Jogviszony ebben az időben két független állam között csak úgy keletkezhetett, ha azt formális szerződés előzte meg. Róma már a legrégibb időkben érintkezésbe lépett az itáliai, sőt Itálián kívül eső államokkal is ilyen szerződések alapján, melyeknek háromféle nemét kell megkülönböztetnünk. Az elsőkhöz tartoznak az általános barátsági viszonyt szabályozó szerződések, melyek békés állapotot és forgalmat biztosítanak a felek között, ilyenek pl. az Albával és a Karthágóval kötött szerződések. A második csoportot képezik a hospitium publicumok, melyek, által egyeseknek vagy egyes városok összes polgárainak vendégjogot engedtek. Azokra akik e joggal bírtak, tiszteletteljes fogadtatást, ingyen ellátást és ajándékot követelhettek. Végre voltak a tulajdonképeni szövetségek^ melyeknek tárgyát. határozott kötelezettségek — pl. hadi segély — képezték.
.
A szerződéseknek ez a legutóbb említett neme, a tulajdonképpeni szövetségek fogják e helyütt vizsgálódásunk tárgyát képezni, mert ezekben találjuk fel a római világuralom megállapításának leghatalmasabb eszközét. A történetben páratlan világegység eszméjének fejlődését figyelemmel kísérni, annak fázisait nemzetközi szempontból megvilágítani azzal a becscsel bír reánk nézve, hogy megismertet Rómának egész nemzetközi gyakorlatával, melynek rendszerében az összes n. k. jogi elvek ős intézmények nemcsak visszatükröződnek, de magában foglalja azok helyes megítélésének mértékét is. · .