I. A pjsetorok ediclumai szintén nem voltak egyebek, mint közvetett császári törvényhozás. A prsetorok jogszolgáltatása még egyre fennmaradt ugyan, valamint ama joguk is, hogy hirdetményeket kibocsáthassanak, néhány igen fontos edictumbeli jogtétel kétségtelenül ezen korból származik, név szerint egynémely törvénymásító tétel, különösen az örökjogban, épen csak a császári auctoritas folytán vált lehetségessé. De épen ezen császári tekintély, mely mindenre kiterjeszkedett és semmiféle önálló működést maga mellett meg nem tűrt, csakhamar a jogszolgáltatás terén egyedül irányadóvá lett.
A praetorok. úgy miként a többi tisztviselők is, a császár szolgálatában állottak és minthogy épen a jogszolgáltatás képezte mindig a császárok kedvenc foglalkozását, a praetorok önálló, népszerű, élénk jogfejlesztő tevékenysége csakhamar megszűnt, az ő fénykoruk elmúlt, ama főfeladatuk pedig, hogy a merev polgárjog mellett a szabadabb jogelemeket érvényre juttassák, meg volt oldva.

II. Most inkább a felhalmozott joganyag rendezése és berekesztésére került a sor. Eddig ugyanis az edicta magistratuum bármennyire közeledtek legyen tartalmilag egymáshoz, formailag mégis egymástól elkülönítve. maradtak. Hadrianus és Marcus Aurelius császárok óta azonban ezen formai elkülönülés is megszűnt. Hadrianus t. i. egész Italiát Kóma városára s környékére, és négy kerületre osztja. Csak Róma városára s környékére hagyta meg az eddigi magistratusokat Rómában úgy, hogy mostantól fogva a praetori urisdictioja egyedül ezen területre szorítkozék, míg a többi kerületekre nézve külön hivatalnokok, consulares és Marcus Aurelius óta iuridici neve alatt alkalmaztattak.
Másrészről azonban a római praetorok edictumainak az egész birodalomra kiható közérvényt szerzett s ez által a jogegységnek főalapját veti meg. Ő ugyanis Kr. sz. u. 131 körül Salvius Iulianus akkori praetorjelőlt által a praetor peregrinus és urbanus edictumait előlegesen átvizsgáltatva, az elavult intézkedéseket kiküszöbölve s az ellent mondó tételeket kiegyenlítve, bizonyos anyagok szerint rendezett, összhangzó egésszé szerkesztő. Valószínűleg az edictum provinciale is szolgáltatott erre egyet mást, mi használhatónak látszott.
Az edictumais újból átvizsgáltatott s ezen műbe felvétetett. Az ily formán tökéletesítetrt edictumot, mely utóbb kiválókig edictum perpetuumnnk nevezték, Hadrianus nemcsak Rómában, hanem az összes törvénykezési hivatalnokoknak szolgálandó zsinórmérték gyanánt a tartományokban is kihirdettette, a princeps tartományaiban közvetlen császári rendelet útján, ellenben a senatus tartományaiban egy az ö indítványára hozott senatusconsultum által.

III. Minden a praetori jogot tárgyazó későbbi munkálat és commentár Salvius Iulianus szövegezését vette alapul, s ami a praetori s egyéb edictumokról töredékesen a jogi s a nem-jogi remekírók irataiban reánk szállott, csaknem kivétel nélkül, úgy látszik, szintén a Salvius lulianus-féle e dictumra vonatkozik. Több újabb kori jogásznak a praetori edictum szószerinti helyreállítására irányzott kísérletei, forrásaink hiányos voltánál fogva, csak igen bizonytalan eredményekre vezethettek.
Sajátságos az edictum rendje, mely még Iustinianus pandektáinak szerkesztésénél is alapul szolgált. Ez nem valami jogrendszerre, hauem a praetor gyakorlati tevékenységére volt fektetve. Legelöl állnak a per megindítására vonatkozó intézkedések, ezeket követik az anyagi keresetjogok, a per befejezése, az ítélet és végrehajtás körüli szabályok, a végén pedig áll egy függelék különszerű praetori intézményekről, tilalmakról, kifogásokról és praetori stipulatiókról.