Az ókori Rómáról hallva elsősorban a jól szervezett birodalom jut eszünkbe. Ritkábban olvashatunk a római társadalom alapegységéről, a családról, amelynek szintén jól szervezett struktúrája a római állam szilárd alapját képezte. Az apa abszolút hatalma alatt álló család sokáig szinte katonai jelleget öltött. Ebbe a bizarr szabályokat és szokásokat, egyszersmind örök emberi problémákat és magas erkölcsi normákat is felmutató világba kalauzol el cikkünk.

A család legszűkebb értelemben a házasságban élő szülők és gyermekeik közösségét jelenti, de gyakran beleértjük a „közeli rokonok” általános érvénnyel aligha definiálható körét. Mindenesetre a családba tartozó személyek közötti összekötő kapocs általában a házasság, illetve a vérségi kapcsolat. E definíciónak az ókori római familia csak részben felel meg, sőt a szó jelentése a szaktudomány sokat vitatott kérdései közé tartozik. Mommsen szerint a familia Rómában kezdettől fogva a közös háztartásban élő személyek összességét jelentette (beleértve a rabszolgákat is!).

Más tudósok ezzel szemben úgy vélekednek, hogy a familia fogalmába eredetileg bizonyos fontos vagyontárgyak (föld, igásállatok) is beletartoztak. Eszerint tehát az ősi római familia egy olyan sajátos, komplex – személyi és vagyoni elemeket tartalmazó – fogalom lett volna, amelyet mi legfeljebb csak körülírni tudunk.
E nézet mellett szól a XII táblás törvény, amely familia alatt nem a családot, hanem kifejezetten a családi vagyont érti. Ugyanakkor Mommsen felfogását látszik igazolni az etimológia. Festus, a Kr. u. 2. században élt nyelvész ma is elfogadott magyarázata szerint e szó a famulus = (rab)szolga szóból származik, utóbbi pedig a rabszolgát jelentő oszk famel szóból ered. Ez arra enged következtetni, hogy a familia kezdettől fogva személyközösséget jelentett.



Földi András