(Szerk. megj.: A (........) jelzés a latin szöveg hiányára utal)


A régi Anio a IV-ik mértföldön innen hatol bele az útba és a Latina útról a Lavicanába ívek segélyével van áttéve s magának van iszapfogó medencéje; azután a 2-ik mértföldön belül egy részét átadja azon csatornának, melyet Octaviánusnak hívnak es az új út környékére jön át az Asiniánus kertekhez ahonnan azon tájékra szétosztatik, az egyenes vezeték pedig a Spes vetus mellett bejövén az Esquilina kapun, magas csatornákban vezettetik szét a városon.
Sem a Virgo sem az Appia sem az Alsietinának nincs felfogó vagyis iszapoltató medencéje. A Virgo ívezetei a Lucilapus kertek alatt kezdődnek és a Mars mezőn végződnek a sorompók homlokzatánál. Az Appia csatornája a Caelius és Aventinus hegy alatt vezetve tűnik elő, amint mondottuk a Publicius dombon alul.

Az Alsietina vezetéke a Naumachián túl végződik, melynek kedvéért készült amint látszik.
Minthogy az egyes vízvezetékeknek szerzőit és a csatornák korát, sorrendjét, hosszasságait és magasságuknak rendjét felsoroltam, célszerűnek látom mindeniket azon szempontból is megvizsgálni és megismertetni, hogy mennyi azon vízmennyiségük, amely a magánosoknak es a köznek nem csupán használatára és szükségletére, de az igényeik kielégítésére is szolgál és hány víztornyon át mely tájakra vezettetik, mennyi adatik ki a városon kívül, mennyi a városon belül és ebből mennyi adatik ki tavaknak, mennyi a színházaknak, mennyi a közműveknek, mennyi a császár számlájára és mennyi a magánhasználatnak.
Hanem mielőtt quinária, centenária és a többi mértékegységek neveit,- melyek segélyével a mennyiség megállapíttatott felemlíteném, ésszerűnek tartom azt is megmondani, mi ezeknek az eredete, mi az értéke és hogy az egyes elnevezés mit jelent; előadván aztán a szabályt, mely szerint arányuk és alapértékük számíttatik; kimutatni továbbá, hogy milyen számítással állapítottam meg a különbségeket és milyen utat követtem kiegyenlítésükre.

A vizek mértékegységei vagy az ujjak, vagy az unciák mérete után állapíttattak meg. Az ujjak Campaniában és Itáliának legtöbb helyén az uncia a Római államban használtatik e célra. Az új a mint közönségesen elfogadják a lábnak tizenhatod része, az uncia egy tizenkettede.
Valamint azonban különbség van az ujj és az uncia között, úgy magának az ujjnak sincs egységes megállapítása. Mást kell érteni a négyszögű és mást a kerek alatt.
A négyszögű negyed részével nagyobb a kereknél. A kerekded részével kisebb a négyszögűnél t. i. mert a szögletek elmaradnak.

Azután jött a város használatába az előbbiek kizárása mellett némelyek szerint Agrippa, mások szerint az ólommesterektől Vitruvius építész által bevezetve, a quinária névvel nevezett mértékegység, mely eredetét sem az unciától, sem az ujjnak valamelyikétől nem vette.
Akik Agrippát teszik meg szerzőjéül azt mondják azért quinária mert ót régi kis mérték egyesíttetett egy csőbe, mintegy pontok, melyekkel hajdan osztották szét a vizet, amikor még kevés volt.

Akik Vitruviust és az ólom-mestereket, azért mert az öt ujj széles ólomlemez körbe összehajtva adja ki a csőnek ezen mértékegységét. De ez bizonytalan, mert amikor összehajtatik, míg a belső része összenyomódik, addig a külső kifeszül. Legvalószínűbb, hogy a quinária ötnegyed ujjnyi átmérőjéről neveztetett el, amely számítás a következő mértékeknél is érvényes egészen a vicenaig; az átmérő minden egyes mértéknél egy-egy quadrans hozzáadásával növekszik: mint a senariában, mely hat negyedet (quadratst) tartalmaz átmérőjében; és a septenariában, mely hetet és ügy tovább hasonló növekedéssel egészen a vicenaria-ig.

Valamennyi mérték vagy az átmérője, vagy a kerülete vagy a területének mérete szerint csoportosíttatik, melyekből vízvezető képességük is nyilvánvaló lesz. Hogy a különbséget az uncia a négyzetes ujj és a kőralakú ujj s a maga a quinaria között könnyebben megismerhessük, alapul a quinariát kell használni, mert ez egyrészt a legbiztosabb, másrészt a leginkább elfogadott mérték.

Az uncia mértéke tehát 1 és 1/3 ujj átmérőjű; magában foglalja a quinariát és a quinairának több mint 1/8-ad részét, vagyis 1,8 (…..) 1/432 quinariát.
A négyzet ujj kőralakúra átváltoztatva, átmérője egy egész, egy nyolcad és 1/288 ujj. Magában foglalja a quinariának 3/1-ét, 1/24-ét és 1/15-át.

A kőralakú ujjnak egy ujj átmérete van; magában foglalja a quináriának 7/12+1:24 1:24 részét. Egyébként azok a mértékek, melyek a quinariától származnak, kétféle módon növekednek. Egyik midőn önmaga megsokszorozódik; vagyis ugyanazon belvilágosságba több quinaria záratik, melyek által a quinariák hozzáadása szerint növekszik a belvilágosság nagysága.
Most azonban csaknem kivétel nélkül az van használatban, midőn több egy quinariára készített cső foglaltatik be a víztartóba, hogy útközben egy és ugyanazon csövet ne kelljen sokszor megfúrni, melyből mindenik a maga mennyiségét veszi ki.

Másikféle, ahol nem quinariák hozzáadása szerint növekszik a cső, hanem saját átmérőjének mérete után, mely szerint egyrészt nevét is kapja, másrészt befogadó képességét is bővíti, amint ugyanis a quinária2, midőn átmérőjéhez még egy negyed adatik senária3 lesz s befogadóképessége is lényegesen bővül, ugyanis befogad egy quinarát és 3/12-et és 5-öt; ehhez hasonló módon nőnek átmérőjükhöz negyed-ujjak hozzáadása után a 7/4-es, 8/1-es csövek egészen a (…….)

Következik az a meghatározás, melyet azon négyzetujjak száma állapít meg, melyek valamely csőegység üres terében, azaz belső világosságában foglaltatnak, melyektől a csövek is elneveztetnek: mert amint azon cső, melynek üressége azaz körbe hajtva belső világossága 25 ujjat tartalmaz Vicenum quinumnak1 neveztetik, hasonlóképpen neveztetik el a harmincas s azután a D ujjak növekedése szerint a többi is egészen a 120-asig.
A 20-as csőnél, mely a kétféle meghatározásnak érintkezésébe esik, a kétféle meghatározás csaknem egybevág. Mert azon számítás szerint, mely az előbb tárgyalt mértékekhez tartozik, van az átmérőjében 4 ujj, minélfogva átmérője 5 ujj és a számítás szerint, amely arra következik, valami kevéssel tartalmaz kevesebbet, mint 20 ujjat.

A quinaria csőnek viszonya a centenum vicenum (120-as) csőig minden méreten át olyan, amint kimutattuk s míg egyrészt minden módon számítva megfelel önmagának, másrészt megegyezik azon mértékekkel is, melyek dicsőséges és legkegyelmesebb fejedelmünk rendeleteiben is letéve és megerősítve vannak.

Kövessük tehát akár az észt, akár a tekintélyt, a rendeletekben foglalt mértékek mind a kettő szempontjából helyesek. De a vízvezetéki felügyelők míg a többiben a megállapított számítással egyetértenek, négy mértéket: a duodenariát, a vicenariát, a centenariát és a centenum vicenumot megváltoztatták.

A duodenariában ugyan nem nagy az eltérés és ez nem is igen használatos, ennek átmérőjéhez hozzáadtak 21 és + ujjat, bőségéhez a quinariának negyedrészét. A másik három mértékben azonban több vehető észre.
A vicenariát szűkebbre csinálták átmérőjében; ujjal, befogadó képességében három és 24 quinariával és többnyire ezen mérettel van forgalomban.

A centenaria és a centenum-vicenum azonban, melyeket folytonosan használnak, nem kisebbíttetnek, hanem növeltetnek. Ugyanis a centervaria átmérőjéhez hozzáadnak 2, ad ujjat és 24-et.

A centenum vicenum átmérőjéhez hozzáadnak 3 egész 12 es 1 2+ ujjat; belső bőségéhez 65 egész (…….) quinariát. Így tehát míg egyrészt a vicenáriából, melyet csak időről időre hoznak forgalomba, levonnak, másrészt a centenáriához és a centenum vicenumhoz, melyet mindig használnak, hozzáadnak.

Leszámítnak a centenáriából 25 egész (….…) quináriát, a centenum-vicenumból pedig 84 egész 12 quináriát, ami, hogy ésszerű is, önmagától értetődik.

Mert egy vicenáriára, melyet a császár 16 quinária értékkel jelőöl meg, nem számítanak többet, mint 13-at és a centenáriából, melyet megbővítettek, hasonlóképpen bizonyos, hogy csak úgy vehetik azt ki, ha nagyobb számot számítanak, mert a császár az ő rendeletei szerint míg egyrészt minden centenáriára 81 és fél quinariát számított, addig másrészt úgy rendelkezett, hogy a centenum vicenumból 97 quinária osztassék ki (mintegy az egész méret kimerítésével).
Egészben 25 csőegység (modulus) van: mind megfelel a számításnak éppúgy, mint a rendeleteknek, kivéve azt a négyet, melyet a vízvezetéki felügyelők megváltoztattak.
Valamennyinek azonban, melyek méretük szerint összetartoznak, biztosan és eltérés nélkül egymásba vágónak kell lennie, mert csak így felel meg az egyetemlegességnek a számítás.

És valamiképpen (például) a sextáriusnak viszonya a cyathoshoz a modiusé pedig a sextáriushoz és a cyathoshoz állandó, éppúgy a quináriák sokszorozódásának is meg kell tartani következetessége szabályát a bővebb méretegységű csövekben, különben ha a kivezető csőben kevesebb találtatik, a befogadóban pedig több, világos, hogy nem tévedés van, hanem csalás.
Említettük, hogy minden víz, midőn magasabb helyről jön és rövid távolságon belül esik a víztartó medencébe, nemcsak hogy megfelel saját mértékének, hanem még felülmúlja. Midőn azonban alacsonyabb helyről azaz kisebb nyomással messzebbre vezettetik, a vezetés lassúsága által mennyiségéből is veszít s ezért a kiszolgáltatott mennyiséget vagy növelni, vagy kevesbíteni kell.

De a kehely elhelyezése is fontos: egyenesen és vízszintesen elhelyezve megtartja helyes mértékét, a víz folyásának szembe helyezve és lefelé hajtva többet ragad magával, az elfolyó víznek oldalra fordítva és felfelé hajtva a beszívásra sem alkalmas, nagyon keveset emészt.
Egyébként a kehely ércmérték, amely a vízfolyásba vagy a víztartóba van beépítve, ebbe vannak a csövek bekapcsolva, hosszának legalább 12 ujjnak kell lenni, a belvilágosságának, azaz befogadó képességének: amilyenre rendelve van.
Jól kigondoltnak látszik, mert az ércnek a hajlítás iránt való merev ellenállása miatt nem lehet félni, hogy a mértékegységek kitágulnak, vagy összeszoríttatnak, amely mind a 25, bár a közforgalomban csak 15 használatos, azon egyenes számítás szerint készült amelyről beszéltünk, 4 kivételével, melyben a vízvezetéki felügyelők újítást csináltak és ezen számításhoz kell a többi csőnek is, melyek a művet alkotni fogják, igazodni, vagy ha ezen csővek maradnak meg a quináriák szerint, melyet befogadni fognak, számíttatni.


(………)


A vízvezetéki felügyelőknél az átmérője 15-4”/2--/24±1131 ujj volt: befogadó képessége pedig 1634-1/24-1/21-4/72 quinária, ami két centenária mértékével egyenlő.

Befejezve azt, amit a mérték egységekről volt szükséges mondani, most azt fogom előadni, hogy az egyes vizek milyen mennyiségűeknek tartattak, amint a fejedelmek feljegyzéseiben foglaltatik, egészen a mi gondozásunkig és mennyit adtak ki; azután azt a mértéket amit mi magunk találtunk gondos kutatás alapján a legjobb és leggondosabb fejedelemnek Nervának előrelátó meghagyásából.

Volt tehát a feljegyzések szerint összesen 12755 quinária, a kiadásnál 14018. Tehát a szétosztásnál 1263 quináriával többet számítottak fel, mint a bevételnél. Az ezen dolog fölött való csodálkozás (minthogy hivatalom főmunkáját a vizek meghízhatósága és bőségének kipuhatolásában vélem) nem közönséges módon ösztökél annak kikutatására, hogyan lehet többet kiadni, mint amennyi hogy úgy mondjam, a vagyon?

Mindenekelőtt tehát a vezetékek kezdeteinek megméréséhez fogtam es jóval, vagyis körülbelül 10.000 quináriával nagyobb mennyiséget találtam, mint a feljegyzésekben van, mint egyenkint kifogom mutatni.

Az Appia mértéke a feljegyzésekben 861 quináriának van beírva. A kezdeténél ezt a mértéket nem lehetett fellelni, mert két folyásból áll. A gernelláknál azonban amely hely a Spes Vetuson belül van, ahol az Augusta ágával kapcsolódik, a víz mélységét öt lábnak, szélességét 1”/+ lábnak találtam, melyek területben 8”/4 L-lábat tesznek ki; vagyis 22 centenáriát és egy quadragenáriát, melyek 1825 quináriának felelnek meg, több mint a feljegyzésekben van 984 quináriával.

Kiadott 704 quináriát; kevesebbet, mint amennyi a feljegyzésekben van 137 quináriával és még kevesebbet, mint ami a gemelláknál a méretnek megfelel 1121 quináriával.
Valamennyi mindazonáltal a vezeték hibájából is elvész, amely minthogy mélyebben van a földben nem egykönnyen mutatja meg.

Az elfolyásokat, amelyek hogy vannak, kitűnik abból, hogy a város több részeiben fakadó vizet lehet észrevenni, ami abból folyik el, sőt a városon belül nem engedélyezett csöveket is találunk.
A városon kívül azonban a vezeték elsüllyesztése miatt, amely a kezdetnél ötven lábnyira van a föld alatt, semmi bántódás nem éri.

A régi Anio mértéke a jegyzetekben 1441 quináriára van bejegyezve.

A kezdeténél találtam 4398-at, azon mennyiségen kívül, amely a Tiburiak közeli vezetékébe elvezetik; tehát 2957 quináriával többet, mint ami a jegyzetekben van.

Mielőtt a medencéhez érne, kiadatik belőle 262 quinária: a medencében a mennyiség, amely ott határozott méretek között folyik, 2362 quináriát tesz ki, tehát a kezdete és a medence között 1174 quinária veszett el.

A medence után kiad 1348 quináriát: 169 quináriával többet, mint amennyire, amint mondottuk, a befogadott mennyiség van a jegyzetekben feltüntetve és amint már előadtuk, 1014 quináriával kevesebbet, mint amennyit a vezeték befogadni képes.

A kezdet és a medence között és a medence után elveszett összesen 2788 quinária, amit a mérték hibájának tudnám be, ha meg nem találtam volna, ahol ellopatik.

A Marcia mértéke a jegyzetekben 2162 quináriában van felvéve. A kezdeténél megmérve 4690 quináriát találtam, többet mint ami a jegyzetekben van 2528 quináriával. Mielőtt a medencéhez érne, kiadatott belőle 95 quinária és adatott a Tepula segítésére 92 quinária s az Anionak ugyancsak 164 quinária. Az összes mennyiség, ami a medence előtt kiadatott belőle, 351 quinária.

A mennyiség, amely a medencébe határozott méretekben befolyik azzal együtt, amely a medence vezetéke körül ugyanazon csatornában megy be az ívekbe, 2944 quináriát tesz ki. Az összes mennyiség, amely egyrészt a medence előtt kiadatik, másrészt pedig a boltívekbe bemegy, 3295 quinária, több, mint ami a jegyzetek összegezésében van megállapítva, 1133 quináriával, kevesebb mint amennyit a kezdetnél felvett méretek kiadnak 1395-el.
A medence után kiadott 1840 quináriát, kevesebbet mint amennyi - amint említettük - a jegyzetek összegezésében jelezve van, 227 quináriával; kevesebbet mint amennyi a medencéből a boltívekbe bemegy, 1104 quináriával.

A két mennyiség összege, amely egyrészt a kezdet és a medence között, másrészt a medence után veszett el, 2499 quinária, amelyről, mint több más helyen is történik, azt vettük észre, hogy ellopják. Mert hogy el nem szivárog, abból is bizonyos, hogy a kezdetnél azon méreten kívül, melyet mi a vezeték befogadó képessége által megállapítottunk, még több mint 300 quinária folyik.

A Tepula vízbősége a jegyzetekben 400 quináriára van felvéve. Ezen víznek forrásai nincsenek: néhány érből áll, melyek a Juliába fogattak fel. Ennek kezdete tehát a Julia medencéjétől számítandó; ugyanis először ebből kap 190 quináriát, azután mindjárt a Marciából 92 quináriát; azonkivül az új Anioból az Epaphrodítianus kertek mellett 163 quináriát. Ez együtt 445 quinária; több mint a mi a jegyzetekben van 45 quináriával, mely a kiadással is egyezik.

A Julia mértéke a jegyzetekben 649 quináriára van felvéve. A kezdeténél nem lehetett méreteit megállapítani, mert több ágból áll, de a várostól a 6-ik mérföldkőnél mind a medencébe gyűlik, ahol a mennyisége biztos mérések szerint 1206 quinária több mint a jegyzetekben, 557 quináriával.
Azonkívül a város közelében a Pallantiánus kertek után kap a Claudiából 162 quináriát. Az egész, amit a Julia befogad, 1368 quinária. Ebből ad a Tepulába 190 quináriát, saját neve alatt kiad 803-at. Összesen kiad 993 quináriát, többet mint amennyit a jegyzetek szerint tartalmaz, 344 quináriával, kevesebbet mint amennyit a medencéjében megállapítottunk, 213-al, melyeket azoknál találtunk meg, akik a fejedelem engedélye nélkül elbitorolták.

A Virgo mértékéül a jegyzetekben 752 quinária van felvéve. A mértéket az eredeténél nem lehetett megállapítani, mert több részből áll és szelídesésű mederben folyik; hanem mégis a város közelében a VII. mérföldnél a szántóföldön, amely most a Ceionius Commodusé, ahol sebesebb folyása van, megmértem és találtam 2504 quináriát, többet mint a jegyzetekben van, 1752 quiná-riával.
Valamennyi között a legkönnyebb megállapításunk volt. Ugyanis az egész mennyiséget kiadja, amit találtunk, vagyis 2504-et.

Az Alsietina befogadó képessége sem a jegyzetekben nincs feljegyezve, sem a jelenben nem lehetett biztosan megállapítani, minthogy az Alsiumi s azonkívül Careiae körül a Sabatiumi tóból kapja vizét, ahogyan a vízvezetéki felügyelők szabályozták.

Az Alsietina 392 quináriát ad ki. A Claudia bővebb a többinél és legjobban ki van téve a megkárosításoknak.

A jegyzetek szerint bősége nem több 2855 quináriánál, jóllehet a kezdeténél 4607 quináriát találtam, többet mint a jegyzetekben van, 1752-vel.
A mi mérésünk annál inkább is bizonyos, mert a várostól a 7. mérföldnél a medencében, ahol kétségtelen méretek vannak, 3312 quináriát találunk, vagyis többet mint a jegyzetekben van, 457-el.

Jóllehet, egyrészt engedély alapján is kiad a medence előtt, másrészt azt is megállapítottuk, hogy igen sokat ellopnak belőle, azért 1295 quináriával kevesebb található benne, mint amennyinek lenni kellene.
Eszerint a kiosztása körül csalás látszik, mert annyi erőszakosság után sem a jegyzetek adatával, sem azokkal a méretekkel, amiket a kezdeténél, sem amelyeket az iszapoltató medencénél felvettünk, nem egyezik.
Ugyanis csak 1750 quinária osztatik ki belőle, kevesebb mint amennyit a jegyzetek számítása ad, 1105 quináriával, kevesebb mint amennyit a kezdeténél felvett méretek mutattak, 2857 quináriával és kevesebb mint amennyi a medencében található, 1562 quináriával.
Ezért miután a saját medrében hamisítatlanul bejött a városba, a városban az új Anioval kevertetett össze, hogy az összekeveredés után úgy tartalma, mint kiosztása homályosabb legyen.

Hogyha netalán egyesek azt hiszik, hogy a vízhozamok mérésénél kedveztem, azokat figyelmeztetni kívánom, hogy a Curtius és Caerulus források annyira megfelelnek annak, hogy a Claudia vízvezetékének annyi quináriát adjanak, mint amennyit jeleztem, t. i. 4607-et, hogy azonkívül még elfolyik 1600. És azt sem lehet tagadni, hogy azok a vizek, amelyek túlfolynak, nem ezen forrásokból valók, mert az Augustából vétetnek ki, amely a Marcia támogatására van rendelve és addig, amíg az erre rá nem szorul, a Claudia forrásaihoz kapcsoltatik, hogy t. i. ne ennek vezetéke fogadjon be minden vizet.