A papság a Római állami életen belül rendkívül fontos szerepet játszott. Mint a Bevezetésben, a ius divinum keretében már szó volt róla, a ius publicumot (de nem kevésbé a ius privatumot is) át meg átszőtték a vallási előírások és szertartások. Természetesen a korai időkben ez még fontosabb volt, de még az erősen szekularizálódott I. században is jelentős befolyást gyakoroltak a különböző papi testületek az állam irányítására.

A kezdeti időkben valószínileg a legfőbb istenhármas; Iuppiter, Mars és Quirinus papjai, a flamines Dialis, Martialis és Quirinalis voltak a vezető papi testület Rómában. A hagyomány szerint a capitoliumi
A papi testületek eredetileg önmagukat egészítették ki, meghívásos alapon. 300ban a lex Ogulnia alapján a pontifexek és az augurok collegiumainak létszámát nyolc, illetve kilenc főre emelték, az így keletkezett helyeket pedig a plebeiusoknak biztosították. Flamenek továbbra is csak patriciusok lehettek.

Kr.e. 103-ban Gn. Domitius Ahenobarbus egy plebiscitum révén keresztülvitte, hogy – többek között – ezen testületek tagjait is a comitia tribután válasszák (bár a testületek jelölési jogát fenntartva).
Sajnos a dolgozat témája nem engedi az összes, amúgy jelentős papi collegium szervezetét és tevékenységét bemutatni, így itt most csak a jogi politikai szempontból jelentős papi testületekkel foglalkozhatom.


A pontifices

A pontifexek eredetileg a jogszolgáltatásban játszottak fontos szerepet. Őrizték a perszövegeket, ismerték a szokásjogot, majd őrizték a törvényszövegeket, kezdeményezői voltak az interpretatio általi jogfejlesztésnek, ismerői voltak a naptárnak, gondoskodtak a szakrális szféra védelméről, prodigiumok esetén nyilatkozatot tettek az elvégzendő engesztelő áldozatokról, ők döntöttek, hogy meg kelle nézni a Sybilla könyveket stb. Ezt a tudományukat eleinte titkosan kezelték, ily módon nélkülözhetetlenné téve magukat a társadalom számára.

Mindez Kr.e. 300. körül (a lex Ogulnia idején!) kezdett csak fellazulni, mikor Cn. Flavius, Appius Claudius Caecus pontifex maximus írnoka – valószínileg ura hozzájárulásával – nyilvánosságra hozta a legis actiók formulát tartalmazó munkáját (”ius Flavianum”) és a Fastit, a pereskedésre alkalmas napokat, a dies fastit megjelölő római ünnepi naptárat.
Még tovább ment Tiberius Coruncanius, aki a III. század közepén, az első plebeius pontifex maximusként elkezdte jogi tanácsadó és oktató munkáját abban a kérdésfelelet rendszerben, amely később responsumadásként hagyományossá lett a jogászoknál és jogtudósoknál.

Az, hogy a pontifexek feladták a magánjog kizárólagos ismeretét, nem jelentette, hogy elvesztették politikai befolyásukat. A collegiumnak továbbra is joga volt szakrális kérdésekben decretumokat hozni, a ”ver sacer feláldozása”, azaz a túlnépesedett városból a coloniákba költözők kijelölése továbbra is az ő feladatuk maradt, ők elnököltek a comitia calatán, azaz az adoptio és az arrogatio (valamint a hereditas in comitiis calatis) által segítettek fenntartani a római családokat, illetve hozzájárultak a magistratusok kinevezésének szentesítéséhez, végezték a különböző szent helyek consecratióját (így a res sacrae körébe tartozó templomokét éppúgy, mint a városvédő falakat, kapukat a res sanctae körében) etc.

Végül ők irányították Róma egész vallási életét (annak minden közjogi vonatkozásával együtt), továbbra is magyarázták a ius divinumot és – áttételesen – a ius publicumot is, különös tekintettel annak leges sacratae részére. Ilyen minőségükben továbbra is meghatározók voltak Róma politikai életében, különösen, hogy a ius publicum keretében korábban szintén fontos papi testületek, mint a flamenek, a Saturnuspapok, illetve a Fetialispapok collegiumainak jelentősége megszűnt.


Az augures

A jóslásnak az ókori népeknél mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak. Rómában is több fajta jóstevékenység folyt, így az etruszk eredeti haruspexek az áldozati állatok beleiből jósoltak, a latin eredeti augurok a madarak röptéből, illetve egyéb viselkedéséből.
Eredetileg valószínileg a három tribusnak (Ramnes, Tities, Luceres) volt egy-egy augurja, majd a lex Ogulnia ezeknek a számát emelte kilencre. Jelentőségük abban állt, hogy a madarak viselkedéséből előjeleket olvastak ki az elkövetkezendő események kedvező vagy kedvezőtlen voltára. Így minden fontosabb állami aktus előtt tartottak auspiciumot, mint pl. népgyűlések előtt, a magistratusok hivatalba lépésének szentesítésére szolgáló lex curiata de imperio elfogadása előtt, hadüzenet vagy békekötés, illetve csata előtt etc. Bármilyen kedvezőtlen jel megakaszthatta az állami aktust, így politikailag igen fontossá válhatott a testület.


Provincialis papi testületek

Mint ahogy a municipalis ordo kicsiben a római magistraturák mintájára épült fel, úgy a római állami papságnak is megvoltak a provincialis, illetve municipalis megfelelői. A colonia alapítás mindig együtt járt a városban a capitoliumi trias tiszteletére dedikált templom építésével, amelynek természetszerileg megszervezték a papi collegiumát is. Ezenkívül az egész provinciára kiterjedő hatáskörrel vallási központot alapítottak, ahol a római állami főistenek, valamint a birodalomhoz való tartozást és hűséget kifejező Dea Roma istennő és – a későbbiekben – a császár kultuszának székhelye volt.


Sacerdotes provinciae

A hivatalos, Rómához tartozást kifejező kultusz valójában egy, a provincia coloniáinak és municipiumainak papságából szerveződő collegium feladata volt. Ennek vezetője (mintegy provincialis pontifex maximusként) a sacerdos provinciae. Egyes provinciákban – így pl. Daciában is – keleti, hellenisztikus hatásra a sacerdos provinciae címe coronatus, amely a görög egyenes fordítása.


Sacerdotes arae Augusti

Egyes kutatók véleménye szerint a hivatalos császárkultusz ápolása a sacerdotes provinciae feladata, így a sacerdos provinciae és a sacerdos arae Augusti technikailag szinonimaként kezelendők. Egy daciai oltár tanúsága szerint azonban, amelyen a sacerdos arae Augusti et coronatus III Daciarum felirat szerepel, külön papi tisztségnek kell értelmeznünk a kettőt. Jelentősége a császárkorban abban állt, hogy a birodalom egységét a közös kultusszal is szimbolizálja.


Flamines Augusti

A császárkultusznak a municipalis ordoból kiemelkedő, helyi papsága, mely szorosan összefonódott a capitoliumi trias állami kultuszával.


Augustales

A szintén provincialis Augustales ugyancsak a császárkultusz ápolásában fejtette ki tevékenységét. Tagjai kizárólag libertinusok, és magára a papi testület alapítására is azért került sor, mert nem lehettek a hivatalos collegiumok tagjai.