A mai Szombathely területén létezett ókori város Savaria a Kr.u. 1. században alapított római alapítású város, colonia volt, amely környékén a letelepített veteránok számára földparcellákat osztottak ki, azaz a területet a centuriatio által meghatározott birtokrendszer alkotta. E parcellarendszer létezése mellett mind régészeti, mind légirégészeti érveket is fel lehetett sorakoztatni.

A térinformatikai elemzések során ezen jelenségek adatait felhasználva olyan tájolású derékszögű parcellarendszer elvi modelljét lehetett felállítani, amelynek a tájolására többféle elemzés alapján tudtunk javaslatot tenni: a savariai centuriatio általunk javasolt kialakítása a korábban feltételezett 16x25 actus besztásútól eltérően 20x20 actus alapterületű centuria egységeket feltételez, és a 22-23° földrajzi északtól nyugat felé történő tájolása helyett kb. 10°-os elfordulást feltételez a földrajzi északtól nyugat felé (ez EOV vetületben kb. 8,3° nyugat felé).

A felállított modell alapján pld. a régészeti kutatásban már évtizedek óta ismert, légifelvételeken, műholdfelvételeken is jól követhető egykori római út elsődleges funkcióját is át lehetett értékelni. A Szombathely és Sárvár között húzódó, korábban a Savaria-t Brigetio-val (ma Komárom-Szőny) összekötő távolsági útnak gondolták, míg e dolgozatban elvégzett elemzések és modellalkotás során elsődleges funkcióját a Savaria környéki centuria-rendszer egyik fő tengelyét alkotó ún. decumanus maximus ként láthatta el, amely azonban nem zárja ki, hogy távolsági útként nem használhatták volna.

A centuriált terület lehatárolására tett elemzési kísérletek azonban nem hoztak megnyugtató eredményt. A felhasznált adatok (pld. elsődlegesen az OTAB közúti és vízrajzi fedvényei) alapján elvégzett statisztikai vizsgálatok pld. nem mutattak ki közvetlen összefüggést az ókori centuria-rendszer és a mai úthálózat között.
A centuria-hálózat javasolt tájolásával (ill. annak 90°-os elfordulásaival) megegyező tájolású utak „véletlenszerűen” az egész ország területén előfordulhatnak. Így a Nyugat-magyarországi előfordulásukat nem tekinthetjük közvetlen összefüggésben a római előzmények hatására fennmaradt jelenségeknek, mint azt néhány esetben pl. Olaszországban (Lecce, Verona) vagy Horvátországban (Pula) tehetjük.