A fő égtájak, valamint a földrajzi helyzet meghatározására az antik földmérésben valószínűleg a gnomont használták, amely „működéséről” több szerzőtől is kaphatunk információt.

A pontos értékű helyzet meghatározásnak egy bizonyos meghatározott napokon, a tavaszi és őszi napfordulókon kellett történnie, amikor is a nap az Egyenlítő felett áll.

A fő égtájak meghatározása például olyan nagy-szabású munkáknál kapott nagy hangsúlyt, mint a centuriatio kitűzése.

A gnomon pannoniai használatának bizonyítéka egy Aquincumból előkerült, valószínűleg a Kr.u. II. század közepe előtt földbe került márványtábla, amelynek bekarcolt vonalai a helyzet meghatározáshoz szükséges információkra utalnak.