A római civitas kiterjesztése Itáliára a viszonyoknak· teljes átalakulását vonta maga után. A római nyelv hivatalos jelleget nyerve, általánossá vált és a nemzetiségi dialektusokat kiszorította. A foederált városok pénzverési joga, valamint eddigi magánjoga megszűnt és a római jog jutott általános uralomra. A belföldi hatóságok helyébe római magistratusok léptek, római hónapok, vezetéknevek jöttek használatba, a római uralom előtti időknek lassan még az emlékezete is elenyészett.

A gyarmatosítások eddigi gyakorlatában is lényeges változás történt. A meghódított népektől a rómaiak területüknek egy részét, rendesen egy harmadát, elvették, mely vagy ager publicus maradt, vagy eladták, vagy gyarmatosoknak kiosztották. Az utóbbinak célja az volt, hogy a meghódított terület ezáltal római uralom alatt tartassák; tehát határozottan katonai okokból történt.
Nem lévén annyi haderejük, hogy mindenütt helyőrségeket tarthassanak, a gyarmatosok kötelessége volt ezeket pótolni. Miként a régi municipiumok, ezek a római kolóniák és a sine suffragio civitással bírtak, később teljes polgárjogot nyertek, és minthogy Itália egysége folytán, helyőrségekre, nem volt többé szükség, katonai jellegüket is elvesztették. Ennek a politikának az lévén a célja, hogy Róma és a meghódított népek között a kapcsokat szilárdítsa, eredménye az volt, hogy a római tribusok nemsokára a pún háborúk után Itália legnagyobb részén elterjedtek, míg végre a lex Iulia folytán az egész területet elfoglalták.