Ám Róma diadala tiszavirág életűnek bizonyult. Amikor 122-ben Hadrianus megérkezet Britanniába, a római csapatok már visszavonulásra kényszerültek, egészen a Tyne-völgyig. Ott kialakították a Stanegate-vonalat, s erődítmények sokaságát hozták létre. Ily módon egy 128 kilométeres védővonalat vontak Corbrigde-től a nyugaton fekvő Carlisle-ig.
Minthogy a barbárokat Britanniában nem sikerült legyőznie, feltartóztatásukra Hadrianus a Tyne-völgytől északra hatalmas falat építtetett. A római hadsereg nyolc év alatt építette meg a falat. A fal 120 kilométer hosszú, mintegy 4,5 méter magas, 3 méter széles, egyik tengerparttól a másikig húzódik. Több mint 750 milliárd köbméter követ használtak fel építéséhez.[vitatott]
A falat római mérföldenként (1481 méter) erődökkel egészítették ki. Két erőd között meghatározott távolságban két-két bástyát helyeztek el. Az erődökben sok ember fért el, de a katonák többsége a faltól délre állomásozott. Ezen azonban változtattak, tizennégy új erődítményt építettek fel, amelyekben többtízezer római katona volt.
A bástyákkal, tornyokkal és erődítményekkel megerősített fal mellett a rómaiak utakat is építettek.