Róma, Forum Romanum: Vesta-szentély
A császárnak a római fórumon végeztetett építkezései közül az örökké égő tüzet magában foglaló ősi rotundának az újjá-építése és diadalívének emeltetése bírt különös jelentőséggel. A megújult Vesta-szentélyben vált véglegesen rómaivá a körperipteros: magas pódiuma felett áloszloprend tagolta a cella falát. Vertikális jelleget kölcsönzött a kis építménynek, hogy az emelvény oldalát „golyvásan” képezték ki, s így a rotunda függőleges tagolása a talajig futott le.
Az egész alépítmény felületét bemélyített tükrökkel oldották fel, ezzel a hellenizmusban megindult folyamat, amely először az architrávok alsó síkján alkalmazta a mélyített tükröt - a soffitát -, átterjedt a függőleges felületekre is. A táblaszerű keretezések felaprózták, síkokból összeállítottnak érzékeltették a templomot, ami formájának is - a hengernek - meg a felület mozgalmas tagolásának is bizonyos mértékig ellentmondott.
Róma, Forum Romanum: Septimius Severus diadalíve, i. sz. 203
Hasonló feszültség jellemezte Septimius Severus ívét is, amelyet a Rostra és a Comitium között építettek fel. A háromnyílású ívet oldalirányban is összekötötték nyílásokkal - a középső ív tehát „rejtett” quadriporticus volt -, ami által szinte kis interieur keletkezett az emlékmű közepén. A térszerűnek ezzel a kifejezésével a külső felületek ellentétben álltak: a golyvás párkányok alatt álló oszlopok annyira elváltak a faltesttől, hogy teljesen frontálissá tették a korábbiakban test szerűen értelmezett és kiképzett tömböt. A diadalív falteste itt két, szinte önálló oszlopsor közé rétegződött, és különösen oldalnézetben vált érzékelhetővé az alkotóelemek önálló léte.
Róma, Palatinus: Septimius Severus palotája, a Septizodium, i. sz. 200
A Domus Augustana is, a Stadium is különböző szinteken épült fel a terep adottságai miatt, és Severusnak is óriási méretű keresztboltozatos pillérfolyosós alépítménnyel kellett kiegyenlítenie a szintkülönbségeket, hogy palotáját felépíthesse. A palota fürdőjének és a Circus Maximus felé néző páholynak - a pulvinarnak - a részletein kívül a palota alaprajzából úgyszólván semmi sem maradt.
Az utóbbi idézte talán legjobban a Flavius-kor emlékét: a páholy - ahonnan a császár magából a palotából élvezhette a kocsiversenyek izgalmait - alaprajzát váltakozó formájú, fülkékkel tagolt helyiségekből, két oldal-exedrával bővített, keresztboltozatos térből, több oktogonból és rotundából zsúfolták össze ornamentális jellegű „térmozaikká”.
A Palatinus Via Appia felé néző sarkát emeletes nymphaeum, a Septizodium zárta le. A díszes, stoa-szerű kútház medencéi széles exedrákban helyezkedtek el. A délről Rómába érkezőket - a császár kedvelt és hű észak-afrikai légióit - a Septizodium mint Severus palotájának pompás homlokzata fogadta.
Róma: Caracalla thermája, i. sz. 215
A Via Appia mellett, hatalmas parkos udvar közepén elhelyezkedő fürdő maradványai nyújtják a legtöbb lehetőséget arra, hogy a császár-thermák itáliai típusát tanulmányozhassuk. A fürdőépület a park középvonalában helyezkedett el, úgy, hogy az udvar terének alsó része felé tolódott kissé el. A részleges aszimmetriát a park kerítésének két oldal-exedrája - mint két nagyméretű ala - egyensúlyozta ki.
Az exedrába haránttengelyes, elliptikus jellegű és nyolcszög alaprajzú tereket zsúfoltak be. Az épülettel ellentétes oldalt stadion és lelátója zárta le, a therma közelében levő falrendszer pedig víztárolókat fogadott be. A központi épület helyzetét oldalirányban a kerítésfal egy-egy szerény méretű exedrája jelölte ki - ez a kereszttengely az épület alaprajzából futott ki, s csupán grafikus jellegű volt, mert vizuálisan nem vált érzékelhetővé.
Maga a therma, oldalirányban elnyújtott, téglalap befoglaló formával bírt, a fürdőút iránya az épület kisebb méretű középtengelyét követte. A natatiót hatalmas exedrákkal és loggiákkal bővült kulisszafal határolta (534. ábra), utána a frigidarium három keresztboltozattal fedett középterme - az ún. cella media - következett, a fürdőút irányának és az épület hosszabb méretű kereszttengelyének találkozásában. A cella media valójában hosszházas volt, helyzete és a medencéket befogadó nagyméretű benyílók azonban központos jelleget kölcsönöztek neki.
A kisebb, oldalfülkékkel bóvített tepidárium után az épület tömegéből félig kitüremlő kör alaprajzú caldarium zárta le a rendszer középvonalát. A kereszttengely mentén végig lehetett tekinteni az egész térrendszeren, és el lehetett jutni a szimmetrikusan elhelyezkedő porticusos palaestrákba. Ide nyíltak a különböző pihenőés szórakozóhelyek, és ide torkollott a bejárati tér is, amely - megkettőzve, a natatio két oldalán - a vetkőzők helyiségeivel egészült ki. A fürdőépület park felé néző - caldarium melletti - szárnyában félig nyitott, nap és légfürdőzésre alkalmas terek sorakoztak.
A római építészet szerkesztőmódszerei lehetővé tették, hogy ebben a szerteágazó organizmusban egységes egész jöjjön létre, elsősorban a szélesen megrajzolt tengelyrendszer segítségével. A római ui. az axialitás összes lehetőségét felhasználta, midőn olyan tengelyes összefüggéseket teremtett, amelyeket végig lehetett kísérni mozgással (járható axis - a főtengely) vagy szemmel (vizuális axis - a kereszttengely), és amelyek csak grafikailag, a szerkesztési rajzok szemlélése alkalmával érvényesültek (rejtett, cryptoaxis - a főépület és a park kerítésfalának összefüggése).
A nagy összefogó vázon belül azonban kisebb - általában hármas, és önmagukban is szimmetrikus - téregységek adódtak. Ilyenek voltak: a főhomlokzat szélein levő bejárati, oldalirányban kapcsolt, hármas tércsoport; az apodyterium négyzetes központi tere köré rendeződő téregyüttes; a palaestra és környező helyiségei: egyik oldalán exedrával, a másikon hármas térösszetétellel; a natatio loggiákkal való szimmetrikus bővítése; a cella media; és a kert felé néző, félig nyitott helyiségek közül az elliptikus jellegű tér. Ezek a rész letkompozíciók azonban nem zárultak be önmagukba, nem szigetelődtek el, mert az oszlopsorokon keresztül nyíló enfilade-ok, a fülkék bővületei, sőt a külső környezet hatásának bevonása az interieurbe a kerti oldalon, a valódi térméreteknél nagyobb, tágasabb jelleget kölcsönöztek nekik, és az illuzionisztikusan felnagyított részleteffektusoknak az átfolyása és egymást keresztezése révén egység jött létre a széttagoltság ellenére is.
A megközelítően négyzetes park 450 m széles, a therma épülete 214 x 110 m méretű volt, a cella media keresztboltozatai - amelyek bazilikálisan emelkedtek ki a fürdő tömegéből - 23 m-es fesztávot hidaltak át, a 17 m sugarú rotundát 7 m vastag falak vették körül, s kifelé néző félkör alakú fülkékbe helyezett ablakok világították meg. A szerkezetek között az álcsegely is szerepelt, a park exedrájának nyolcszögű terében, az ún. Tempio di Giove-ban. A nagyméretű épületegyüttes a császárkorban szokásos építőanyagból, a téglából készült, a belsőket válogatott színes, nemes kőanyaggal burkolták, a padlókat mozaikokkal díszítették. A hajdani díszes ruhájától megfosztott épület mai állapotában is érzékeltetni tudja a római szerkesztői készség és téralkotó erő nagyságát.
Ostia: Augusteum, i. sz. 3. sz.
Ostia Capitoliumának bazilikája mellé építették meg - vele párhuzamos tengellyel - a császárkultusz szentélyét, az Augusteumot. Az emelvényen álló, átlós tengelyeiben félkörös, főtengelyeiben négyszögletes fülkékkel bővített rotunda falközi pillérei elé oszlopokat is helyeztek. A tér bejárata előtt széles oszlopos csarnok húzódott keresztbe, ahova nagyszabású lépcső vezetett fel a zárt udvarból, melynek falait aedikulás fülkék tagolták.
A bazilika derekán ajtó nyílt a temp-lomudvarba, az így kialakuló kereszttengelyt az udvar ellenkező falába mélyített exedra jelölte ki. Az épület jelentősége abban rejlett, hogy benne megkísérelték a körépítmény és az udvar kapcsolatát létrehozni - mint ahogyan azt a rómavárosi Pantheonnal tették -, a haránttengelyes előcsarnok azonban a rotundát szinte teljesen eltakarta.
Róma: Gordianus villája, i. sz. 3. sz.
A császári villa megmaradt nyolcszögletű tere a téralakítás és a tömegformálás új lehetőségét vetette fel. Az oktogon félkörös falfülkékkel való bővítése a külső tömegben is érvényesült, a tivoli Piazza dOro vestibulumához hasonlóan. A főtengelyekbe eső négyszögletes beugrásokat azonban olyan kevéssé mélyítették be, hogy az épület alaprajzának befoglaló formája négyzetes lehetett. A teret agyagedényekkel könnyített, négy kör alakú nyílással megvilágított kupolával fedték le. Az épületben érvényre jutó sajátságok a ravennai kora-keresztény építészet emlékeiben folytatódtak.
Róma: Aurelianus falai, i. sz. 3. sz.
Róma 19 km hosszú, 14 kapuval áttört új védőfalrendszerének lett volna a hivatása, hogy a hanyatló birodalom fóvárosát - amelyet több száz éven át nem kellett védelmi eszközökkel erősíteni - a barbárok ellen megvédje. A 3,5-4 m vastag, 7,8-10,3 m váltakozó magasságú téglafal tetején pártázatos járda futott végig, amely alá befelé néző, haránt-dongákkal fedett, lőrésekkel ellátott gyilokjárót is építettek. Egymástól száz lábnyi távolságra (29,6 m) a falsíkból előre ugró négyszögletes bástyák védték az előteret, a tornyokba helyezték el a lépcsőházakat.
A városkapuk legtöbbje elpusztult vagy átépítették, a Porta Appia - a mai Porta San Sebastiano - őrizte meg közülük legjobban eredeti formáját. A kapukat kétnyílásúra képezték ki, két, kifelé türemlő, félkör alakú és a falkorona fölé magasodó toronnyal védték, a kapuk felett a védőfolyosó ablakai sorakoztak.
Aurelianus fala - rendeltetésében is, formájában is - egy letűnő kor végét és egy születő új világ hajnalát jelezte. A középkori várépítészet a késői római építészetben kiérlelődött hadászati tapasztalatok alapján fejlődött ki.