logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Büntető jogszabály

A bűncselekményt törvénynek kell meghatároznia. Büntetőértelemben vett poena törvényi alap nélkül nem szabható ki. Modern értelemben a római jognak büntetőkódexe nincsen; Justinianus D.47-48-as könyve amire már utaltunk sem teljes büntetőkódex. Vannak büntetőnormák máshol is, és ezekben a könyvekben van más is. De valahol minden bűncselekményként büntetőeljárásban üldözendő cselekménynek megtaláljuk a meghatározását ha máshol nem, a szokásban. Voltak bizonyos határterületek, ahol nehéz elhatárolni, hogy bűncselekményről van-e szó vagy nem.
A korai időben, amikor mindent büntettek, az elhatárolás alapja az, hogy a büntetés a személyhez tapad. Másrészt a praetor magistratusi hatalmával a deliktuális cselekményeket, a közrend megsértését üldözte. Ám ez sem teljesen biztos elhatárolás. A közrendnek olyan zavarását, mint pl. a birtok jogellenes elvétele, a praetor imperiuma alapján peren kívül korlátozta és abból nem lett bűncselekmény, csak ha erőszakkal vagy megfélemlítéssel történt.

Van viszont olyan eset, ahol a praetor populáris akciót vagy büntetésre menő keresetet ad, és mégis inkább polgári jelleggel használják. Ilyen a „de sepulchro violato" és a „dolus generalis" keresete (a dolus specialis egyértelműen büntetőkereset, amikor szándékosan becsapnak valakit).
Ha a szerződés során rosszhiszeműen járt el valaki, ez egyszerűen a bonae fides szerződésekkel kapcsolatos általános kötelezettségének megsértése; ebből nem vált önálló bűncselekmény. Az actio de sepulchro violato-t ugyan mindenki indíthatta, de végül is a sírhoz tapadó magánjogokat védte. Ez sem igazi büntetőkereset.

Sohasem váltak a büntető üldözés tárgyává és így nem tárgyaljuk a büntetőjogban azokat a bírságokat, multákat, amelyek eljárásjogi jellegűek. A perbírság a perbeli cselekmények halogatásáért, vagy az alaptalan fellebbezés bírsága közigazgatási vagy perjogi jellegű intézkedések.
Az adó, a vám, a kiviteli kihágások, Augustus korában a nőtlenségre vagy a gyermektelenségre kiszabott büntetések nem bűncselekményekre szólnak. Itt a fórum, a büntető fórum itilönböztet. A köztársaság idejében ezeket a problémákat a cenzor intézte, aki nem volt bűnüldöző hatóság (nincs is imperiuma); a császárság idejében pedig a praefectus aerarii, a kincstár vezetője, aki szintén nem volt bűnüldöző hatóság, csak igazgatási jellegű joghatósága volt.

Voltak olyan cselekmények, amelyek közellenesek, de csak igazgatási jellegű megtorlással sújtották őket, így az elkövetőt kizárták a hivatalviselésből, vagy kizárták a tanúskodás lehetőségéből; consuli, censori infamia érte. Ezeket sem minősíthetjük szigorú értelemben vett bűncselekményeknek.



Forrás: Zlinszky János Római büntetőjog