logo

XXII Maius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Spalato, Split, Diocletianus palotája (298-306)

Diocletianos spalatói (Split) palotájának alaprajza (160×190 méter) leginkább várfalakkal körülvett katonai táborra hasonlít. Csupán a tengerre néző homlokzat könnyedebb felépítésű. Alaprajzát a fő- és keresztutca bontja négy negyedre. Különösen érdekes a palota előcsarnoka a bejárat tengelyében. A nyitott előteret oszlopokra épített boltöves árkád kíséri. A boltív és az oszlop párosítása először itt jelentkezett Európa építészetében.

A katona-császárok idején, a III. században a Római Birodalom hatalma megrendült. A rabszolgatartó társadalom gazdasági rendszere egyre kevésbé szolgálta már a fejlődést. A gazdaságilag stagnáló hatalmas birodalom határain fekvő provinciák békés életét egyre gyakrabban zavarták meg a keletről érkező népek állandó betörései, pusztító támadásai. A központi irányítás meggyengült, sűrű egymásutánban váltották egymást a rivalizáló császárok.

A harmadik század derekán alig ötven év alatt tizenöt császár ült a birodalom trónján. Közülük szinte mindegyik elődjének erőszakos halála által került a trónra. A zavaros helyzeten egyedül Diocletianus császárnak sikerült hosszabb időre úrrá lenni. A császár három társuralkodóval szövetkezett és a széthullás előtt álló birodalmat négy részre osztva kormányozták. Diocletianus 284 és 305 között uralkodott. Nagyobb középületek, fórumok, templomegyüttesek ebben az időben már nem épültek, csupán a védelmet szolgáló városfalak, erődök, hídfőállások létesítésére jutott pénz.
Rómát ekkor erősítették meg fallal. A pannóniai Scarbantia (=Sopron) polgárházait is ebben az időben vették körül falakkal. Diocletianus 315-ben lemondott trónjáról. A megfáradt, magában és tevékenységében csalódott, beteg császár az Adria partja mellett fekvő Illyricumba vonult vissza, ahol vízierőd-szerű palotát építtetett magának. A helyszín kiválasztását a félsziget barátságos klímája, a gyönyörű táji környezet és a közelben található, kiapadhatatlannak tűnő édesvízi források indokolták.
A palota számára kiszemelt helyen korábban barátságos városka állt: ennek házait lerombolták. A négyszög alaprajzú védőfalakkal körülvett együttes félig a tengerbe épült, ezért magas, boltozott pincét – ma úgy mondanánk, hogy „fogadószintet” – építettek alája.

romaikor_kep



Jellemző az építés sürgősségére, hogy kőfaragók külön csapata végezte a pillérek építését és mások a boltozatok építését. Ez számtalan pontatlanságra adott okot. A 160×190 méter méretű palota külső falait bástyákkal erősítették meg. A római castrumok megszokott alaprajzát alkalmazták. A két, egymásra merőleges főút végén egy-egy kaput nyitottak. A déli kaput a tengerről hajóval lehetett megközelíteni. A tengeri homlokzatot palotaszerűen alakították ki.
A két főutca négy szabályos tömbre osztotta a palotát Az északi két tömbben szövödét és katonai egyenruha-szabóságot rendeztek be: ennek bevétele fedezte a leköszönt császár életviteléhez szükséges költségeket. Az egyenruhák élénk festéséhez a félszigeten bőségesen található édesvizet használták fel. A két déli tömbben a császár tengerre néző lakosztályai kaptak helyet. A palota mélyebben fekvő, oszlopos előcsarnokának jobb oldalán Diocletianus nyolcszög alaprajzú mauzóleuma kapott helyet, bal oldalán Jupiter számára emeltek magas pódiumon álló templomot.
Az előcsarnok – peristylium – két oldalán a császárnak járó, bordó kőoszlopok könnyű kőboltozatokat hordoztak. Az íveket közvetlenül az oszlopokra támasztották. Az oszlop és boltív ilyen jellegű párosításával itt találkozunk először: a megoldás később, a kora középkori és bizánci építészetben általánossá vált. Az oromzat újszerű, egyenes-íves-egyenes áttörése ugyancsak szívesen utánozták a kora középkortól a barokkig. A tenger felöli oldalon, a nyitott előcsarnok feletti szinten hatalmas félgömbbel fedett fogadócsarnok létesült, mely – hasonlóan a római Pantheonhoz – nagy méretű, kör alakú tetőnyíláson keresztül kapott megvilágítást.
Az palota-együttes a középkorban apró városi házakkal épült be, a hatalmas pincét jó másfél évezred alatt megtöltötte a guanó. A császári mauzóleumot később keresztény templommá alakították át. A pincét a legutóbbi időben kitisztították, a hatalmas terek ma üresen tátongnak. A tengerre néző császári termekbe épített középkori házakat sajnálatos módon lebontották: helyükön most unalmas rommező található. A palota reprezentatív térsorának elragadó hatása ma már alig érzékelhető.


Forrás: Winkler Gábor: Építészettörténet II.