Bár a katonai végrendeletre a jog kevesebb előírást tartalmazott, mint az általános szabályok szerint készítettnél, mégis több olyan esettel is találkozunk, amikor a katonai végrendelet, valami miatt érvénytelen lett, de olyannal is amikor az általános végrendelet megdőlt, míg a katonai nem.
A kázusok ismertetését kezdjük egy ilyen, Ulpianustól származó forrással:

Qui iure militari testatur etsi ignoraverit praegnatem uxorem vel non fuit praegnas, hoc tamen animo fuit, ut vellet quisquis sibi nascetur exheredem esse, testamentum non rumpitur. (D.29.1.7.-Ulpianus)

Ha a végrendelkező a katonai jog szerint készít végrendeletet és nem tudja, hogy a felesége állapotos volt vagy nem volt állapotos és azt kívánja, hogy a méhmagzat ne örököljön utána, ettől a végrendelet nem lesz érvénytelen.
A forrás alapján több jogi megoldás lehetséges. Ha a katona nem tudja, hogy felesége állapotos és ezért nem említi meg végrendeletében a méhmagzatot, a végrendelet az általános szabályok szerint érvénytelen, mivel mellőzhetetlen postumusa születik. Ha tudja, hogy felesége állapotos és azt kívánja, hogy a méhmagzat ne örököljön akkor a végrendelet, az általános szabályoktól eltérően, érvényes marad.
Postumus alatt nemcsak azok a személyek értendők, akik az örökhagyó halála után születtek, hanem a végrendelet elkészítése után születettek , valamint azok az unokák is akik a végrendelet elkészítése után váltak önjogúvá.
Marcellus szerint ugyanez lesz a helyzete az örökbefogadott unokának, aki a családfiú helyén örököl.

Idem est et si adrogaverit filium neposque successerit in locum filii.
( D. 29.1.8.-Marcellus)

Az örökhagyó által örökbefogadott unoka, aki a családgyerek helyére kerül, ugyanabba a helyzetbe jut, mint a nasciturus, mert szintén alakilag mellőzhetetlen, ezért az általános szabályok szerint örökössé kell nevezni, vagy ki kell tagadni, de a jog itt is a katona akaratát helyezi előtérbe.
Ulpianus két újabb esetet említ, amikor ugyanez a jogi megoldás születik:

Idemque erit dicendum et si nato filio vivo se maluit eodem testamento durante decedere: nam videtur iure militari refecisse testamentum: ut est rescriptum a divo Pio in eo qui, cum esset paganus, fecit testamentum, mox militare coepit: nam hoc quoque iure militari incipiet valere, si hoc maluit miles.
( D.29.1.9.-1.- Ulpianus)

Ugyanez a helyzet, ha az örökhagyó életében fia születik és mielőtt a katona meghal nem változtatja meg végrendeletét, vagy a katonai jog alapján ugyanolyat készít. A helyzet azért ugyanaz, mint az előző két esetben, mert a méhmagzat, ha élve születik a családgyerek pozíciójába kerül, ugyanúgy az örökbefogadott unoka is.
Szintén ez a jogi megoldás Pius császár rendelete szerint, ha civilként készít valaki egy végrendeletet majd belépett a hadseregbe és a katonai jog hatálya alá kerülve azt fenntartotta.
Papinianus a postumusokkal kapcsolatban az alábbiakat mondja:

Miles in supremis ordinandis ignarus uxorem esse praegnatem ventris non habuit mentionem. post mortem patris filia nata ruptum esse testamentum apparuit neque legata deberi. si qua vero medio tempore scriptus heres legata solvisset, utilibus actionibus filiae datis ob improvisum casum esse revocanda nec institutum, cum bonae fidei possessor fuerit, quod inde servari non potuisset, praestare.
( D.29.1.36.2.-Papinianus)

Egy katona, aki amikor a végintézkedést tette nem tudta, hogy felesége terhes, nem említette meg születendő gyermekeit. Amikor a lány született az apja már meghalt, nyilvánvaló, hogy a végrendelet érvénytelenné válik és a hagyományrendelések is megdőlnek. De ha ez idő alatt a hagyományok ki lettek adva a lányt megilleti egy utánképzett kereset a juttatás visszaszerzésére az előre nem látható esemény miatt, de ha a szerző jóhiszemű birtokos, nem felel semmiért, a lány a juttatást nem tudja visszaszerezni.
Mint látható Papinianus szerint ha a katonának postumusa születik, akkor a végrendelete megdől és a hagyományokat sem kell kiadni. Ha már kiadták, akkor a lányt öröklési kereset illeti meg a hagyományok visszakövetelésére. Ha a hagyományos jóhiszemű birtokos, azaz azt hiszi, hogy a hagyomány vagyontárgyait jogszerűen birtokolja, akkor nem kell visszaadnia azokat.
Majd később szintén a postumusokkal kapcsolatban azt mondja:

Centurio secundo testamento postumos heredes instituit neque substitutos dedit: quibus non editis ad superius testamentum se redire testatus est. cetera, quae secundo testamento scripsit, esse irrita placuit, nisi nominatim ea confirmasset ad priorem voluntatem reversus.
( D.29.1.27.-Papinianus)

Ha a százados postumusai szerzik meg az örökséget egy második végrendelet alapján helyettes örökösök hiányában, ő azt mondja végrendeletében, hogy ha ők nem születnek meg akkor érvényesüljön az első végrendelet. Megállapítható, hogy a második végrendelet marad érvényben, kivéve ha kifejezetten kinyilvánítja, hogy korábbi akaratát kívánja érvényre juttatni.
Tehát itt arról van szó, hogy a katona a második végrendeletében a postumusokat nevezte örökösévé, ez ebben a korban már lehetséges volt, míg a korábbi időkben incerta personákat nem lehetett örökössé nevezni. Majd úgy rendelkezett, hogy ha a postumusok nem születtek meg, akkor a korábbi végrendelete érvényesüljön. De ez nem lehetséges, mivel a későbbi végrendelet a korábbit megdöntötte, azonban, ha ezt kifejezetten kívánta, akkor így lesz.
Nézzük meg egy harmadik jogtudós, Tertullianus mit mond erről:

Si filius familias miles fecisset testamentum more militiae, deinde post mortem patris postumus ei nasceretur, utique rumpitur eius testamentum. verum si perseverasset in ea voluntate, ut vellet adhuc illud testamentum valere, valiturum illud, quasi rursum aliud factum, si modo militaret adhuc eo tempore quo nasceretur illi postumus.
( D.29.1.33.-Tertullianus)

Ha egy hatalomalatti katonaként a katonai szabályok szerint készít végrendeletet és miután az apja meghalt egy postumusa születik, a végrendelet biztosan érvénytelenné válik. De ha neki az az akarata, hogy érvényes legyen, akkor a végrendelet érvényes lesz, mintha megcsinálta volna újra, feltéve hogy ő még katona volt amikor a postumusa született. Tertullianus szerint, ha a katona akarata arra irányul, hogy a végrendelete a postumus mellőzése esetén is érvényes legyen, akkor érvényes lesz. Hozzáteszi, de csak akkor, ha katona volt, amikor a postumus megszületett.
Ebből látszik, hogy ez csak a katonáknak járó kedvezmény volt. A három jogtudós egybevágó véleménye alapján el kell fogadnunk, hogy a katonai végrendeletet a mellőzött postumus születése nem dönti meg, ha a postumus születéséről az örökhagyó tud és azt akarja, hogy ne örököljön. De ha nem tud postumusa születéséről, akkor az általános szabályok érvényesülnek és a végrendelet megdől.

Tertullianus a postumusokkal kapcsolatban további három jogesetet ismertet:

Sed si filius familias miles fecisset testamentum, deinde postea vivo eo et adhuc avo quoque superstite nasceretur ei postumus, non rumpitur euis testamentum, quia cum id quod nasceretur in potestate eius non perveniret, non videtur suus heres adgnasci: ac ne avo quidem suo hunc nepotem postumum, cum vivo filio nasceretursuum heredem protinus adgnasci et ideo nec avi testamentum rumpi, quoniam, licet in potestate avi protinus esse inciperet, tamen antecederet eum filius.
( D.29.1.33.1.-Tertullianus)

Ha a hatalomalattinak, aki katonaként készít egy végrendeletet, még életében születik egy postumusa, de az apja túléli őt, az ő végrendelete nem válik érvénytelenné, mert a postumus nem kerül apai hatalma alá, a suus heres nem kerül az agnatiójába, miként ez a fiú életében született postumus bekerül a nagyapja agnatiójába és annak suus herese lesz és a nagyapa végrendelete sem válik érvénytelenné, mert ő a nagyapja hatalma alá került közvetlenül és a fiú sohasem előzte meg őt.
A jogtudós jogi okfejtése helytálló, hiszen a fiú életében születik egy postumusa, akit nem említett meg a végrendeletében. Az örökhagyó fiút apja, a postumus nagyapja túléli. Mivel a postumus születésekor a nagyapa még él, ezért neki lesz apai hatalma az unoka felett, az ő agnatiójába kerül be és nem az örökhagyóéba. Ezért nem lesz az örökhagyó mellőzhetetlen suua, mert a nagyapa suusa lesz. A nagyapa végrendelete dől meg mondja a jogtudós, de csak akkor nem, ha a nagyapa végrendeletét az unoka születése után készítette és megemlítette, mert akkor neki már nem lesz postumusa.

Secundum quae si filius familias miles testamentum fecerit et omiserit postumum per errorem, non quod volebat exheredatum, deinde postumus post mortem avi vivo adhuc filio id est patre suo natus fuerit, omnimodo rumpet illius testamentum. sed si quidem pagano iam illo facto natus sit, nec convalescet ruptum: si vero militante adhuc natus fuerit, rumpetur, deinde, si voluerit ratum illud esse pater, convalescet sic quasi denuo factum. ( D.29.1.33.2.-Tertullianus)

E szerint, ha egy hatalomalatti készít katonaként egy végrendeletet és tévedésből nem említi meg benne postumusát és nem azért, mert nem akarta, hogy örököljön és utána megszületik postumusa nagyapja halála után, de még az apja életében, ez érvénytelenné teszi a végrendeletet. De ha akkor születik, amikor az apja már civil lett, a végrendelet, amely érvénytelen nem tehető érvényessé, de ha a postumus akkor születik, amikor az apja még katona, a végrendelet érvénytelen, de ha az apja akarja, érvényes lesz, úgy mintha újra elkészítette volna.
A kázus abban különbözik az előzőtől, hogy az örökhagyó tévedésből nem említi meg a postumust és a postumus születésekor az apja még él, de az ő nagyapja már halott. Mivel a postumus az apja agnatiojába kerül az ő hatalma alá, ezért neki lesz a suusa és a végrendelet megdől. Ha a postumus apja az ő születésekor már leszerelt, akkor a végrendelet mindenképpen érvénytelen, ha még katona és azt kívánja, akkor a végrendelete érvényes lesz, mintha újra megcsinálta volna, mert ez a privilégium a katonákat megillette.

Sed et si vivo avo nascatur postumus, hic non rumpet continuo patris testamentum: si supervixerit post mortem avi vivo adhuc patre, rumpet, quod novus illi nunc primum heres adgnascitur: ita tamen, ut numquam possit duorum simul testamenta rumpere et avi et patris. (D.29.1.33.3.-Tertullianus)

De ha a postumus még a nagyapja életében születik, ez az apja végrendeletét nem fogja közvetlenül érvénytelenné tenni, ha ő túléli a nagyapját, még az apja életében, akkor érvénytelenné teszi azt, mert utólag egy első sorban öröklő új örökös került az agnatióba, de ilyenkor sohasem lesz egyszerre mind a kettő, az apa és a nagyapa végrendelete érvénytelen.
Ha a postumus még a nagyapja életében születik, akkor az ő hatalma alá kerül és az apja végrendelete nem lesz közvetlenül érvénytelen, ha túléli a nagyapját, de még az apja él, akkor bekerül annak agnatiójába és mellőzhetetlen suusa lesz és az apja végrendeletét érvénytelenné teszi. De vagy a nagyapjáét, vagy az apjáét fogja érvénytelenné tenni a kettőt egyszerre nem, mert ha a nagyapa meghal az ő végrendeletét a postumus léte nem dönti meg, mert neki nem lesz suusa, ugyanis az unoka az apja hatalma alá kerül.
Tertullianus fragmentumai a katonai végrendelet kapcsán kimerítően tárgyalják a postumussal kapcsolatos jogi problémákat.

Ulpianustól származó, korábban már idézett forrás szerint ( D.29.1.15): a hagyatéki hitelezőkre hátrányos, ha a katonának csak egy szükségképpeni örököse van, majd a jogtudós így folytatja:

Sicut autem hereditatem miles nuda voluntate dare potest, ita et adimere potest. denique si cancellaverit testamentum suum vel inciderit, nullius erit momenti: si tamen testamentum cancellaverit et mox valere voluerit, valebit ex suprema voluntate. et ideo cum miles induxisset testamentum suum, mox anulo suo signasset, qui super ea re cogniturus erit considerabit, quo proposito id fecerit: nam si mutatae voluntatis eum paenituisse probabitur, renovatum testamentum intellegitur: quod si ideo, ne ea quae scripta fuerant legi possint, causa irriti facti iudicii potior existimabitur.
( D.29.1.15.1.-Ulpianus)

De, ha ez a puszta akarata megteheti. Ezentúlmenően, ha érvényteleniti, vagy megváltoztatja végrendeletét, az érvénytelenné válik. De ha érvényteleníti végrendeletét és azt kívánja, hogy az érvényes legyen, akkor érvényes lesz, mert ez az utolsó akarata. Ha a katona visszavonja végrendeletét és utána lepecsételi azt gyűrűjével, a végrendelet végrehajtója alaposan vizsgálni köteles, hogy ő mit akart tenni. Ha bebizonyosodik, hogy második szándéka akarata megváltozását jelenti, akkor a végrendeletet megújítottnak kell tekinteni.
Ha az amit leírtak olvashatatlan, akkor az hatástalan, ami a jogban erősebb megítélésű. A forrás jól mutatja, hogy a végrendelet végrehajtója, a cogniturus a végrendelet érvényességét nagyon körültekintően volt hivatva vizsgálni. A jogtudós utolsó gondolata jogilag helytálló. Ugyanis, ha a végrendelet olvashatatlan, akkor az érvénytelen lesz, mert tartalmát nem lehet megállapítani, az írásbeli forma nem érvényességi kellék, csak a bizonyítást könnyíti meg. Ilyen esetben a végrendeletnek nem lesz joghatása, nem örökölnek a végrendelet alapján.
A megállapíthatatlan tartalmú végrendelet akár utólagosan, akár eredetileg érvénytelen lehet. Ha például a harc közben halálosan megsebesült katona két ottlévő katonatársa előtt nyilvánítja ki végakaratát, akik később a harcban maguk is elesnek, akkor a végrendelet érvényesen létrejött, de utóbb nem lesz joghatása, mert a tartalma nem megállapítható. Eredetileg lesz érvénytelen a katonai végrendelet, ha a csatazaj miatt a két másik katona nem érti meg, hogy a halálosan sebesült mit mondott. Ilyenkor a végrendelet érvényesen létre sem jön.

Ezek után Ulpianus így folytatja:

Testamentum ante militiam factum a milite, si in militia decesserit, iure militari valere, si militis voluntas contraria non sit, divus Pius rescripsit.
( D.29.1.15.2.-Ulpianus)

Pius császár rescriptumában az áll, hogy ha a katona azelőtt készít végrendeletet, mielőtt belépett a hadseregbe, a katonai jog szerint ez érvényes, ha a szolgálat közben meghal és ez nem ellentétes a katona akaratával. A forrás alapján két variáció lehetséges. Az egyik, hogy a katona a katonáskodása előtt a civilekre vonatkozó szabályok szerint készít végrendeletet, ezt tanácsolja Paulus is (D.29.1.38.1. ), itt nincs probléma, mert ha a végrendelet a szigorúbb szabályoknak megfelel, akkor privilegizált katonai végrendeletként is érvényes.
A második esetben a katona a katonai szolgálata előtt katonai végrendeletet készít és azt miután belépett a hadseregbe, nem változtatta meg, akkor úgy tekintették, mintha az lenne az akarata, hogy ez a végrendelet érvényre juthasson, kivéve ha valamilyen körülmény folytán az ellentétesnek látszik a katona akaratával.

Hasonló tényállású jogesetnél Julianus a következőket mondja:

Cum aliquis facto testamento militare coeperit, id quoque testamentum, quod ante quam militare coeperit fecerat, aliquo casu intellegitur militiae tempore factum, veluti si tabulas inciderit et legerit testamentum ad rursus suo signo signaverit, amplius si et aliquid interleverit perduxerit adiecerit emendaverit: quod si nihil bonorum inciderit, testamentum eius ad privilegia militum non pertinebit.
( D.29.1.20.1.-Julianus)

Amikor valaki, aki csinált egy végrendeletet, megkezdte katonai szolgálatát, a végrendeletet, amelyet katonai szolgálata megkezdése előtt készített, bizonyos körülmények között úgy kell tekinteni, mintha a katonai szolgálata alatt készült volna, például ha elvágja a végrendeletet, majd felolvassa azt és lepecsételi a pecsétjével, továbbá ha kitöröl még valamit itt is ott is, áthúz valamit vagy hozzátesz vagy kijavít, de ha semmi változás nem lesz, akkor a végrendelet nem lesz privilegizált.
Julianus látszólag más véleményen van, mint Ulpianus, mert szerinte a katonai szolgálat előtt készített végrendelet, csak akkor lesz katonai végrendelet, ha a katona magatartása azt igazolja, hogy ő maga azt katonai végrendeletként is fenntartja. Valójában a két jogtudós véleménye nem ellentétes egymással, mert Ulpianus röviden annyit mond, hogy a császári rescriptum szerint, akkor lesz a végrendelet katonai, ha ez nem ellentétes a katona akaratával. Julianus pedig arra mutat rá, hogy melyek azok a konkrét magatartások, amelyekből a katona ilyen irányú szándéka világlik ki. Azaz az Ulpianus által kimondott elméleti szabály érvényesülésére Julianus mutat rá a gyakorlatban.

Papinianus rokon tényállású ügyben, a korábbi végrendelet újbóli érvényességéről a következőket mondja:

Miles iure communi testatus postea testamento iure militiae super bonis omnibus facto post annum militiae vita decesserat: prioris testamenti, quod ruptum esse constabat, non redintegrari vires constitit.
( D.29.1.36.4.-Papinianus)

Ha a katona az általános szabályok, majd a katonai jog szerint is végrendelkezik az egész vagyonáról és a katonai szolgálat befejezését követő egy éven belül meghal, egyértelműen megállapítható, hogy a korábbi végrendelete érvénytelen és azt megerősítéssel visszaállítani nem lehet.
Mivel az általános szabályok szerint készített végrendeletnek szigorú alakiságai voltak, ha az utóbb megdőlt, azt visszaállítani nem lehet, csak a megfelelő alakiságok betartásával újra el lehet készíteni. Míg, a fenti jogesetekből jól láthatóan, a katonai végrendelet az örökhagyó ez irányú szándékának egyértelmű kinyilvánításával visszaállítható. Mivel a katonai végrendelet alakiságoktól mentes volt így a visszaállításhoz elegendő volt az örökhagyó ilyen irányú szándékának kinyilvánítása.

Paulusnak a gyorsírással készített végrendeletről a következő véleménye van:
Lucius Titius miles notario suo testamentum scribendum notis dictavit et antequam litteris praescriberetur, vita defunctus est: quaero, an haec dictatio valere possit. respondi militibus, quoquo modo velint et quo modo possunt, testamentum facere concessum esse, ita tamen, ut hoc ita subsecutum esse legitimis probationibus ostendatur.
( D.29.1.40.-Paulus)

Lucius Titius katona lediktálta végrendeletét titkárának, aki gyorsírással jegyezte le azt és meghalt mielőtt teljes formájában leírhatta volna. Kérdés, hogy a lediktált szöveg érvényes végrendelet-e. Véleményem az, hogy meg kell a katonáknak adni azt a jogot, hogy úgy készítsék el a végrendeletüket ahogy akarják, illetve ahogy tudják, mindig intézkedni kell törvényes bizonyíték bemutatásáról, hogy valóban úgy történt.
Amint látható a jogtudós következetes, mert a gyorsírással leírtakat is érvényes végrendeletnek tekinti. Meg is indokolja, hogy miért, mert a katonák úgy tehetnek végrendeletet ahogyan akarnak, mindenféle alakiság nélkül. A gyorsírással csak egy gond lehet, hogy nehézséget okozhat a végrendelet tartalmának megállapítása, de ez az érvényességet nem érinti. A végrendeletnek akkor lehet joghatása, ha a tartalma kétséget kizáróan megállapítható, ezért mondja Paulus, hogy törvényes bizonyíték bemutatásáról mindig gondoskodni kell. Majd így folytatja:

Idem respondit ex testamento eius, qui iure militari testatus esset, servum, qui licet sub condicione legatum meruit, etiam libertatem posse sibi vindicare.
(D.29.1.40.1.-Paulus)

Ugyanaz a véleményem, ha egy végrendeletet a katonai jog szerint készítenek el és a rabszolga hagyományrendelésnek köszönheti szabadságát. Tehát a katonai végrendeletben tett rabszolgafelszabadítás hagyományrendelés formájában is érvényes.

Továbbiakban a kétértelmű végrendeleti rendelkezésről szól:

Idem respondit: Lucius Titius miles testamentum ita fecit: Pamphila serva mea ex asse mihi heres esto”: alio deinde capite Sempronio commilitoni suo eandem Pamphilam reliquit, cuius fidei commisit, ut eam manumitteret: quaero an heres esset Pamphila atque si directo accepisset libertatem. respondi intellegendum militem, qui ancillam suam heredem instituerat, ignorasse posse ex ea institutione etiam libertatem ei competere et ideo sine causa postea a commilitone petisse, ut eandem manumitteret: cum ex priore scriptura libera et heres effecta est, postea nullo praeiudicio voluntati facto frustra legata est.
( D.29.1.40.2.-Paulus )

Ugyanezt tanácsolhatom, amikor Lucius Titius készít egy végrendeletet a következők szerint: Pamphila nevű rabnőm legyen minden vagyonom örököse”, aztán egy másik helyen ugyanazt a Pamphilát Sempronius bajtársára hagyja hitbizományként, hogy szabadítsa fel a rabnőt. Kérdés, hogy Pamphila örökös lesz-e és megszerzi-e közvetlenül a szabadságot. Szerintem a rendelkezést úgy kell érteni, hogy a rabnő az örökös és nem lehet úgy értelmezni, hogy a szabadság megszerzése egy cselekménytől függne, ezért nincs ok arra, hogy megkérje egy harcostársát, hogy szabadítsa fel a rabnőt, mivel a rabnő megkapta a szabadságot és ő az örökös is a korábbiakban írtak szerint. A későbbi rá vonatkozó hagyomány érvénytelen, ez nem okozza az örökhagyó akaratának csorbítását.
Itt a végrendelet kétértelműségéről van szó és mivel a többben a kevesebb benne foglaltatik, ezért helyes a jogtudós álláspontja. Az örökhagyó akarata arra irányult, hogy a rabnő örökölje minden vagyonát. Mivel az akarata ez volt a rabnő a szabadságot már az örökhagyó halála pillanatában megszerzi az örökséggel együtt, így nincs arra szükség, hogy őt Sempronius felszabadítsa. Tehát a hagyományrendelés okafogyott, ezért érvénytelen.
A jogeset utolsó félmondatában fogalmazza meg a jogtudós azt az alapelvet, amelyet irányadónak tekintett jogi véleménye kialakításánál, azaz az örökhagyó akarata ne csorbuljon.


6. Marcianus szerint a katona statusváltozása a végrendelete érvényességét nem érinti:

Miles filius familias si capite minutus fuerit, vel emancipatus, vel in adoptionem datus a patre suo, testamentum eius valet quasi ex nova voluntate.
( D.29.1.22.-Marcianus)

Ha a családgyerek katona családi állapota változik, vagy felszabadítják, vagy apja örökbe adja, végrendelete érvényes marad, mintha ez lenne az ő új akarata. A hatalomalatti családi statusa két féleképpen változhatott, vagy önjogú lett, mert apja emancipálta, vagy átkerült egy másik családfő hatalma alá, mert a saját apja örökbe adta. Az első esetben statusa nőtt, mert hatalomalattiból önjogú lett, míg a második esetben nem változott, mert hatalomalatti volt és az is maradt. Mindkét esetben a katonai végrendelete érvényes maradt, mert úgy tekintették, mintha ez lenne az ő új akarata.
Tertullianus ugyanerre a megállapításra jut ha a katona paterfamilias végrendelkezik a katonáskodással szerzett vagyonáról, majd még katonaként örökbefogadtatja magát, de ha ez már a leszerelés után történik a végrendelet nem lesz érvényes.

Idem et si pater familias miles de castrensibus rebus dumtaxat testatus adrogandum se dederit: si vero missus iam hoc fecerat, non valet testamentum.
( D.29.1.23.-Tertullianus)

Ha a paterfamilias még katonaként fogadtatja örökbe magát, akkor a katonai végrendelete érvényes marad, csak annyi történik, hogy önjogúból hatalomalatti lesz. Viszont, ha leszerelés után teszi ezt, akkor már ez a kedvezmény nem illeti meg, hiszen már nem katona.

A katona öngyilkossága a katonai végrendeletet nem teszi érvénytelenné Papinianus szerint:

Eius militis, qui doloris inpatientia vel taedio vitae mori maluit, testamentum valere, vel intestati bona ab his qui lege vocantur vindicari divus Hadrianus rescripsit.
( D.29.1.34.-Papinianus)

Hadrianus rendelete szerint annak a katonának a végrendelete, aki inkább meghalt, mert nem bírta tovább a fájdalmat, vagy belefáradt az életbe, érvényes, de ha végrendelet hátrahagyása nélkül halt meg, akkor vagyona a törvényes öröklés szabályai szerint száll át.
Tehát a katonai végrendelet érvényességét az nem befolyásolja, hogy az örökhagyó önkeze által halt-e meg, vagy sem. Ha nincs végrendelet beáll a törvényes öröklés.

Majd a jogtudós így folytatja:

Militia missus intra annum testamentum facere coepit neque perficere potuit: potest dici solutum ita esse testamentum quod in militia fecit, si iure militiae fuit scriptum: alioquin si valuit iure communi, non esse iure rescissum.
( D.29.1.34.1.-Papinianus)

Akit elbocsájtottak a hadseregből egy éven belül elkezdte végrendeletét készíteni, de nem fejezte be, mondhatjuk azt, hogy a végrendelet akkor katonai végrendelet, ha a katonai jog hatálya alatt írták, ellenkező esetben az általános szabályok szerint érvényes, ha nem érvénytelenítették törvényesen.
A jogtudós szerint csak a katonák készíthetnek katonai végrendeletet, akit elbocsájtottak, még ha egy éven belül el is kezdi elkészíteni végrendeletét csak az általános szabályok szerint lesz érvényes, ha nem vonták törvényesen vissza. A csak részben elkészült katonai végrendelet, illetve a több részben elkészült katonai végrendelet érvényességét szintén Papinianus tárgyalja:

Miles si testamentum imperfectum relinquant, scriptura quae profertur perfecti testamenti potestatem optinet: nam militis testamentum sola perficitur voluntate: quique plura per dies varios scribit, saepe facere testamentum videtur.
( D. 29.1.35.-Papinianus)

Ha egy katona nem teljes végrendeletet hagy maga után, az írásnak amelyet elkészített ugyanolyan ereje van, mintegy kész végrendeletnek. Egy katonai végrendelet akkor teljes, ha a maga egészében tartalmazza a katona akaratát és ha úgy írta, hogy egyes részeit több, különböző napon, akkor sűrűn nyilatkoztassa ki, hogy végrendeletet készít.
A jogtudós szerint a végrendelet akkor teljes, ha a maga egészében tartalmazza a katona akaratát. Általában ha írásbeli végrendeletet készítettek, akkor azt egyszerre, egybefüggően készítették el, de nem kizárt, hogy a végrendelet egyes részeit különböző napokon készítsék el, ilyenkor a félreértések elkerülése végett célszerű sűrűn kinyilatkoztatni, hogy az irat a katona végrendelete.

Szintén Papinianustól származik a végrendelet visszavonását tárgyaló alábbi kázus is:

Veteranus moriens testamentum iure communi tempore militiae factum irritum esse voluit et intestatus esse maluit. heredum institutiones ac substitutiones in eodem statu mansisse placuit, legata vero petentes exceptione doli mali secundum ius commune summoveri, cuius exceptionis vires ex persona petentis aestimantur: et alioquin potior est in re pari causa possessoris.
( D.29.1.36.3.-Papinianus)

Egy haldokló veterán az általános szabályok szerint a szolgálati idő alatt készített végrendeletét megsemmisítette és kinyilvánította a törvényes öröklés iránti akaratát. Ki lehet jelenteni, hogy az örökösök és a helyettes örökösök ugyanabban a helyzetben maradtak, de azok akik a hagyományért perelnek távol tarthatók az általános szabályok szerinti megtévesztés kifogásával. Ezen kifogás a peres fél személyére vonatkozik, egyébként ha másban egyenlőek a birtokos az erősebb.
A végrendelet utólagos érvénytelenségének egyik esetét tárgyalja a jogeset, amikor az örökhagyó visszavonja azt. A jogtudós szerint az örökösök és a helyettes örökösök ugyanabban a helyzetben maradnak, ez pedig csak akkor lehetséges, ha az örökhagyó a törvényes örököseit nevezte örököseivé a végrendeletben, mert ha a végrendeletét visszavonja, akkor is a törvényes örökösei örökölnek csak az öröklés jogalapja fog változni. Ugyanez áll a helyettes örökösökre is. A perlekedő hagyományosokkal szemben az örökösök, illetve a helyettes örökösök a megtévesztés kifogásával tudnak védekezni.
Kérdésként merül fel, hogy milyen szituációban nyer a perben a birtokos, ezt a jogtudós már részleteiben nem fejti ki. De előállhat ez a helyzet, ha például az egyik hagyományos már birtokba lépett és őt perli be a másik hagyományos, akkor mivel jogcime egyiknek sincs, akkor a birtokos lesz az erősebb, mivel valójában egyik sem hagyományos, mert a végrendelet a visszavonás folytán érvénytelen lett. Ezért a birtokló fél fog nyerni a másikkal szemben.

Paulus a fictio legis Corneliae hatását vizsgálja a végrendelet érvényességére az alábbiakban amikor azt mondja:

Si filius familias miles captus apud hostes decesserit, dicemus legem Corneliam etiam ad eius testamentum pertinere. sed quaeramus, si pater eius prius in civitate decesserit relicto nepote ex filio, an similiter testamentum patris rumpatur. et dicendum est non rumpi testamentum, quia ex eo tempore, quo captus est, videtur decessisse.
( D.29.1.39-Paulus)

Ha egy katona hatalomalattit elfognak és a fogságban meghal, mi azt tartjuk, hogy végrendeletére a lex Corneliát alkalmazni kell. De ha a nagyapa meghal mielőtt az unoka elveszti polgárjogát az apja miatt, a nagyapa végrendelete egyszerűen megdől? Azt kell mondanunk, hogy a végrendelet nem dől meg, mert a hatalomalattit halottnak kell tekinteni, amikortól fogságba esett.
Ha nem ismernénk a fictio legis Corneliae rendelkezését, akkor a fenti jogi megoldás igencsak vitatható lenne. A hadifogságba esett római polgárokat a római jog rabszolgáknak tekintette, de emiatt utánuk nem lehetett volna örökölni, mert a rabszolga jogképtelen. Ezért egy lex Cornelia kimondta, hogy a hadifogságba esett római polgárt, ha ott meghalt, úgy kellett tekinteni, mintha élete utolsó szabad pillanatában halt volna meg.
A jogeset első mondatát különösebben értelmezni nem kell, az előzőekben leírtak miatt alkalmazni kell a lex Corneliát. Bonyolultabbnak látszik a helyzet akkor, ha a nagyapa végrendeletet készít a fia javára és meghal mielőtt a fia a hadifogságban meghalt volna, ekkor az unoka már nem tudna az apja után örökölni, mert rabszolga után nincs öröklés. De mivel az apát úgy tekintették, mint aki élete utolsó szabad pillanatában halt meg ezért a nagyapa végrendelete nem dőlt meg és mint szabad római polgár után a fia örökölhet az apja után.

Összefoglalva a katonai végrendelet érvénytelenségéről írtakat elmondható, hogy a jogesetek eldöntésénél a fő szempont, hogy a végrendelet lehetőleg érvényes maradjon és az örökhagyó akarata érvényre jusson. Ezért a gyorsírással írt, illetve a be nem fejezett végrendelet, az általános szabályoktól eltérően is érvényes.
Ha a katona a katonai végrendeletét érvényteleníti aztán később újra érvényessé akarja tenni, megteheti ha ez a kifejezett akarata. Ilyenkor úgy tekintik, mintha újra elkészítette volna. Ezzel szemben az általános szabályok szerint készített végrendelet, ha egyszer érvénytelen lett az is marad, azt még a katonai szolgálat alatt sem lehet újra érvényessé tenni. Ennek azaz indoka, hogy a katonai végrendelet mindenféle alakiság nélkül létrejöhet és ezért egyszerűen újra érvényessé lehet tenni, elegendő a katona ez irányú kivánságának a kinyilvánítása, míg az általános szabályok szerinti végrendelet szigorú alakiságokhoz volt kötve, ezért az újra érvényessé tenni a puszta akarattal nem lehet, még akkor sem, ha a végrendelkező közben katona lett.

Ha katona nem tudott arról, hogy postumusa van, akkor a katonai végrendelet is megdől, de ha tudott róla és ennek ellenére mellőzte őt a végrendelete elkészítésekor, akkor a végrendelet, az általános szabályokkal szemben, érvényes maradt.



Varga Péter