és belépett a szolgálatba. Ezt azért nem illeti meg, mert nincs rá szükség. A civilek végrendeletének szigorú alakiságai voltak, azaz ha a végrendelet az általános szabályok szerint érvényes, akkor a katonai végrendeletre vonatkozó szabályok szerint is, mert a többen a kevesebb benne foglaltatik.
6. Összefoglalva a katonai végrendelet személyi és időbeli hatályáról mondottakat megállapíthatjuk, hogy katonai végrendeletet csak katona készíthet, az aki már letette a katonai esküt. Katonának tekintették a vigileket is.
A praetorianusok, a császári testőrség tagjai akkor készíthetnek katonai végrendeletet, ha táborba szálltak, azaz tényleges harci feladatokat láttak el. Bizonyos rangú tisztek nem készíthettek katonai végrendeletet, csak akkor, ha ellenséges területen elfogják őket és ott később meghalnak.

A katonai végrendelet a katonai status megszűnését követő 1 évig érvényes, ha a leszerelés nem becstelenség miatt történt. De ha a katona újból szolgálatba lép, akkor az előző szolgálat idején készített végrendelete érvényes marad, mert méltányosságból a katonai szolgálat idejét együttesen veszik figyelembe.



Varga Péter