logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az első bűntettek

Tehát a bűnüldöző hatóságok által, tételes szabály alapján üldözött cselekményeket rendszerezzük. Az első olyan forrásunk, ahol részletes felsorolást találunk az ilyenfajta cselekményekről, a XII táblás törvény. Az első, nyilván a szakrális jogból kikerülő bűncselekmény a mágia volt (a rossz értelemben vett bűvölés).
Kétféle formája volt, a személy megrontása és a vetés megrontása — „malum carmen incantare", „alieni segetem pellicere". (XII. 8.1,8.) Ezeket halállal büntették, ahogy a szakrális büntetés előírta; a közösségből való kitaszítással, egyúttal a személy megsemmisítésével is.

A második helyen következik a perduellio. A XII táblás törvény erre két tényállást ad, „hostem concitare", tehát az ellenség felizgatása Róma ellen, vagy római polgárnak az ellenség kezére való játszása „civern hosti tradere" (XII 9.5.). A harmadik ilyen cselekmény a törvényben a parricidium.
A vagyon elleni bűncselekmények között szerepel a furtum, mégpedig két al faja is. A közös vagyon elleni vétség a peculatus. (Szent dolog lopása sacrilegium, tehát volt szakrális változata is.) Valaha a furtum is szakrális üldözés alá eshetett, erre utal a „lance et licio" nyomozás formája.

Újabb szabálynak tűnik az uzsorára kivetett négyszeres poena, a foeneratio, mely a XII táblás törvényben már szerepel. Az erőszakos cselekmények közt fordulnak elő az iniuria különböző tényállásai. A XII táblás törvény a bűncselekményre még nem használt egységes nevet. Membrum ruptum a tag roncsolása; fracturn os a csonttörés; van egyéb iniuria is. Ezenkívül a succidere arbores (gyökeresen kiirtani, kipusztítani másvalakinek a fáját) is iniuria. Tehát roncsolt tag, csonttörés, fa kiirtása, egyéb sértés. Ezekre tételes büntetéseket határoz meg a törvény, taliótól a pénzbüntetésekig (300, 150, ill. 25 as).

Végül a csalás bizonyos esetei is megjelennek a XII táblás törvényben: a hamis bíró, a hamis tanú, a csaló gyám és a letétes. Ide járul még a csalásnak az a formája, mint sacralis büntetés, amikor a patronus csapja be a kliensét, „patronus si clienti fraudem fecerit". Ezek aztán szétválnak a fejlődés útján; kettő bűnüldözés tárgya lesz, kettő contractualis cselekmény. A XII táblás törvény az első kettőt halállal büntette, a Tarpeii-szikláról ledobással, a harmadikat és negyediket pedig infamiával sújtotta. Az utolsó sacer lett.

A XI1 tábla töredékeként nem marad ránk, de nyilván korábbi a XII táblás törvénynél az a szakrális büntetés, amellyel a szülőt (nem agyonütő, mert az parricidium, hanem) megsértő fiút, ill. az anyóst megsértő menyet büntette a római jog. Ezek is „sacer esto", tehát ezeket is sacernek tekintették. Ez a határkövet megsértő szomszéd és a szántó ökröt megölő személy büntetése is.
A római jog forrásai a leges regiae közt tartják nyilván őket, mert a királyi törvények címén maradtak ránk s közvetlen utalásunk nincs arra, hogy a XII táblás törvény tartalmazta volna azokat. Viszont tovább éltek, mert a XII táblás törvény után is szerepelnek a forrásokban.


Forrás: Zlinszky János Római büntetőjog