Róma legrégibb történetében a háborúnak egyedüli célja a hadi zsákmány. Apró szomszédos népek rabló hadjáratai rendesen egyik fél alávetését sem eredményezik a másik fél uralmának, de a műveltség emelkedésével apró viszályaiknak mindinkább háborúvá, a rablásnak hódítássá kellett átváltozni és ezzel a politikai hatalmak alakulásának is meg kellett kezdődni. A legrégibb viszályoknak és rablókalandoknak, melyekben a népek jelleme úgy alakul és nyilatkozik, mint a férfi természete a gyermek játékaiban és kóborlásaiban, nem akadt egy itáliai Homeros-uk, a ki azoknak képét megfestette volna. Csak Róma hatalmi és területi növekedésének fázisait kísérhetjük némi biztonsággal.

A római történet első korszaka (751—507. Kr. e.) a királyok idejét foglalja magában; a második a köztársaság alapításától az első puni háborúig (262. Kr. e.) terjed, a harmadik végre ettől az időtől az Actium mellett vívott ütközetig (29. Kr. e.), mely a köztársasági kormánynak véget vet és Augustus Octavianus alatt a római császári monarchiának veti meg alapját.
Az első korszakban Róma harcban áll szomszédjaival, Itáliának apró népeivel, a másodikban meghódítja egész Itáliát és csak a harmadikban lép át ennek határain, hogy az akkor ismert világ legjobb részeit hatalmának alávesse. Augustus alatt a birodalom magában foglalja Európa és Ázsia legszebb országait, Afrikából pedig Egyiptomot és annak egész északi részét.

A hódításnak lassú, de biztos folyamata volt: a népeket legyőzni, súlyos feltételek által meggyengíteni, ha aztán fellázadtak, még jobban leigázni és végül alattvalóvá tenni alig észrevehető módon. Ha csak ilyen általános és nagy vonásokban állítjuk is szemünk elé a római hódítás eredményét, azonnal észrevesszük, hogy ilyen politika mellett független népeknek határozott és kötelező jogelvek által szabályozott békés forgalmáról, vagy erre irányuló törekvésekről a római népnél alig szólhatunk. Azoknak tehát, a kik a római népet a nemzetközi jog megalapítóinak is tartják, csak azt kell kimutatnunk, miképpen hajtotta végre ez a nép a világhóditás munkáját és miképpen valósította meg az egység eszméjét fegyverein kívül a jog és a politika eszközeivel.