logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A bűncselekmény-fogalom kialakulása

A bűncselekmény mindig erkölcsi rendbe ütköző cselekmény, de akkor válik bűncselekménnyé, amikor jogszabályt vagy törvényerejű szokást sért. A korai társadalmakban a társadalmi szokásba ütköző cselekményeknek két fajtája létezett (most az állam kialakulása előtti szakaszra gondolok). Az egyik csoportot hatalma alapján torolta meg a köz képviselője, a saját legjobb belátása szerint. Tehát az adott esetben és az adott személyre tekintettel, és az adott körülmények figyelembevételével döntötték el, hogy a tett valami retorziót igényel-e vagy nem.
A római jogban is voltak (és nemcsak a korai szakaszban), a magistratusi coercitio körében megtorolt cselekmények közt olyanok, amelyek ide tartoznak. Nem külön tételes meghatározás, hanem egyszerűen a közrendre való veszélyesség alapján léptek fel bizonyos cselekményekkel szemben. Ilyen egyébként a családi, hadvezéri, de a magistratusi hatáskörbe tartozó megtorlás is általában (14-18.).

A korai társadalomellenes cselekmények másik csoportja nagyon pontosan körülhatárolt. Ezek a szakrális szabályokba ütköző cselekmények. A primitív társadalomra nagyon veszélyes és belháború előidézésének veszélyét vagy családi viszály veszélyét magukban hordozó, a társadalmi tekintélyt alapjában fenyegető cselekmények voltak ezek. A korai idők ún. vallási—szakrális szabályai tételesek. Ezeknek a megsértőivel szemben is tételes, szigorú intézkedéseket hozott a szakrális norma.
A korai vallások általában nagyon formálisak, abban is, amit tiltottak és abban is, amit tevőlegesen parancsoltak. Bizonyos áldozatbemutatások, bizonyos tilalmaknak a megtartása, rituális cselekményeknek az elvégzése, és ezeknek a megszegése mint a társadalomra veszélyes cselekmény, szakrális büntetést vont maga után. A szabályok tartalma nem volt eleve nyilvánvaló, ezért szükség is volt a pontos körülírásokra.
A szakrális szabályok azok, amelyek először tételesen meghatározták a közrendbe ütköző cselekményeket vagy mulasztásokat (szakrális vétségek közt mulasztások is szerepeltek), és azoknak a megtorlását.

Kezdetben a szankció az volt, hogy kizárták a vétkest a kultikus csoportból. „Sacer esto", mint ezt még a római törvényeknél is látjuk; Vogelfrei a germánoknál: „repülhet, mint a madár", csak miköztünk nem lehet többé. A vizet és tüzet eltiltjuk tőle, mondták a latinok. Kialakult a kitaszításnak olyan változata, hogy a vétkest egyúttal áldozatul is bemutatták a megsértett istenségnek, tehát meg is ölték. A zsidók a házasságtörőt a városon kívül megkövezték. A rómaiak bizonyos vallási sérelmekért ledobták az illetőt a Tarpeii-szikláról, vagy fölakasztották Ceres fájára. A sértés fejében, főleg ha kisebb, ha akaratlan, ha nem olyan veszélyes — lehetett valamilyen engesztelő áldozatot is felajánlani. Ezek az első tételes büntetések.
Amikor az állam fokról fokra (mert ez nem megy egy csapásra) átvette a társadalom védelmét, akkor mindkét bűnüldöző utat igénybe vette. Magistratusainak megadta azt a hatalmat, ami azelőtt a családfő, nemzetségfő, hadvezér hatalma volt, hogy ahol szükségesnek látják, lépjenek fel minden korlátozás nélkül. Bizonyos szakrális szabályokat is átvett és szankcionált. Ezek tételes, pontosan körülhatárolt szabályok. A XII táblás törvény büntető tényállásai — modern szóval így mondanók —, nagyobbrészt szakrális eredetűek. Nyilván már meg voltak fogalmazva azelőtt is, az állam átvette és törvénnyé tette.


Forrás: Zlinszky János Római büntetőjog