logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A köztársaság fénykora és bukása, i. e. 3. sz.-i. e. 50

Itália teljes területének meghódításával párhuzamosan a római építészet magába olvasztotta a saját hagyományait az etruszkokkal, amelyet a fejlődésnek ebben a fázisában már úgyszólván teljesen sajátjának vallott és érzett. Természetesen a Magna Graecia-i görög coloniák fejlett építészete sem maradhatott hatástalan a kevés hagyományú „újgazdag” építészeti művelődésre, hiszen, rejtetten, már az etruszkokon keresztül is érvényesültek hellén vonások. A görögöktől származó átvételek kezdetben a formális elemekre, épület és térformákra vonatkoztak, és csak a hellenizmus idején vált érezhetővé kompozicionális vonatkozásban is a görög hatás. A nyugati görög gyarmatvilágban azonban a „klasszikus” hellenizmus hiányzott, mert kifejlődésére már nem jutott idő, így a hellenizálódás a friss, római építészettel karöltve folyt le Itáliában.
A köztársaságkor végére befejeződött az akkor ismert világ meghódítása, és a helyi görög hatásoknál erősebb befolyást gyakorolt a keleti gyarmatok kései hellén művészete. Ennek kapcsán az axialitás feltűnése volt a legjelentősebb, ez azonban - hasonlóan a többi jövevény építészeti gondolathoz - azért érvényesülhetett, mert megvoltak az itáliai előfeltételei. A korai római városszerkezetben, a templom és lakóház-építészetben a tengely már, mint rendező szerepelt, és már nemcsak lineáris értelemben egyirányúan, hanem összetett formában: keresztalakban is.

A köztársaságkor legjelentősebb szakaszának építészetét két fejlődési fokra bonthatjuk. A két fázis nem vált el mereven egymástól, időben is párhuzamosan haladt, csupán az egyikben uralkodott a hellén jelleg, míg a másikban már előtérbe kerültek azok a sajátságok, amelyek az elkövetkezendők meghatározói lettek. Ennek az utóbbi, rómaiasabb „irányzatnak” a legnagyobb vívmánya az „architettura curvilinea romana” - az íves vonalú római építészet - néven nevezett jelenség volt.
Az alaprajz egyes részleteinek félkörös, szegmens ívű stb. formálása és vegyítése a szegletes idomú részekkel, legalább olyan nagy hatású volt a későbbi fejlődésre, mint a boltozat általános felhasználása és elterjedése. Ezekben a heterogén jellegű, az építészettörténetben eddig soha nem látott alaprajzokban már a sajátos római szellem nyilvánult meg, amely az épület dekoratív megoldását nemcsak a homlokzatok, a tömegek stb. kiképzésében kívánta meg, de az alaprajzok - néha csak grafikailag érvényesülő - vonal-vezetésében is. Emellett az architettura curvilinea romana a térbeliség érzékeltetésének hathatós eszköze lett.


Forrás: Hajnóczi Gyula Az építészet története (ókor)