A Quirites 4. fejezetben részletezett különböző jellegi beosztásainak különböző népgyűlések feleltek meg. Ezek részben párhuzamosan működtek, részben a történelem során váltották egymást, illetve hatásköröket vettek át egymástól.
A királyság korának ősi, ún. ”katonai demokráciájától”, mikor a népgyűlés még szinte kizárólag háború és béke kérdésében döntött, azaz működése sok tekintetben jogilag csak formális volt, inkább szakrális összetevői voltak, a köztársaság során eljutott Róma a népgyűlések szerepének egyre nagyobb felértékelődéséig, míg végül – a principatus idejére – ezek ismét formálissá váltak, majd elsorvadtak.


A comitia curiata és calata

Az elsőként kialakult népgyűlés a comitia curiata, melyet a curialis beosztás alapján tartottak, és melynek ünnepélyes formája a pontifex maximus által összehívott és vezetett comitia calata. capitoliumi Comitiumban ülésezett, és a legkorábbi időkben ez volt a törvényhozás helye is, amennyiben számolhatunk valódi megtárgyalt, megszavazott és kihirdetett törvényekkel. A comitia centuriata megjelenésével – és a népesség gensen, így curián kívüli részének a politikai életbe történő beemelésével – azonban a comitia curiata ilyen funkciója megszűnt.

A továbbiakban már csak mint ”comitium sacrum” működött, azaz olyan feladatok tartoztak hozzá, amelyekből a szakrális elemet nem lehetett eltávolítani, azaz legfőképpen a család istenek által is megszentelt kötelékei, illetve az állam egyes fontos, sacrumokkal is kapcsolatos döntéshozatali eljárásai.
A késő köztársaságkorra már maga az ülései is formálissá váltak, és csak az egyes curiák képviselői – többnyire lictorok – vettek részt rajta.

A comitia calatán választották a rex sacrorumot, a pontifexeket és a flameneket is, valamint a királyság korában – ha hinni lehet a hagyománynak, pl. Ancus Martius esetében – a comitia curiatán választották, illetve erősítették meg az új uralkodót tisztségében. Ez a funkciója aztán a köztársaságkorban is megmaradt, amennyiben a comitia centuriatán megválasztott, imperiummal rendelkező magistratusokat (consul, praetor), a pontifex maximus által tartott auspicium után (ha az kedvező volt) a lex curiata de imperióval megerősítette hivatalukban.


A comitia centuriata

A comitia centuriata, melyet a centurialis beosztás alapján tartottak, vált a köztársaságkor comitium maximumává, azaz a legfőbb és legfontosabb népgyűlésévé. Mivel kifejezetten katonai alapon szerveződött, a polgárok fegyveresen vettek részt rajta, ezért a Campus Martiuson tartották (fegyveres hadsereg nem léphetett a Város területére!).

A katonai főhatalommal és általános imperiummal bíró magistratusok, a consul vagy a praetor hívta össze és elnökölt rajta. Hatáskörei:
a fontosabb magistratusok (consul, praetor, censor) választása;
háború és béke kérdése;
a fontosabb államügyek tárgyalása;
törvényhozás (ennek java része 218 után átment a comitia tributa hatáskörébe – 240-től amúgy sem volt az uralkodó osztályoknak többsége!);
– a ius provocationis alapján a magistratustól fellebbezett, főbenjáró bűncselekmények tárgyalása.

A mariusi hadseregreform eleve kikezdte a polgárok általános katonai szerepvállalását, majd a principatus elejére a comitia centuriata hatásköreinek jórésze is elenyészett, míg végül többé össze sem hívták.


A comitia tributa

A 35 tribus gyilése a hagyomány szerint 471-től működött, szintén a consulok vagy praetorok vezetésével, általában a Forumon ülésezett. Hatáskörei:
218-tól a törvényhozás java része;
a kisebb súlyú (pénzbírságra menő) bűnperek tárgyalása; illetve
az alacsonyabb rangú, csak potestasszal bíró magistratusok (quaestor, aedilis, tribunus plebis) választása.

Mivel hatalompolitikailag nem volt annyira fontos, mint a comitia centuriata, valamivel túl is élte azt, és még a principatus első századában is időnként összehívták, ha a császár úgy vélte, egyes döntései szélesebb legitimitást igényelnek.


A concilium plebis

A kezdeti időkben, mikor a plebs még egyik comitián sem tudta érvényesíteni többségét, ez a külön gyűlés volt az, ahol – eleinte csak saját magára nézve kötelező – határozatokat; plebiscitumokat hozhatott. Itt eleinte csak eseti döntéseket hoztak, de a későbbiekben a tribunus plebisnek már megvolt az a joga is, hogy általános érvényi jogszabályjavaslattal álljon a concilium elé. Ez egykor a patriciusokat nem kötötte, mert az ő hozzájárulásuk nélkül hozták. A lex Hortensia azonban a plebiscitumokat is törvényerővel ruházta fel; quasi lexnek tekintették.

A concilium plebis tribusonként, a néptribunusok vezetésével az Aventinuson ülésezett, hivatalos levéltára és kincstára pedig az ugyanitt álló Cerestemplomban volt, az aedilis plebis őrizete alatt.