Augustus császár tette ezekhez hozzá az adulteriumot, a nemi kihágásokat, erkölcstelen kapcsolatot és házasságtörést, Diocletianus az eretnekséget és a nőrablást. Különben a római büntető tényállások gyakorlatilag Justinianusig nem változtak.

Éppen a klasszikus kor nem hozott olyan újdonságokat a büntetőjogban, mint a polgári jogban. A római jog ezen része lassabban fejlődött — vagy kevésbé volt problematikus? Ki tudja. Altalában a római jogra jellemző, hogy az az uralkodó réteg joga volt. Ott finomodott ki igazán, ahol a tehetősebb patríciusok, a polgárok egymás közt vitatkoztak, még ha általuk védett kisemberek dolgairól is volt szó. A hétköznapi bűnüldözés periferikus kategóriába esett.
A bűnözők általában az alacsonyabb rétegekből kerültek ki. Bűncselekményekről ott tájékozódunk a római jogban, ahol az előkelők problémái léptek föl; a történészeknél elsősorban a politikai bűncselekmények leírásával találkozunk, vagy ha a cselekmény a vezető osztálynak valami nagy botránya volt. A közbűntények üldözéséről nem nagyon számolnak be a római írók. Ez is oka, hogy a büntetőjogról kevesebbet tudunk.

Közbűntényeseket nyilván nem védtek nagy jogtudósok, ott kifigomult viták nem fordultak elő bűnösség, felróhatóság, tettesség, részesség stb. miatt, ami ma problémákat okoz. Ha pedig a cselekmény politikai volt, akkor valószínűleg ezért nem nagyon volt a védelem oldaláról az ilyen finomabb csiszolásnak lehetősége.
A principatus korában a princepsszel szemben nem léptek föl a jogászok, a császári jogot nem kritizálták a polgári jogban sem. A vád oldaláról pedig egy császári vagy szenátusi bíróságnak nem volt szüksége arra, hogy szőrszálat hasogasson, mert fölötte állt a törvényeknek, tehát elvileg a saját döntése alapján is megállapíthatott cselekményeket. Nyilván ez az oka annak, hogy a jogtudósok későn kezdtek büntetőjogi kérdésekkel foglalkozni. Macer, Ulpianus kortársa írt részletesebben, aztán maga Ulpianus és Paulus is. Ezen túl a Codex Theodosianus és a Justinianusi Codex tartalmaz bvebben bűncselekmény-leírásokat.


Az őnáluk kialakult kánon szerint a római bűncselekmények sora, amit végig fogunk venni, a következő:

a) crimen laesae maiestatis, amely magába szívja a perduelliót;

b) adultérium, a nemi erkölcs elleni bűncselekmény;

c) homicidium, az emberölés;

d) parricidium, a rokongyilkosság;

e) csalások;

f) az erőszak;

g) a közlopás, tehát a peculatus és a sacrilegium;

h) az emberrablás;

i) az ambitus (a választási bűncselekmények);

j) a repetunda, a hatósági zsarolások;

k) a gabonauzsora; ehhez hozzájön három magándeliktum:

l) iniuria,

m) furtum

n) damnum iniuria datum.