logo

X Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Folyóvölgyek, mocsarak

A folyóvölgyek preferálásának valószínűleg csak az egyik oka lehetett a víz közelsége. A folyók már az őskorban is természetes kereskedelmi és közlekedési útvonalak voltak, emellett egy viszonylag ismeretlen terület feltérképezése és megismerése még az újkori földrajzkutatói gyakorlatban is gyakorta történt a folyóvizek mentén haladva, ill. onnan kiindulva. Így egyfajta támpontot is nyújtott a tájékozódáshoz. Az is valószínű, hogy a tervezés során a folyók által kialakított völgyek mentén jobb feltételek mellett tűzhették ki és építhették meg az utakat.

A folyóvizek alkotta természetes közlekedési útvonalak között valószínűleg akadt korábbi nyomvonal is. Az újonnan meghódított provinciákban kialakított útvonalak esetében gyakorta feltételeznek korábbi őskori útvonalakat, ugyanakkor a római hódítók nem voltak érdekeltek a korábbi őslakos településrendszer maradéktalan fenntartásában – mint az pld. a kelta erődített magaslati telepek (pld. Galliában - Bibracte, vagy Pannoniában pld. Velem-Szentvid, Gellérthegy) történetéből kiderül- és elsősorban saját településeket hoztak létre, amelyek között a korábbi útvonalak nem feltétlenül voltak alkalmasak közlekedésre.
Amennyiben azonban a korábbi útvonal megfelelő volt, a rendelkezésre álló technikai-mérnöki háttérrel kiépítették azt: pld. a Rába mellett húzódó, Szőnyi Eszter által a Ménfőcsanak Bevásárlóközpontnál feltárt útszakasz esetében kimutatható volt a korábbi Kr.e. III. századi kelta településen belül is meglévő út nyomvonala, amelyet árkokkal és kavicsozással a római korban átépítettek. Az árkokban fekvő öt mérföldkő arról tanúskodik, hogy ráadásul egy fontosabb útszakasz lehetett.

A birodalom egész területén megfigyelhető, hogy a településeket összekötő utak gyakorta kihasználták a folyóvölgyek adottságait. A Rajna (Rhenus) mentén pld. Mogontiacumot és Col. Augusta Rauricat mindkét oldalon, a jobb és bal parton is összekötötte egy út, bár érdekes módon nagyobb települést csak a bal parton érintett (Argentorate).
A Mosa folyó mentén Traiectus(?) és Castra Herculis(?) között húzódott egy fontosabb útvonal. A Szajna mellett (Sequanus) Loium, Rotomagus, Lutetia-n keresztül Agendicumig haladt egy út. Agendicumot Augustodunummal (Autun) az Icauna mentén haladó út kötötte össze. Col. Lugdunumot(Lyon) és Col. Vienna-t (Vienne) mindkét parton összekötött út a Rhône (Rhodanus) mellett.
Col. Vienna-tól továbbra is mindkét parton haladt út, de a bal parti Col. Augusta Tricastinorumon és Col. Arausion keresztül a folyótól eltávolodva Col. Arelateba ért, míg a jobb parton kisebb települések mentén szintén a folyótól messze Nemeausus felé kanyarodott el.
A Liger mentén Iuliomagust és Caesarodunumot, míg Caesarodunumból a Cares mentén Avaricummal kötött össze út. Burdigala(Bordeaux) és Aginnum között futó út a Garonne (Garumna) mentén haladt. Hispaniában a (H)ibernus mentén Col. Caesaraugustat Calagurris Iuliaval kötött össze út.

A Michele Fasolo által vezetett a via Egnatia projekt a mai Albánia területén (Durrës és között) a Balkánon áthaladó egyik legkorábbi és legfontosabb ókori útvonal több szakaszát is sikeresen azonosította. Ez az út is végig a folyóvölgyekben húzódik a magas hegyek között, és ahogy a keresztmetszeti diagram is mutatja, a tengerszint feletti magasság emelkedésével, fokozatosan emelkedik az út szintje is. Ahol azonban lehetséges, visszatér a folyó közelébe, ahol kedvezőbb lejtést vesz fel.
A mai Ohrid-tó (az antik lacus Lychnidus) felszíne alatt ma is jól látható nyílegyenesen haladó útvonal valószínűleg arról tanúskodik, hogy a tó víztükre kisebb területet borított el még az antik időkben.

Portugália és Spanyolország határán húzódó via Nova a via Egnatia-hoz hasonlóan a tengerszinthez közeli magasságból indul ki Bragaból (az ókori Bracara Augusta) és tart Astorga (Asturica Augusta) felé. Ugyanakkor a Barrington Atlas ezt az útvonalat Bracaraból először Bergidum Flavium felé vezeti, amely Aquae Originaetól délre Portela do Homemnél éri el a Limia vízgyűjtő területét és egy mellékág völgyében halad tovább.

A publikált légifelvételek alapján az út nyomvonala jól követhető. A nyomvonal folyamatos emelkedéssel a magas hegyek között 400-600 m között kanyarog, de bizonyos részeken pld. Mata de Albergariatól közel nyílegyenes halad Aquae Originaen keresztül Aquae Quarquennaeig.

Ward Perkins a Rómából vezető dél-etruriai utak kapcsán megfigyelte, hogy a korábbi etruszk útvonalak, melyek még a Villanova időszak első településeit kötötték össze, e közösség mindennapi életéhez szükséges kommunikációt biztosították, míg a területen áthaladó római útvonalak (via Clodia, Cassia, Amerina, Flaminia) teljesen más célt szolgáltak. Ezek a távolsági kereskedelem és közlekedés eszközei voltak, amelyek nem vették figyelembe a régió régi településviszonyait. A gyorsabb közlekedés érdekében pld. a via Flaminia Róma és Civita Castellana (Falerii Veteres) között végig a folyóvölgyben haladt. A via Clodia Viterbo térségében ugyanakkor már korábban is létező útvonalon futott.

Lényeges különbség tehát a korábbi - őskori - útvonalak és a római útvonalak esetében, hogy egyes szakaszai, vagy akár a teljes úthossz olyan jelentős településeket kötött össze egymással, amelyek között lényeges vonás a nagy távolságú és gyors közlekedés. Még a hegyvidéki tájakon futó útvonalak is olyan irányt vesznek fel, amelyek megfelelnek a kiinduló állomás és a végcél közötti iránynak.
Abban ez esetben, ha a megfelelő irányban folyó haladt, úgy annak völgyében alakították ki az útvonalat. Ahol erre nem nyílt lehetőség olyan lejtésszögű terepen haladt az út, amely még járműves közlekedésre alkalmas volt. Ennek érdekében bevágásokat, „alagutakat”, feltöltéseket alkalmaztak. Sok esetben ugyan a meglévő természeti formák felhasználásával jártak el, ugyanakkor ezeket magas technikai színvonalon alakították át a kívánt mértékben.

A folyóvölgyek, mint láttuk gyakran az utak vonalával esetek egybe. Emiatt szükségszerűen sok esetben keresztezték is egymást. Az egykori utakon álló hidak ezeken az átjáró helyeken jöttek létre és kiépítésük nagyszerűségét mutatja, hogy akár a mai napig fennállnak. Bizonyos hidakat azonban csak leírásokból ismerünk, vagy már csak maradványaik látszanak.

Fontos megemlíteni azonban az egykori vizenyős, mocsaras területeken haladó utakat, amelyek bizonyítják, hogy az utak kialakításakor elsődlegesen megoldandó feladatnak az számított, hogy A helyről utat vezessenek B helyre, és azt ahol lehet optimálisan és minden technikai eszköz igénybevételével oldják meg.
A nem teljes mértékben leküzdhetetlen, vagy csak értelmetlen erőfeszítések árán kiépíthető helyeken azután sikerült is különféle megoldásokat találni, hogy a vonalvezetés a tervezésnek megfelelően haladjon. Ilyen megoldások pld. az ún. mocsári, vagy dongautak, amelyekből többféle kivitelezési módot is megismert a kutatás.

A mocsarasabb vidékeken áthaladó fontosabb útvonalak egyik technikai megoldása a pontonhídszerű kiképzés, amely során a keresztbe fektetett nagyobb méretű (tölgyfa-) gerendákat kisebb cölöpökkel rögzítik a – valószínűleg- stabilabb altalajba. A Losa mellett előkerült pontom-híd hossza 80 métert is elérte.
A donga-utakat a fa-konstrukciós tartószerkezet fölött ugyanúgy építették meg, mint a szárazföldieket. A Lermoos-medencében épített dongautat a Kr.u.1.közepén történt építése után többszörösen megújították, egészen a Kr.u. 3.század második feléig, de még a Kr.u.4.század 70 éveiben is történt rajta javítás.

A dongautak egymástól eltérő alapozással, változatos fa szerkezettel épültek, amely jól jellemzi az utak kiépítése során tapasztalható technikai sablonok, ill. szabályok hiányát. Arra is mindenképpen felhívják ezek az utak a figyelmet, hogy az őskori útvonalak esetén feltételezett száraz átkelőhelyet kereső útvonal-rekonstrukciók elve helyett valószínűleg olyan lehetséges vonalvezetést kell feltételezni a római utak esetében, amely elsősorban a kiinduló és végcél közötti gyors és hatékony kommunikációt biztosíthatta.


Forrás: Részlet Bödöcs András - A római kori úthálózat térinformatikai vizsgálata (Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar)