Cicero felsorolásában szerepelt a carcer vagy vincula, kötelék; mai szóhasználattal élve a szabadságvesztés-büntetés. Ez a terminológia azonban megtévesztő, mert a libertas elvesztésére vagy korlátozására utal, tehát arra, hogy valaki rabszolgává lett. Most nem erről lesz szó, hanem a személyes szabadság korlátozásáról.

A büntetést általában a házi fegyelem körében, rabszolgákkal szemben alkalmazták. Tudunk ergastulumokról, dologházakról, ahová az engedetlen vagy lusta rabszolgák kerültek, hogy ott megkötözve és szigorú felügyelettel dolgozzanak, taposómalomban vagy más különösen nehéz munkákon. A közbűntettet elkövető rabszolgát, hacsak lehetséges volt, Rómában kiadták az urának, hogy ő büntesse meg. Források szerint pl. az iniuriát elkövető. rabszolgát az iniuriát szenvedett fél előtt az ura büntette meg. A magistratus is a rabszolgatartónak adta át a rabszolgát, mert munkaerőtől nem kívánta őt megfosztani.

A mi fogalmaink szerinti börtönbüntetés Rómában nem létezett. Volt egy állami börtön a Capitolium-hegy alján, a Mamertinum, ahova azokat dobták be, akik halálbüntetésre vártak. Ez tehát csak vizsgálati fogság, vagy a büntetés végrehajtása előtti őrizetben tartás célját szolgálta. Többemeletes sötét, alul nedves lyuk volt. A szerencsétlen numídiai király, Jugurtha, megőrült ebben a börtönben, mire megfojtották „Hercules hideg fürdőjében". (Zlinszky J. Herkulesre, milyen hidegek a fürdőitek, Jogtört. Szle. 1992/1. (4) 30. o.)

A carcer vagy vincula polgári jogi eszköz; az adóst szabad volt fogságban és megkötözve tartani. Az addictus adóst, aki adósrabszolgaságban volt, szintén. Esetleg alkalmazták a magistratusok a coercitio eszközeként; a velük szemben renitens egyént joguk volt megbilincselve egy időre fogságba vetni. Ez fegyelmezési intézkedés.
Carcer vagy vincula-büntetés tehát a római jogban nem volt. Olyan bűncselekmény, amiért szabadságvesztés járt, egészen Justinianusig nem létezett. Csak a középkorban alakult ez ki, a rómaiak nem ismerték, és Bizáncban nem is nagyon volt gyakorlatban.