logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A hellenizmus átformálódása

Pompeii: város

A köztársaságkor hellenizáló építészetének sorsa szinte egy város - a Vezúv áldozatául esett Pompeii - architektúrájában végig kísérhető. Pompeii a Vezúv déli lankáin, a Nápolyi-öböl délkeleti sarkában feküdt. Neve az ősi oszk település emlékét őrizte meg. Az i. e. 6. és 5. sz.-ban a szomszédos görög gyarmat, Cumae befolyása alatt állt a samnisok betöréséig, akik a várost elfoglalták.
Az 5. sz.-ban virágzó kereskedővárossá fejlődött, a 89-től meginduló romanizáció a város iparosodását eredményezte, környéke ekkor népesült be villaépületekkel. Az i. sz. 62. évi földrengés pusztítását Pompeii átvészelte, de 79-ben a Vezúv kitörése megszakította életét, Herculaneuméval és Stabiae-val együtt, ekkor a város 6-7 m vastag hamuréteg takarója alá került.

A végső alakjában közel 60 ha kiterjedésű város kelet-nyugati irányban nyújtott, szabálytalan formájú fennsíkon feküdt, a várost két-két egymásra merőleges főútvonal osztotta megközelítően derékszögű rendszerben kilenc kerületre, regióra. Nyolc kapu - előterükben a rómaiaknál szokásos „temetőutakkal” - törte át a kettős védőfalat, amelyet négyszegletes bástyák erősítettek. A település legrégebbi része délnyugati sarka volt, ennek utcarendszere tájolásban eltért az újabb kerületekéitől, a legtöbb templom és középület itt épült meg.
Pompeii általános rendszere a megerősített hellenisztikus város szerkezetét mutatta: a terephez igazodó kötetlen kontúrvonalat és a szabályos belső beosztást. A római sajátságok azonban már áttörtek a görög rendszeren: a városszerkezet már nem egyforma telektömbökből állt, egy-egy utca jelentősége megnövekedett, ezek nagyobb egységekre tagolták a várostestet. Szimmetria azonban itt még nem alakult ki a szerves tovább fejlődés miatt.


Pompeii: a fórum

A romanizálódás útja a város templomkerületeinek különböző kiképzésében lépésről lépésre nyomon kísérhető. A régi városrész déli peremén elhelyezkedő Forum Triangularium görög dór temploma a terepterasz széléhez simult, és szabadon tekintett ki az alatta elterülő tájra, az óváros nyugati oldalán felépült Venus-templomot azonban már a temenos középtengelyébe helyezték el, hasonlóan a város főtere melletti Apollón-templomkerülethez, teljesen a hellenisztikus szentélykerületek szellemének megfelelően. A fejlődés végső lépcsőjét képezte a város főterének - a fórummá lett agorának - az elrendezése.
A közigazgatási, kereskedelmi célokat betöltő tér rendeltetése kibővült azáltal, hogy az északi végébe beépítették Juppiter pódiumra emelt háromcellás templomát. A térről nem érvényesült az egész templomtömeg, hanem csak főhomlokzata, így nem a térben állt, hanem maga elé engedte a teret, hogy az bontakozzék ki.

romaikor_kep



A forum - a hellenisztikus agorákhoz hasonlóan - eredetileg érintőlegesen helyezkedett el több utcára is, később a tér meghosszabbítása alkalmával emeletes porticus-szal övezték, így a város kocsiforgalmát teljesen kirekesztették belőle. A forum nem a város közlekedőrendszerének szerves bővülete volt, mint a nyitott jellegű görög agora, hanem a várostestbe behelyezett, önmagában befejezett, befelé élő, zárt városi térré változott át. A befelé való irányítottságot fejezte ki a szegélyező épületek elhelyezésmódja is: a teret övező porticus mélyét nem egyszerű tabernasor kísérte, hanem a térre derékszögben ráforduló épületsor.
A forum keleti oldalán az önmagában is központos elrendezésű piactér - a macellum - helyezkedett el, majd a később felépült Lararium - a város védőisteneinek szentélye -, Vespasianus temploma, Eumachia papnő gyapjúraktára és áruháza. A tér déli oldalát a közigazgatási épületek foglalták el, a nyugatin a bazilika hossztengelye metszette át derékszögben a fórumét. Egyedül Apollón temenosa és a felette húzódó, stoa-szerű horreum, a gabonaraktár korábbi - és megváltoztathatatlan - adottságai törték meg a forum terének befelé vonzó erejét.


Pompeii: a bazilika, i. e. 105

A római építészettörténet első - fennmaradt - bazilikája alapelrendezésében valójában a forum kicsinyített mása volt: közepét oszlopokkal szegélyezett térség foglalta el, a tér irányítottságát a bazilika mélyén elhelyezett tribunal - a törvénykezés színhelye - biztosította. Rendeltetése is hasonlított a fóruméhoz: a közigazgatási célok mellett elsősorban üzleti és kereskedelmi feladatokat töltött be.
A római bazilika kifejlődésének útja-módja mind a mai napig nem tisztázott teljesen. Neve után - basiliké stoa, királyi csarnok - a görög stoa képezhette a kiindulást, oly módon, hogy stoahomlokzatokat forgattak belső udvar köré. Ebbe a fejlődési folyamatba ötvöződhetett bele az egyiptomi hypostylos csarnok rendszere, a teret szétdaraboló belső támaszrendszer nélkül. Fontos átmenetet képviselt az egyetlen görög bazilika, a délosi hypostylos csarnok. Ennek haránttengelyes elrendezése alapján alakult ki az a megkülönböztetés, hogy az efféléket keleti típusú bazilikának, a hossz-házasokat nyugati típusúnak határozták meg. A római építészetben mindkettő előfordult, s a későbbiekben az egyik legnagyobb hatású épületté vált.

A Pompeii bazilika hosszházas alaprajzzal épült meg: a fórumra nyíló keskeny előcsarnoka, a három hajó hosszan elnyúló alakja és a tribunal helyzete biztosította a mélységi irány hangsúlyát. A főtengelyt azonban kereszt-axis szelte át a bazilika két oldalán elhelyezett mellékajtók irányában. A haránttengely kijelölésében már kifejezésre jutott a római tér-képzésnek az a sajátos kiegyenlítő törekvése, hogy a hossz-házas terekbe központos és a centrálisokba axiális jelleget vigyen bele. A derékszögű koordináta-rendszert sokszor csak kijelölték, mint ebben a vásárcsarnokban is.
A Pompeii bazilika középhajójának alaprajzát idomtéglákból készített, szarvas-fejezetes ión oszlopok rajzolták körül. A kerengőszerűen körbeforduló mellékhajók falát féloszlopok tagolták két egymás feletti szintben, így a mellékhajók falai emeletes stoára emlékeztettek. A tribunal díszes kapuhoz hasonlított, oszlopait korinthosi oszlopfők koronázták, középrészét tympanonban záródó aedicula hangsúlyozta ki.
A falak gyenge minőségű kőanyagát stukkóval kendőzték, az inkrusztációs stílus modorában. Stukkóborítással vonták be a téglaoszlopok törzsét is. A középhajó - a padlóban talált alagcsövezés tanúsága alapján - fedetlen volt, a külső falakat pedig ablakok és nyílások törték át az emeleti szint magasságában - így a Pompeii bazilika felépítményében még nem testesítette meg tisztán a szó szerint értelmezett bazilikális térjellemző vonásait: a középtér kiemelését és oldalsófelső megvilágítását.


Pompeii: színházak, i. e. 3. sz.-i. e. 80

Pompeii építészeti maradványai adnak felvilágosítást a legszebb görög épület, a színház rómaivá válásának folyamatára is. Az ún. Nagy Színházat - a fedetlent - az óváros délkeleti szélén levő lejtő oldalában építették meg görög módra, kb. 5000 néző befogadására. A színházat a rómaiak úgy építették át, hogy a félkör alakú lelátóját két száránál meghosszabbították a megmagasított scaena-épület faláig, ahol új díszhelyeket képeztek ki, a tribunaliákat, és az orchestráját is megszűkítették újabb ülősorok beépítésével. A színház külső oldalán, a Forum Triangularium szintjével egyező magasságban, boltozatos kerengőt építettek. Az eredeti kompozíció részét képező hatalmas porticusos udvart - amely rossz idő esetén védelmül szolgált, s amely az auditóriummal együtt grafikusan a milétosi buleuterion formájára emlékeztetett - Nero korában emeletes cellasorokat befogadó gladiátorkaszárnyává alakították át.

romaikor_kep



Az első tulajdonképpeni római színház a Pompeii fedett, ún. Kis Színház volt, annak ellenére, hogy lelátóját még a domboldalba helyezték el, és négyszögű befoglaló formába kényszerítették. Az 1500 néző számára helyet adó, s a zenei és pantomim játékok bemutatására létesült odeum ülőhelyeihez a lelátó mögötti boltozott folyosóról lépcsőházak útján lehetett lejutni, ezeket az épület sarkaiban helyezték el.
Az orchestra majdnem félkör alakúvá szerényedett, a scaenaefrons-t, a római színpad díszes kiképzésű hátfalát, oszloprendes tagolás helyett a 2. Pompeii stílus szerint festett illuzionisztikus kulisszaképek díszítették. A Pompeii színházkörzetet - a Fórum Triangulariumon kívül - palaestra, Juppiter Meilichios szentélye és az Iseum szentély kerülete egészítette ki.


Pompeii: átriumos és peristylumos lakóházak

A Pompeii lakóépületek a korai köztársaság idején kialakult, átriumos formában fejlödtek tovább. Görög hatás módosította a sajátos térforma alakját is: a peristylumhoz kezdett hasonlítani a terébe helyezett oszlopok következtében. Vitruvius - a maga philhellén beállításának megfelelően - az oszlopok elrendezése szerint osztályozta az átriumokat is, a kiindulást az oszlop nélküli elrendezés képezte (atrium tuscanicum, Casa dei Chirurgo). A felső tetőnyílás (compluvium) sarkait tartó, négyoszlopos megoldást atrium tetrastylumnak nevezte (Casa della Nozze dargento), a körbe oszloposat atrium corinthiacumnak (Casa di Epidio Rufo). Ismeretes volt ezek mellett a fedett (testudinatum) és a kifelé lejtő tetővel bíró atrium (displuviatum) is, az előbbi „hall” volt, a szó szoros értelmében.
A gazdagon kiképzett lakóházakban az „elgörögösödött” atrium mellé eredeti hellén térforma is járult, a szerény méretű kert helyét elfoglaló peristylum. Az atrium és a peristylum egymásmellettisége jól kifejezte Pompeii egész építészetének általános arculatát. A Casa dei Pansa elrendezése mutatta a két jellegzetes tér-forma egyszerű összevonását: a híres, Nagy Sándort ábrázoló mozaikkal díszített házban, az ún. Casa del Fauno-ban két atrium és két peristylum is helyet kapott. Ebben toszkán és négyoszlopos atrium egymás mellett, két peristylum pedig egymás mögött helyezkedett el.
Az első udvar - amelyet körülépítettek - hossztengelyével keresztben feküdt a ház fő-axisára, a hátsó oszlopudvar, hosszan hátranyúlt a telek vége felé és kizárólag a kert céljaira szolgált. Az atrium és a peristylum - a tablinum elhagyásával - teljesen egybeépült a Casa dei Vettiiben, így a két közlekedőtér egybeolvadt.

A peristylummal együtt az oecus-tér - a díszesen kiképzett ebédlő - is a görög építészetből származott át a Pompeii házakba a görög oikos római változataként. Az oszlop nélküli, ablakokkal áttört falú oecust Vitruvius kysikosinak nevezte. (Villa di Giulia Felice), a négyoszlopos (Casa della Nozze dargento), és a korinthosi (Casa del Meleagro) mellett ún. egyiptomit is építettek (Herculaneum: Casa dellatrio a mosaico), ennél a megoldásnál az oecust bazilikálisan képezték ki.
Az oecus-tér egyik oldalát nyitottan hagyták, a kysikosi falait is azért törték át ablakokkal, hogy a szobában étkezők gyönyörködhessenek a kert és a táj szépségeiben. A támaszok U betű formában rendeződtek el az oszlopos megoldásoknál is, a jellegzetes görög térformának megfelelően. A rómaiak az oecus oszlopaira több esetben dongaboltozatot helyeztek rá, ezzel felvetették a térbeli támasz és a boltozat összekapcsolásának lehetőségét. A tiszta ívezet - közvetlenül az oszlopon nyugvó boltív - Pompeii tornácaiban többször is előfordult.

A görög térfoglalás sajátságos római változatát képviselték a város déli, tengerparti oldalán elhelyezkedő teraszos házak is, amelyek előképeit a piraeusi kései görög lakóházak adták. Az átriumos, peristylumos házak kerti oldala nézett a meredeken leeső városperem és a szép kilátás felé - tehát a ház eredetileg zárt részét képező háta. Az átépítés során a peristylumot árkádos udvarrá és kétszintessé alakították át a lépcsősen kiképzett sziklapadon, az udvar felé néző oldalán áttörték loggiává, és a háznak a tenger felé néző helyiségeire ablakokat nyitottak.
A teraszos Pompeii házak sajátságos helyzete és kiképzése nagyban hozzájárult az átriumos ház későbbi fel-bomlásához, mivel a lakóház súlypontja a természet felé eső oldalra helyeződött át, és az eredeti hangsúlyos házelő - az atrium helyiségcsoportja - fokozatosan elsorvadt.


Gabii: Iuno temploma, i. e. 3. sz.

A 3. sz. utolsó éveiből származó Iuno-templom U betű alakú oszlopos tornác középvonalában helyezkedett el, fő-homlokzatával szemben ülőpadok rendeződtek félkörbe, Pódiumon álló, egycellás, hatoszlopos szentélyébe két lépcső vezetett fel, közöttük lapos emelvény szolgált az oltár elhelyezésére: a római templomban - a göröggel ellentétben - az oltár sokszor építészetileg is összefüggött az isten házával. A tengelyes elrendezés és az U betű alakú udvar a hellenisztikus templomkerületek hangulatát idézte, ugyanakkor a templom valamiféle kapcsolatban állhatott a punok - Dea Caelestisnek szentelt – szentélytípusával.


Róma: Largo Argentina „B” temploma, i. e. 1. sz.

A hellén körperipterosok rendeltetése nem volt minden esetben pontosan meghatározható. Mint ismeretes, a meglehetősen ritka épületfajta általában heroon célját töltötte be; a római építészetben a legtöbb ilyenfajta építményt Vesta kultuszával hozták kapcsolatba, közülük azonban csak a Róma városi, Forum Romanumon álló rotunda volt minden kétséget kizáróan az ősi latin vallás szentélye.
Az itáliai példák, annak ellenére, hogy teljesen hellén részletképzéssel építették meg őket, mindjárt a kezdet kezdetén rómaivá váltak: a henger formájú építmény központos jellegét burkoltan vagy nyíltan frontális megjelenésűvé tették, pódiumra emeléssel, az egyoldali lépcsővel, a cellabejárat mellett két oldalról elhelyezkedő ablakokkal (Tivoli: körperipteros, Róma: Tiberis parti rotunda, Róma: Vesta szentély).

romaikor_kep



A Mars-mezőn - a mai Largo Argentina nevű téren - fekvő köztársaságkori templomkerület „B” jelű templomában a burkolt irányítottság nyílt frontalitássá változott: a körperipteroshoz ui. négyoszlopos rendszerű porticust kapcsoltak hozzá. A római építészet egyik legszebb épületének, a Pantheonnak - sokszor hibául felrótt, ehhez hasonló - tömegkapcsolata tehát nem állt egyedül, s nem is volt hiba, mert e módszerben a római térés tömegképzés jellegzetes sajátsága öltött testet, amely a centrális elrendezést is frontá-lissá alakította át.


Róma: Fortuna Virilis temploma, i. e. 40

A frontalitás igényét a hosszházas templom esetében könnyebben kielégíthették, erre már az etruszk és latin típusú templomok is példát mutattak. A hellén jellegű templomokban a romanizálódási folyamat úgy történt, hogy a templom prostylos-pseudoperipteros elrendezésűvé lett, a pódiumra emelés és a homlokzati lépcső fokozta a templom bejárati oldalának hangsúlyát. Az oltár és a templom viszonya szorosabb lett, mint a görögben volt: az áldozó helyet nemegyszer a főhomlokzati lépcsőbe ékelték be.

A Róma városi Fortuna Virilis ión oszloprenddel épült példájában lett típussá és összházas római templom, amely többé nem a szabad beépítést igényelte, hanem az oldalain zárt térség mélyére való elhelyezést. A templom városi környezetbe simuló, urbánus jellegű épületformává változott át.


Forrás: Hajnóczi Gyula Az építészet története (ókor)