Nagy Constantin császár Krisztus születése helyén, a Szentföldön is egy sor templomot építtetett, közülük a leghíresebb a betlehemi Születéstemplom és a jeruzsálemi Szent Sír-templom (IV. évszázad). A VI. században szabályozták a keresztény egyházi szertartások rendjét. Ettől kezdve az oltár mindig szigorúan kelet irányában épült (orientálás), a főbejárat így nyugatról vagy délről nyílott. A belső terek jobb megvilágítása érdekében a hajók számát egyre inkább háromra csökkentették.
Az oltár előtt megjelent a kereszthajó, az alaprajz így markáns „kereszt” formát kapott. Az oltár terét minden oldalról fél kör alaprajzú apszisokkal bővítették. E korai templomok eredeti formájukban nem maradtak fenn. Ahogy az egyiptomi nagytemplomoknál is láttuk, folyamatosan bővítették, átalakították őket. Ez a betlehemi és jeruzsálemi templomokra fokozottan érvényes volt.

Mindkét szentély centrális épületből ered, emléktemplom. Érezhető, hogy udvarral és hosszházzal bővítették az eredeti épületet. A Születés templomának oktogonális középrésze olyan forma, amely ezt követően meghatározóvá válik a keresztény építészetben. A centralitás, illetve a templom sírhoz való kapcsolása is nagyon fontos kérdés, amely majd az altemplomok kialakításánál válik fontos előképpé.
Mindkét esetben lényeges, hogy a szent hely körüljárható. Ez majd a zarándoktemplomok kialakításánál válik jelentős igénnyé, mint ahogy ezek a helyek is a háromszázas évek első felében meginduló zarándoklatok miatt kaptak építészeti köntöst, és fontosságuk valamint közismertségük miatt váltak példaadóvá.