Livius: Ab Urbe condita [A római nép története a Város alapításától] 4.1.


A consuli tisztségben M. Genucius és C. Curiatius következett. Mind belső, mind külső nyugtalanságok miatt küzdelmes esztendő volt. Az év elején ugyanis C. Canuleius néptribunus törvényjavaslatot terjesztett elő a patrícius és plebeius rend egymás közötti házasságáról, amitől az atyák vérük beszennyeződését és a nemzetségek ősi jogait féltették. A tribunusok később azt is emlegetni kezdték, hogy egyik consult a népből választhassák; a gondolat odáig fejlődött, hogy kilenc tribunus javaslatot is készített, miszerint „adják meg a népnek a lehetőséget, hogy akár az atyák, akár a plebeiusok közül való consulokat választhasson".

Ha ez megtörténik, nemcsak összevegyülnek a legalsóbb rendűekkel, hanem a legfelső hatalom is egykettőre átszáll az előkelőségekről a népre gondolták az atyák. Ezért örömmel hallották, hogy Ardea lakossága az igazságtalanul nem neki ítélt terület miatt felbontotta a szövetséget, a veii-beliek Róma földjének határait pusztítják, a volscusok és az aequusok pedig Verrugo erődje körül mozgolódnak: szívesebben vették volna még a szerencsétlen háborút is, mint a gyalázatos békét.

A híreket még meg is toldották, hogy a háborús nyüzsgés lármája elfojtsa a tribunusok javaslatait, továbbá elrendelték a sorozást és a lehető legteljesebb hadi felkészülést, még nagyobb eréllyel, mint T. Quinctius consulsága alatt. Ekkor C. Canuleius röviden fölszólalt a senatus ülésén, mondván, hogy hiába igyekeznek a consulok rémítgetéssel elterelni a nép figyelmét az új törvényekről, amíg ő él, nem tartanak sorozást, csak ha előbb a nép megszavazza tiszttársaival együtt előterjesztett javaslatát és nyomban összehívta a népgyűlést.


K. F.