logo

X Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A tartományok igazgatásának és helyzetének változásai a korai császárság korszakában

A monarchikus uralom kiépítése - amelynek az egyik fő oka az volt, hogy a birodalom megnövekedett területének közigazgatását át kellett szervezni - a tartományok igazgatásában is változásokat vont maga után a központi hatalom mind közvetlenebb felügyelete és a tartományok helyzetének kiegyenlítődése terén.

A birodalom akkori lakosságának száma (az Augustus császár halálát követő időszakból származó adatok szerint) körülbelül nyolcvanmillióra tehető. Az összlakosságból ötmillió volt római polgár. Közülük négy millióan Itáliában, ezen belül körülbelül ötszázezren Rómában éltek, akkor, amikor a városnak egy kicsivel több, mint egymillió lakosa volt. Habár az egységesítési folyamat már Augustus császár idején új lendületet kapott, Róma, Itália és a tartományok irányítása még eltérő maradt a principátusban is.
Augustus császár nagy változásokat vezetett be a birodalom szervezésében. Rómát tizennégy, Itáliát pedig tizenegy kerületre (regiones) osztotta fel, s ezzel megsértette a köztársasági alkotmányt, amely tiltotta a római civitas területének megváltoztatását. A principátus korszakának kezdetétől az Appennini-félsziget egész területe adómentességet élvező ager Romanus volt, amelynek területén a cohortes praetoriae és urbanae egységein kívül nem állomásozott hadsereg.
Városai (coloniae, municipiae) önkormányzatot élveztek, bár a császári hivatalnokok időnként beavatkoztak azokba a kérdésekbe, amelyek nem tartoztak a helyi önkormányzati szervek hatáskörébe. Idővel e célból külön császári hivatalokat hoztak létre: iuridici, curatores rei publicae, correctores stb.

A császár közvetlen hatalma megerősödött a tartományokban is. Az új területek hozzácsatolásával igyekeztek körülírni a birodalom kétségtelen határait. A tartományokat felosztották a szenátus helytartói által kormányozott úgynevezett római nép tartományaira (provinciae populi Romani), amelyekben nem állomásozott római hadsereg, valamint a császári tartományokra (provinciae Caesaris), amelyeket impériuma alapján maga a princeps irányított hivatalnokai (legati Augusti pro praetore) által. Ennek a felosztásnak az alapja a terület elfoglalásának ideje, a helyi lakosság hódoltságának foka és a terület stratégiai jelentősége (veszélyeztetik-e a környező törzsek támadásai) volt.
A császár tehát magának tartotta fenn Galliának, Hispánia nagy részének, Szíriának, Kilikiának, Ciprusnak és a Duna menti tartománynak a kormányzását. Itt nagy létszámú katonaság állomásoztatására volt szükség, amelynek parancsnokságát a császár nem kívánta a szenátus által kijelölt hadvezérnek átengedni, egy esetleges ambiciózus katona hatalomra törésétől tartván. A többi tartomány irányítását viszont a szenátusnak hagyta meg, bár ott is megerősítette ellenőrzését.

Egyiptom külön kormányzati övezet maradt; megtartották a régi rendszert, s az irányítást a praefectus Alexandriae et Aegypti vette át. Ez a kormányzati felosztás egészen a Severusok uralkodásáig fennmaradt, majd létrejött a császári hivatalnokok által irányított egységes közigazgatási szervezet.
A tartományi telek (solum provinciale) a római birodalom tulajdonában volt, s a helybeli lakosság csak bérelte (a bérleti díjból a későbbiekben adó lett). E teher alól csupán a ius Italicummal rendelkező területek mentesültek.

A II. századtól jöttek létre a szakrális és tanácsadó szerepű tartományi népgyűlések (concilia provinciae), amelyek lehetőséget adtak a helyi lakosságnak arra, hogy benyújtsa a hatóságnak panaszait és kérvényeit.
Habár a korai császárság korszakában (a Kr. u. I–III. században) a tartományi lakosság helyzete egy szintre látszott kerülni az itáliai és a római lakosságéval (kolóniákat alapítottak, római polgári címet adományoztak immár nemcsak egyéneknek, hanem a tartományi lakosságnak is), s e folyamat 212-ben a constitutio Antoniniával a birodalom összlakosságának adományozott római polgársággal, valamint a központi irányítás és ellenőrzés megerősödésével formálisan is lezárult, az egyes tartományok kormányzatában még mindig maradt némi különbség.



Szűcs Magdolna