A rómaiak a követek sérthetetlenségét világosabban ismerték el, mint bármely más nép az ókorban. Még ha ellenségtől jöttek is, személyüket szentnek és sérthetetlennek tartották, az ellenük intézett merényleteket a ius gentium megértésének tekintették és ezt törvény erejével mondták ki. A romai követek megsértése gyakran fordult elő, a min éppen nem csodálkozhatunk. A senatus fennhéjázó hangjának, melyen idegen népekkel tárgyalni szokott, a követek lévén tolmácsai, rendesen pórul jártak azoknál, a kik Róma kezének súlyát még nem érezték. Ez mindig biztos ürügy volt a háborúra és alapos ok a megfenyítésre. A fidenátok és illírek elleni háború, valamint a tarenti háború is ilyen okból keletkezett. A követek megsértését később a lex Iulia mint vis publicát büntette.
A sértetlenségen kívül a követek Rómában a területkívüliség egy nemét is élvezték. Alapját e kiváltságnak abban az elvben kell keresni, hogy a követek küldetésükben függetlenül csak úgy járhatnak el, hogy ha a helyi hatóságuk iurisdictiója alul kivétetnek (ut ne impedietur legatio).
A római jog a követet az in ius vocatio alul fölmentette és részére még akkor is. ha római városból vagy provinciából jött, bizonyos feltételek mellett a ius domum revocandi kiváltságát meghagyta. Sérthetetlenségét még az esetben is tisztelték, ha az elfogadó állam ellen a követ valamely bűntényre ragadtatta magát.
Csak kivételes esetekben fordult elő, hogy a követeket külföldön, a hol a bűntényt elkövették, felelősségre vonták, ez rendszerint háború idején fordult elő, vagy olyankor, midőn a sérelem nagy közfelháborodást okozott. Az az alapelv, hogy a követeket, csak hazájukban lehet meg-büntetni. érvényben volt még a császárság korában is. E kiváltságon kívül a római követek útiköltségeit megtérítették és két évig semmiféle közszolgálatot teljesíteni nem tartoztak.
Ha a római állam nevében követeket kellett küldeni idegen királyokhoz, népekhez, vagy a provinciákba (pl. békefeltételek megállapítása, parancsok átadása, kívánságok előterjesztése, vizsgálatok vezetése, választott bírósági tisztség ellátása, gabona vásárlása végett), a senatust, mint a legmagasabb kormányzati és helytartósági hatóságot illette meg ennek az ügynek intézése. Követnek a legtekintélyesebb senátorokat választották.
A választás sorsolás, vagy külön meghatalmazás folytán a praetor által kijelölt három közül történt. Ezután kiadattak részökre a kellő utasítások, többé-kevésbé korlátolt meghatalmazással és kiutalványozták útiköltségeiket az államkincstárból. Legrégibb időkben a követek igazolásuk végett arany gyűrűt kaptak, valószínűleg az állam pecsétjével ellátva. Hazaérkezésükkor a tanácsban eljárásukról számot adni tartoztak.
Ha idegen fejedelmektől, népektől vagy tartományokból követek jöttek Rómába, ismét a senatus dolga volt velük tárgyalni és előterjesztéseikre a választ megadni. Az idegen követek tekintet nélkül arra, honnan jöttek, a Saturnus templomában (Aerarium) a quaestoroknál jelentkezni tartoztak és nevüket a kincstár praefektusának bejelenteni. A szokás onnan vette eredetét. hogy régibb időkben a quaestorok az érkező idegen követeknek ajándékokat (lautia) nyújtottak át, nyilvános megvendégeltetésük és szórakozásaikról gondoskodtak.
Később, mikor a követek száma nagyon felszaporodott és a római büszkeség nem tartotta többé szükségesnek, hogy magának ily udvariasságok által barátokat szerezzen, a szabad megvendégelést. valamint az ajándékok osztogatását csak magasabb rangú követek és vendégek, illetve a kiválóan barátságos érzelmű államok követei részére tartották fenn, de ehhez is a senatus elsődleges beleegyezése kellett. Ellenséges államok követeinek, jelesül a háború alatt, Rómába belépni tiltva volt. Ők a Tiberis túlsó partján a villa publicában várakoztak, amíg a Bellona vagy az Apollo templomában kihallgatást nyertek. De megtörtént, hogy nem is fogadták, hanem bizonyos határidőt szabtak, mely alatt Itália területét elhagyniuk kellett.
Követek elé, kiknek személye vagy küldetése gyanús volt, bizalmi férfiakat (exploratores) küldöttek. Ha igazolványaikat rendben találták, a város kapui előtt a kisebb magistratusok ünnepélyesen fogadták. A szövetséges hatalmak követei akadály nélkül jöhettek be a városba. A karthágói követeket csak a béke megkötése után fogadták.
A követek rendes fogadtatásának helye a Curia Hostilia volt a Fórumon, ennek közelében volt a Graecostasia, a hol a követeknek várniuk kellett míg bevezették. Az elfogadás nem volt bizonyos időhöz kötve, de minthogy a provinciák követei rendszerint az év elején jöttek, a lex Gabinia elrendelte, hogy február hó minden napján a legatiók fogadtassanak. A követeket magas rangú hivatalnokok, néha a praetor urbanus vezette be a tanácsba, a hol küldetésük tárgyát előadva, a tanács az előterjesztést nyomban tárgyalás alá vette és még ugyanabban az ülésben eldöntötte.