logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Becsületvesztés.

Ide tartoznak az ignominia különböző esetei. Ezek a polgári becsületcsökkenés vagy becsületvesztés egyes fajtái. Ilyen volt, ha a halálbüntetés kísérőjeként egyes esetekben külön kimondták a gyász betiltását és megvonták a temetés jogát; az ilyen ignominiát mellékbüntetésként alkalmazták.

A másik ilyen becsületcsökkenés az intestabilitas, ennek a korai formáját ismerte a XII táblás törvény, mégpedig polgári büntetésként, ha valaki nem teljesítette tanúzási kötelességét. Ha ezt kikiáltották róla, közhírré tették, akkor neki sem tanúskodtak többé. Ezáltal mindenütt, ahol testis, tanú volt szükséges, ő cselekvőképtelennek minősült: tehát végrendeletnél, mancipatiós ügyletnél és perben is, ahol a litis contestatióhoz tanú kellett.
Ez az intestabilitas később kiment a gyakorlatból, de a császárkorban bejött helyette egy másfajta intestabilitas, mint bizonyos esetekben járó mellékbüntetés. Perképtelennek és ügyletképtelennek minősítették az intestabilist. A büntetés során ilyenkor mindig meghatározták, hogy mire terjed ki ez a késő császárkori intestabilitas. Nem volt automatikus, ítéletben kellett megállapítani.

A másik becsületvesztéses büntetés volt az infamia. Automatikus kísérő büntetése volt bizonyos cselekményeknek. A praetori infamia vagy polgári ítéletekkel járt, vagy deliktumok bizonyított elkövetésével, tehát a perbeli egyezség is maga után vonta.
A censori és consuli infamia a polgárjogok egy részének elvesztésével járt. Vagy a tisztségviselésre való képtelenséget jelentette, vagy kizárták a vétkest a szenátusból; bizonyos, még súlyosabb esetekben a választójog korlátozását is maga után vonhatta.

A császárkorban ezzel együtt említik az ún. turpitudót. A turpis persona házassági joga korlátozott; de tisztségviselési joga, passzív és aktív választójoga megvonásával járó büntetésként is szerepelt. A császárkorban egyébként a tisztségektől való eltiltást és a szenátusból kizárást mint önálló mellékbüntetést külön is kiszabták. Nem infamisnak vagy turpisnak nevezték az illetőt, hanem azt mondták ki, hogy nem viselhet bizonyos tisztséget. Ezt határozott időre is kimondták, mint nálunk a közügyektől való eltiltást, főleg az ambitus-nak, a választási visszaélésnek a különböző fajtáinál. A szenátusból való kizárás mindig egy életre szólt.

Ezenkívül bizonyos köz és magán-cselekvőképesség korlátozásokról tudunk; ilyenek a végrendelkezési képesség korlátozása, a connubiumé deliktumoknak minősülő esetekben, a házassági korlátozások rangtól is függően, az öröklésképesség megvonása és más hasonlók.



Forrás: Zlinszky János Római büntetőjog.