logo

XVII Quintilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Földreform-törvénytervezetet I. e. 64 végén

I. e. 64 végén P. Servilius Rullus néptribunus (és Marius volt párthíve) rendkívül széles alapokra helyezett földreform-törvénytervezetet nyújtott be. Úgy vélték, hogy ennek az akciónak a hátterében ismét csak Caesar és Crassus áll. Mindenesetre erre utalt meglehetősen átlátszóan egyik beszédében a törvény bevallott ellenzője, az új consul, Cicero Rullus törvénytervezete azt célozta, hogy földdel lássák el a csekély vagyonú embereket, főként és elsősorban a városi lumpenproletariátust.
Fölmerült az a terv, hogy coloniákat hoznak létre magában Itáliában, de mivel itt fölosztatlan állami föld (ager publicus) szinte már nem maradt, Rullus nemcsak a Campaniában még megmaradt földeket akarta szétosztani, hanem azt tervezte, hogy tömeges földvásárlásokat hajtanak végre az itáliai földbirtokosok beleegyezésével és teljes kártalanításával. A vásárláshoz szükséges pénzt egyrészt provinciákbeli földeladásból, másrészt Pompeius hadizsákmányából akarták előteremteni.

A törvény végrehajtását decemvirek különleges bizottságára bízták volna. Ezeket a decemvireket a tribunok szerint összehívott népgyűlésen kell megválasztani, nem egészen a megszokott módon, azaz nem mind a 35-ben, hanem csak a 17 kisorsoltban. Ily módon a bizottság megválasztásához elegendő 9 tribuson belül többséget szerezni. A decemvireket 5 évre választják, jelentős jogokkal rendelkeznek, belátásuk szerint elidegeníthetik az általuk államinak nyilvánított földet, vagy meghagyhatják a birtokos használatában, bérleti díjat állapítva meg.

Rendkívül lényeges pontja volt a törvénytervezetnek, hogy a decemvirek bizottságába nem lehet beválasztani olyan személyt, aki az adott időpontban nem tartózkodik Rómában. Ez a pont nyilvánvalóan Pompeius ellen irányult, viszont Caesar és Crassus teljesen valószínű és láthatóan külön kigondolt beválasztása a bizottságba óriási és valódi hatalmat adott volna a kezükbe éppen Pompeius visszatérte előtt.
A törvényt azonban nem sikerült elfogadtatni. Cicero consul hivatalba lépésének első napján (azaz i. e. 63. január 1-én) elhatározva saját szavai szerint -, hogy „keményen kitart az optimaták útján”, rávetette magát Rullus törvénytervezetére. Végeredményben négy beszédet mondott a javaslat ellen, a senatusban és a nép előtt, és sikerült elérnie, hogy a törvénytervezetet szavazásra sem bocsátották, hanem maga Rullus visszavonta. Az akció megfeneklésének alapvető oka az lehetett, hogy a földtől rég megfosztott városi köznép nem nyilvánított kellő érdeklődést, és nem nyújtott megfelelő támogatást Rullus kezdeményezéséhez.