A köztársaságkor építészetével kirajzolódtak azok a lehetőségek, amelyeket a fiatal római építészet szerkezeti és formai készletével meg tudott valósítani, és csak a társadalmi és a gazdasági feltételektől függött, hogy ki tudja-e végérvényesen bontakoztatni adottságait. Ezeknek a feltételeknek az alapjait fogalmazta meg Caesar, és vetette meg Augustus, így nagyszabású építészet alakult ki, különösen Rómában és különösen az augustusi béke idején.
Ezt az építészetet a görög hatások korábbi spontán beolvasztása helyett valamiféle tudatos klasszicizálás jellemezte, ez azonban csak az építészet külső arculatában és a képző-művészeti alkotások formanyelvében jutott kifejezésre. A lényeget tekintve az építészet fejlődése futott a maga - római - útján, új épülettípusok, új szerkezeti gondolatok érlelődtek a kereszt boltozatos bazilikában, ki a lakóházak és a villák új formáiban és csak a templomok, középületek stb. külső köntöse emlékeztetett az előképekre.
A császárkor művészetének további történetében is szokás klasszicizmusról beszélni, s arról, hogy sajátságos hullámzás figyelhető meg koronként aszerint, hogy ez az archaizáló vagy pedig az eredeti, sajátos római hang uralkodott. Ez ad lehetőséget arra, hogy a római császárkor - itáliai - történetét szakaszokra bontsuk, megjegyezve azt, hogy a klasszicizálás mindig csak felületi jelenség maradt és struktúrájában csak elvétve módosította a római építészetet.
Róma: Forum Romanum
Caesar Keletről való visszatérése után vetette fel Róma újjáépítésének a gondolatát és elsősorban az akkor már nagy vonalaiban kialakult - és meglehetősen zilált állapotban levő - Forum Romanum rendezését.
A köztársaságkor végén Róma főtere a következő elrendezést és állapotot mutatta: a nyugati oldalát a Capitolium felé a Tabularium homlokzata zárta le, nyugati szentélycsoportjából a kereszttengelyes elrendezésű Concordia és az állami kincstárat őrző, ión rendszerben épült Saturnus-templom már állt. A trapéz alakú piactér két oldalát két bazilika foglalta el, üzlethelyiségekkel kísérve: a délit a Basilica Sempronia és a Tabernae veteres - a „Régi üzletek” -, az északit pedig a Rostra, a szónoki emelvény, a Comitium, a népgyűlések helye és a Curia, a szenátus ülésterme - közelében, a Basilica Aemilia és a Tabernae novae, az „Új üzletek”. A Forum keleti oldalát a Castor és Pollux templom és a Regia - a főpap épülete - szomszédságában levő, kör alaprajzú Vesta-templom és a Vesta szüzek zárdája zárta le.
Róma: Basilica Aemilia, Basilica Iulia, i. e. 54-i. sz. 12
Caesar idején a Basilica Aemilia portáján már rend uralkodott, az i. e. 14-i. sz. 22. között újjáépített, háromhajós, oszlopos bazilika Forum felőli oldalán elhelyezkedő tabernasor igazolja a bazilikának a stoából való származását. Az elavult Basilica Sempronia helyén azonban új épület emelését határozta el Caesar, a Basilica Iuliáét.
A Basilica Aemiliához hasonló vonások jellemezték az új épület elrendezését is. Az öthajós, mellékhajóiban keresztboltozattal lefedett épület, három oldalról nyitott volt: a két keskeny és a Forum felé eső hosszoldalon is lépcsők ékelődtek a Colosseum-motívumokkal tagolt homlokzat pillérei közé. Az épületnek a tér felé fordulását a bazilika padlókiképzése is kifejezte: északi külső hajójának járószintje alacsonyabban maradt.
A bazilika déli hosszoldalát a támaszokhoz illeszkedő tabernasor zárta le, így az épületet valójában keresztirányúan tájolták, fő megközelítési iránya a Forumoldalra esett. Lehet, hogy a középhajót síkmennyezet fedte, valószínűbb azonban, hogy a tér hypaethralis megvilágítást kapott.
Róma: Bibliotheca
Aci oecus tér legnagyobb szabású megoldása a Forum Romanum délkeleti sarkában, a Palatinus dombjának a lábánál épült fel. Az épület rendeltetését pontosan nem tudták meghatározni, lehet, hogy egy időben a praetorianusok szállásául szolgált. Annyi bizonyos, hogy a kiszolgált katonák lajstromát tartalmazó bronztáblákat itt függesztették ki, így a szomszédos - építészetileg jellegtelen - Augustus-templom könyvtárául vagy archívumául szolgálhatott.
Négyzetes udvar előzte meg az épület hasonló alaprajzú főterét, amely valójában falak közé behelyezett quadriporticus (négy kapu) volt: a fölül nyitott középterére négy oldalról, négy hatalmas ív nyílt, az ívek mögötti, fal melletti folyosót dongák fedték. A térkompozíciót három hosszanti dongával fedett helyiség fejezte be, közülük a középső hangsúlyosságát nemcsak nagyobb mérete, de apsisa is biztosította.
A középtér rendszere - oszlopos megoldással - egy formiai villából és a herculaneumi ún. Bagno suburbanóból is ismeretes, az utóbbiban előtér céljait szolgálta, az oszlopokra emeletes elrendezésben ívezeteket helyeztek. A Bibliotheca térrendszerének négyoldalasságában a kilencosztású tér alapgondolata rejlett. Az épületet Santa Maria Antiqua néven keresztény templommá alakították át, oldalívezeteit három kisebbre osztották fel, amelyek alá oszlopokat helyeztek.
Róma: Forum Iulium, Augustum, i. e. 1. sz.-i. sz. 1. sz.
Az írásos hagyomány adatai szerint Caesar a parthusoktól vette át azt a gondolatot, hogy önálló - közigazgatási, kereskedelmi, kulturális és kultikus célt betöltő - teret építsen a Forum Romanum kiegészítéseképp. Hatalmas pénzösszegeket fektetett be a Curia mögötti tabernák és lakóházak kisajátítására.
Az új forum alaprajzi beosztása nem jelentett újat, lényegében hatalmas bazilika-kompozíció módjára rendeződött: a hosszú, téglalap alakú udvart kéthajós porticusok övezték, a tér mélyét Venus Genetrixnek - a Iulius-nemzetség istennőjének - temploma zárta le, a tribunalhoz hasonló beállításban. Az udvar járószintje pár lépcsővel alacsonyabb volt, mint az oszlopfolyosóké.
Augustus átvette a forum építésének gondolatát Caesartól, és ezzel a Forum Iulium környékén nagyszabású építkezések sorozatát indította meg. A forum rendeltetése Augustus idején átértékelődött, kereskedelmi jellege csökkent, és a dísztér triumphális színezetet kapott: a Caesar merénylőin bosszútálló Mars Ultornak szentelt templom a győzelmi trófeák gyűjtőhelyévé lett.
A kompozíció is megváltozott, a tér - az atrium alaihoz hasonlóan - két, félkör alakú oldalszárnnyal bővült, mintha a parthus hatás csak itt érvényesült volna: az exedrák teljesen a kívánt céljait töltötték be. Az exedrák közepén, két oszlop közé fogott mély fülke jelölte ki a forum kereszttengelyét. A fülkék mellett áloszloprendes, vakablakos osztás tagolta a falat, az ablakrendszer több, egymás feletti szinten megismétlődött: a fórumot a gyakori tűzvész miatt hatalmas rusztikázott kváderfallal óvták.
A templom - a római térképzésnek megfelelően - teljesen a tér hátfalára ragadt, apsisos celláját latin típusú korinthosi oszlopokból álló folyosó keretezte, amelynek minden támasza felett harántgerendákkal kötötték be az architrávot a cellafalhoz. Az oltár közvetlenül a templom előtt állt, mert a homlokzati lépcső rézsűjébe ékelődött.
A század első felében a római építészet egyik jellegzetes tértípusának, a dongával fedett, apsis-záródású, hosszházas térnek két változata alakult ki. Az egyikben oldalfülkék bővítették a teret, a másikban támaszsorral megosztották. A két forma közül a bővített tér volt inkább római jellegű és az osztott a hellén, a Róma utáni időkre mégis az utóbbi hatott erősebben.
Róma: Maecaenas auditóriuma
Bizonyos hellén formai sajátságokat őrzött meg a félig földbe süllyesztett dongás tér azáltal, hogy a tér teljes szélességét elfoglaló apsisba theatralis ülőhelyeket helyeztek be. Az oldal-falakba azonos ritmusba szegletes fülkék mélyedtek.
Róma: Basilichetta sotterranea, i. sz. 1. sz. első fele
A belső tér felosztottsága szempontjából volt jelentősége a Porta Maggiore melletti, tufába vágott - valamiféle misztériumvallás szolgálatában álló - háromhajós kis bazilikának. A dongaboltozatos hajókat pilléreken nyugvó ívek választották el, ill. kötötték össze, a szélesebb főhajó apsisban végződött, bejáratául kolostorboltozatos vestibulum szolgált. A basilichettában az oldalhajók nem fordultak körbe kerengőszerűen, a téregyüttes három párhuzamos tér összeadásából született. Pilléres, boltozatos belsője a kora román építészet hangulatát idézi, csak a finom részletképzésű stukkódíszítése árulja el egyértelműen korát.
Baiae: ún. Mercurius-templom
A praenestei Fortuna-templom kereszttengelyes megoldását követte a nymphaeum céljait betöltő apsisos, dongával fedett tér: az oldalfalait tagoló szegletes fülkék középsőjét nagyobbra képezték ki a társainál. Az épület frigidarium céljaira épült rotundája a római építészettörténet első átlós - 45°-os - tengelyeiben félkör alakú fülkékkel bővült, a térhez, egymással szemben fekvőén két szegletes alaprajzú nagyobb fülke társult, ezek vízszintesen irányítottra torzították a tér központosságát. A rotunda megvilágítása kevert módon történt: a zenitfényt adó opaion mellett négy szegletes nyílást is hagytak a kupola süvegében.
Róma: Pompeius, Marcellus színháza, i. e. 13
Róma első állandó színházának építtetése Pompeius nevéhez fűződik, emlékét a Forma Urbis Romae és a mai Largo Argentina melletti egyik félkör alakú háztömb őrizte meg. Summa cavea-ján, a félkör középvonalában, Venus temploma emelkedett, a scaenája mögött hatalmas porticusos udvar futott hátra a Largo Argentínán levő templomkerületig. A hellenisztikus jellegű alaprajz a latiumi szentélyek kompozíciójára emlékeztetett.
Részben maradt csak fenn a Caesar által elkezdett és Augustus idején elkészült Tiberis-parti Marcellus-színház is. Ebben öltött testet először maradéktalanul a hellénből újra formálódó római színház két lényeges tulajdonsága: a lelátót teljesen a föld felszíne fölé építették, és az orchestrát félkör alakúra szűkítették.
A nézőtér alépítménye sarkantyúfalakon nyugodott, ezek minden másodikát és negyedikét ívezetekkel törték át. A színház kerületén boltozott folyosórendszert forgattak körbe emeletes elrendezésben, a földszinti kerengőt gyűrűs, az emeletit - intercolumniumonként sugarasan befelé néző - dongákkal fedték. A három mezőre osztott lelátó körfolyosóira - amelyek a lépcsőzet alatt megismétlődtek, mint fedett elosztófolyosók - a belső rámpákon juthatott fel a közönség.
A scaenae-frons kiképzése ismeretlen, a tribunaliák alatt, egy-egy apsidális csarnok helyezkedett el. A színház külső felületének tagolása a stoa-homlokzatokét követte: a földszinten dór, az emeleten ion féloszlopok társultak a pillérekhez. A színház második emeletének megoldására vonatkozóan megbízható adatok nem állnak rendelkezésünkre, mivel azt átépítették. A római színház tehát ezekkel a változtatásokkal átlényegült, külsőleg - a hosszházas római templomhoz hasonlóan - városias környezetet igénylő épületté lett, belseje pedig a lelátó és a színpad összevonásával a scaenae-frons megmagasításával szinte interieurré.
Róma: Ara pacis Augustae, i. e. 13-9
A római Imperium nagyságát építészeti emlékekkel is kifejezésre akarták juttatni, ez a szándék már a császárforumokban is testet öltött. Önálló, emlékszerű épületek is készültek erre a célra a hadizsákmányok és a hadisarcok pénzeiből. Ilyen volt az Augustusnak ajánlott díszoltár is, amely az Augustus-kori béke áldásos korszakát volt hivatva kifejezni.
A pódiumra emelt, zárt falakkal körülvett oltárhoz - a hellenisztikus U betű alakú oltárformával ellentétben - a két egymással szemben fekvő oldalról is fel lehetett jutni. Az oltár márványfalait reliefekkel ékítették, a klasszicizáló hangulatú domborművekben a kor történeti eseményeit megörökítő ábrázolások szimbolikus jelenetekkel vegyültek.
Susa: Augustus diadalíve, i. e. 8
A diadalmenetekben körülhordozott dicsőítő táblák, rajzok, trófeák megőrzése állandó építményt kívánt, ebből az igényből fejlődött ki a diadalív - az arcus triumphalis - állításának a szokása. A diadalív funkcionálisan tehát hatalmas tábla alépítményéűl szolgált. A feliratos tábla hordozójaként az új homlokzatképző motívum egy elemét használták fel: az oszloprendi formákkal tagolt, ívvel áttört faltestet. A dicsőítő felírást a párkány feletti attikába vésték. A diadalív félig szobrászati alkotás volt - az attika felett többször szobrokat helyeztek el, falára reliefeket véstek -, építészeti részletformái emellett hűen kifejezték a korszak építészeti ízlését is.
Augustus diadalívei közül, a korára legjellemzőbbet a felső-itáliai Susában emelték. A faltest sarkaira helyezett, kannelurázott korinthosi oszlopok határozott térbeliséget biztosítottak a széles ívű, egynyílású diadalívnek, amelynek párkányfrízét aprólékos részletképzésű reliefszalag díszítette.
Róma: Porta Maggiore, i. sz. 38-52
Nem töltöttek be triumphális szerepet, de a diadalívekkel formailag és szerkezetileg is összefüggtek a díszes kapuépítmények. A Róma városi Porta Maggiore nevű kaput az Aqua Claudia és az Anio Novus vízvezetékén törték át. A kapu két nyílással készült el, az íveket postamensen álló, két oszlopból, párkánycsonkból és tympanonból összetett fülkekeretek, ún. aediculák fogták közre. A kapu rusztikus megjelenésének az az oka, hogy sohasem készült el, a kőépületeket még akkor is a régi módszerek szerint kivitelezték: a végsó kidolgozást az elnagyoltan összeállított állapotban kellett volna elvégezni.
Róma: Augustus mauzóleuma, i. e. 28
A halottkultusz nagyszabású sírépítészetet alakított ki a rómaiaknál - szemben a görögökkel. Helyi hagyományokból eredő, és az idegenből átvett formák, sajátságos képies utalások az elhunyt foglalkozására stb. jellemezték a városokból kivezető utak, a rómaiak kedvelt temetkezőhelyének sír-építményeit. Caestius piramis formájú sírt emeltetett magának (i. e. 12), Caecilia Metella az etruszk tumulusokhoz hasonló körépítményt, Eurysacés pékmestert kemence formájú sírba temették (i. e. 20), ezek mellett templom és columbarium-sírok is használatosak voltak. Augustus fel-szabadított rabszolgáinak is colümbarium - a galambdúchoz hasonló - sír szolgált végső nyughelyül: a földbe vájt sírterem nemcsak azért bírt jelentőséggel, mert a katakombaépítkezés egyik első kísérletét jelentette, hanem azért is, mert a tér urnafülkékkel telelyuggatott falát az elkövetkező - Nero és Flavius - kor jellegzetes, váltakozó ütemű íves-szegletes faltagoló módszerével ritmizálták.
A sírépítészet általános gyakorlata természetessé tette, hogy a császárok tetemét hatalmas mauzóleumokba helyezték el: a keleti hellenizmus szokásai találkoztak ezekben a helyi, ősi hagyományokkal. Augustusi a Mars-mezőn épített, 95 m át-mérőjű tumulusba temették, a sírdomb alépítményének a körítőfalát kifelé néző, zárt exedra fülkékkel erősítették meg. Ez az etruszk eredetű falazási módszer jellemzett több kisméretű tumulust is.
A Via Tiburtina mellett emelkedő Plautius Silvanus-féle sír alépítményében - szintén etruszk hagyományként - gyűrűsdongával fedett folyosó futott körül. A kereszt alakú sírkamra a mauzóleum közepén helyezkedett alépítményének kerületét kizárólag csak kifelé néző exedrák sora fogta gyűrűbe. Ezzel a sajátos falazási módszerrel az egy századdal későbbi Pantheon kivitelezésénél is éltek, sőt még az antik idők végének halotti templomaiban is használatos volt ez a technika: ekkor már ablakokat vágtak a kifelé néző félkörös fülkékbe.
Herculaneum: Casa dell atrio a mosaico. Casa dei Cervi
A pompei teraszos házakban megindult folyamat Herculaneum tengerparti házalaprajzaiban fejlődött tovább. Herculaneum településtörténete és sorsa is Pompeihez hasonlított. Eredetileg ez is oszk település volt, az i. e. 5. sz. végén samnit, majd i. e. 89-ben római uralom alá került. A kis halászfaluból fokozatosan virágzó város fejlődött ki, amelynek életét a Vezúv kitörése szakította meg. Pusztulásának körülményei azonban mások voltak, mint Pompeinek, mert nem hamueső, hanem folyékony láva öntötte el, így a feltárások meglepő frisseségben hozták napvilágra a város maradványait.
A porticusokkal, balkonokkal tarkított utcaképek mozgalmasságával vetekedett a házbelsők gazdag kiképzése: mozaikpadlók, mozaikkal díszített nymphaeumok, épségben maradt fafalak, váztáblázatos ajtók és bútorok érzékeltetik ma is Herculaneum - viszonylag jelentéktelen városka lakáskultúrájának a fejlettségét.
A derékszögű utcarendszerrel települt antik város elsősorban ennek a lakáskultúrának a megismerése miatt jelentős. A lakóházak közül sok a hagyományos átriumos megoldást követte, de sok ház alaprajzában az átrium elcsökevényesedése (Casa della Gemma), teljes megváltozása, lépcsővel való kiegészítése (Casa del bel cortile) következett be. Hasonló folyamat jellemezte a város legjellegzetesebb lakóházait, a támfallal megerősített tengerparti terasz szélére épített villaszerű épületeket, amelyekben véglegesen felbomlott a korábbi lakóházak befelé forduló rendszere.
A Casa dellatrio a mosaico-nak a bejárati részén, a ház hossztengelyére merőlegesen helyezkedett el a hagyományos helyiségsor: a faucest ala nélküli atrium követte, ebből a tablinum célját betöltő, egyiptizáló jellegű oecus-tér nyílt. A bevezető helyiségekre merőleges irányban futott ki az ablakos, pseudo-oszloprendes tagolású - valójában zártfolyosós - peristylum, a tenger irányába. Az udvarban újabb kereszt-tengely alakult ki, amelyet a szegletes alaprajzú oldalexedra jelölt ki. A ház legszebben kiképzett szárnya a tengerparti oldalra esett: a középütt elhelyezkedő tricliniumból oszlopos loggiára lehetett kilátni, amelyet szimmetrikusan elhelyezett két diaeta - fedett, szellős, pihenőhely - fogott közre.
A Casa dei Cervi-ben a hagyományos lakásrészekből csak az atrium csökevénye maradt meg. A tengerparti rész tricliniuma elé négy pilléren nyugvó pergolát - a diaeta csak felül lefedett változatát - állították, két kis díszkert - viridarium – közé.
Capri: Tiberius villája
Tiberius elődje nagyszabású építőtevékenységét nem folytatta - Augustus azzal büszkélkedhetett, hogy a vályogból és téglából épült Rómát márványba építette át -, de az ő nevéhez fűződött a Palatinus császári rezidenciává való átalakításának megindítása. Tiberius palotáját ma a renaissance kori Farnese-kertek takarják - a feltevések és a szerény adatok arra engednek következtetni, hogy a palota berendezése alig térhetett el olyan fényűzőbben kiképzett hellenisztikus villa alaprajzától, mint amilyen például a pompei Villa dei Misteri lehetett. Ennek reprezentatívan kiképzett helyiségsora - vestibulum, kereszttengelyes peristylum, atrium, tablinum és exedra - köré a helyiségek, porticusok és viridariumok sorát helyezték. A pompás, második pompei stílusban festett falképekkel díszített villa a hagyományos, befelé forduló elrendezés végső lehetőségeit testesítette meg.
Tiberius Capri-szigeti villája, az ún. Villa Iovis, azonban a lakóházépítészet új - az alaprajz külső részeit hangsúlyozó - megoldását követte, s nem is az oszlopos építkezés kereteiben - a herculaneumi házak szerkezetileg még ilyenek voltak -, hanem az íves alaprajz és a boltozat eszközeivel megoldottam A villa a sziget Sorrento felé néző meredek sziklapartja szélén emelkedett, ebbe az irányba, keletre ablakokkal áttört, támpillérekkel gyámolított exedra nézett. Benne átlósan elhelyezett fülkék kaptak helyet, ezek mögött szimmetrikus elrendezésben, hosszú aula mellett, a herculaneumi házak tengerparti részéhez hasonló helyiségek rendeződtek. A villa közepének csak boltozott ciszternái: pinceszintje ismeretes.
A déli szárnyat fürdő foglalta el, a nyugatit a konyha helyiségcsoportja. Az északi oldalon boltozott folyosó vezetett le az épület másik „kilátóhelyéhez”, a császári loggiához, amelynek a partszélen húzódó sétányára elkülönített triclinium és kiséró helyiségei csatlakoztak. A kifelé domborodó, közép-exedrás villa a későbbiekben típussá lett. A külső - homorúan nyitott - exedrás kompozíciók hagyományaként azonban nagy előudvart kirajzoló konkáv formában is alkalmazták az exedrát a villaépítészetben és a palotaépítészetben is (Anguillara, Brioni Grande szigete stb.)
A józan, takarékosan gazdálkodó Claudius korát a nagy-szabású mérnöki létesítmények építése jellemezte. Új víz-vezetéket építtetett Rómába, a 60 km-nél hosszabb Aqua Claudiát, Ostiában megkezdte a kikötő rendezését, a Fucinus-tó vizének lecsapolására csatornát létesített.