A res publico usui destinatae valójában olyan állami tulajdonban lévő dolgok, melyeket az állam biztosított – többnyire ingyenes használatra – a polgárai számára. Ilyenek különösen a vízvezetékek, közutak és közterek, közfürdők, piaccsarnokok stb., melyek a köz javát szolgálták, és sokuk valójában bizonyos szociális funkciót is betöltött (a gazdagnak volt saját fürdője; a közfürdőbe inkább a szegények jártak).

Mindezeket közpénzből létesítették, fenntartásuk, felügyeletük pedig a magistratusok, így különösen az aedilis (curulis) feladata volt, de vannak adataink róla, hogy bizonyos – a dolog természetéből adódóan főleg bírságolási – jogköre ezekkel kapcsolatban a praetor (peregrinus)nak is volt.