A ius Quiritium elemei közül tehát a ius suffragii és a ius honorum az, mely a teljes jogú polgárt megillette. A ius suffragiit a római családba (vagy házasságon kívül római polgár anyától) született ifjú (liber) a toga virilis felöltésével és a pontifex maximus által a comitia calatán a polgárok sorába való felvétellel automatikusan megszerezte. Ezzel együtt járt annak joga (és kötelessége!), hogy katonai szolgálatát a római legióban töltse, ami szükséges előfeltétele volt a ius honorum megszerzésének, így esetleges későbbi politikai pályafutásának.

A ius Quiritium közjogi tartalmának teljes élvezete tehát elvált a magánjogi jogképességtől, amennyiben patria potestas alatti személy is teljes jogú tagja lehetett a közösségnek, akár a legfőbb katonai és politikai tisztségeket is viselhette, miközben vagyonjogilag nem volt önálló.

A ius Quiritiumot természetesen nemcsak születéssel lehetett megszerezni, hanem az alábbi módokon is:
– civiljogi úr általi civiljogi felszabadítással (manumissio vindicta, manumissio censu – ez a principatus idejére, a census megszintével elavult – és manumissio testamento);
– adományozással, melyet egyenként vagy közösségenként kaptak latin vagy peregrinus jogállásúak; az adományozást eleinte a comitia centuriata, később – felhatalmazás alapján – a magistratusok, a Kr.e. I. században a triumvirek, majd a császár gyakorolták (ide tartozik a veteranusok polgárjog adományozása és a provinciabeli colonia alapítások is); valamint – talán arrogatióval és adoptióval is (ebben az esetben – eredetileg – a comitia calata előtt)