Az állami ingatlanok másik típusa, a közföldek, alapvetően két csoportra oszthatók; az agri vectigalesra és az agri compascuira. Az előbbit családok kapták művelésre évi fizetendő bér, vectigal fejében, és használata egyben örökölhető volt, míg az utóbbit – valószínileg – közösen használták.

A két földtípus közötti különbség nem teljesen tisztázott; egyes nézetek szerint a minden második évben művelt földeken, a parlagoltatás időszakában legeltettek, ami egyben a trágyázást is biztosította volna. Mások szerint a két földbirtoktípus eleve a primitív római társadalom kettős összetevőjére, a földművesekre és a pásztorkodással foglalkozókra vezethető vissza, míg megint más vélemény szerint eleve a rossz, mocsaras vagy hegyvidéki, azaz nehezen művelhető földeket használták legelőnek, a síksági, és egyben jól kimérhető földeket pedig felparcellázták.


A leges Liciniae Sextiae értelmében az ager publicusból bérelhető föld maximális mértékét időről időre megpróbálták ugyan szabályozni, de az állandó ismétlések mutatják, hogy vajmi kevés sikerrel. Róma növekedésével a közföldek területe is nőtt (általában a meghódított területek 1/3át nyilvánították ager Romanusnak), mely területekre időről időre római polgárokat telepítettek. Ez Italiában eleinte általában római jogú coloniák alapításával járt, ami elvonta a népességfelesleget Rómából (és egyben enyhített a proletaroknak biztosított ingyen gabona költsége miatt felboruló államháztartás gondjain).
A későbbiekben pedig, mikor a mariusi hadseregreform értelmében veteranusokat telepítettek, stratégiailag is fontossá vált.

Az első kampányszeri, nagyarányú telepítéseket a Gracchusok idején kezdték meg, midőn a tresviri agris pericandis (vagy dandis) assignandis működése nyomán mintegy 60.000 nincstelen római polgárt juttattak saját tulajdonú földhöz Italia szerte. A katonai coloniák deductiója a Kr. u. III. század fordulójáig tartott, mikor a provinciákban az utolsó ilyen coloniákat alapították.
Pannoniában a colonia Flavia Siscia, illetve talán Sirmium volt az utolsó ilyen; egy Kr.u. 71-ből származó katonai diploma alapján ide Vespasianus császár a ravennai és misenumi flotta kiszolgált katonáit telepítette le.
A későbbiekben már többnyire csak missio nummariával, pénzbeli végkielégítéssel bocsátották el a katonákat, mindazonáltal valószínileg előfordult, hogy a missio nummaria mellett később is történtek missio agraria leszerelések, de ezeket a veteranusokat már csak létező coloniákba telepítették, mint a legiones I és II Adiutrix, illetve a legio IIII Flavia katonáit a colonia Ulpia Traianában egyes sírkőleletek alapján.