I. e. 178-ban a rómaiak elfoglalták Pula városát, és egy évszázaddal később, Vespasianus idején, a római Colosseummal egy időben építették fel a mai horvát területen levő amfiteátrumot. A világ hatodik legnagyobb amfiteátrumaként számon tartott épület az ókori városközponttól északra helyezkedett el, és egy kisebb antik épület helyére épült.
Az aréna külső, árkádokból felépülő körfala a tengerre néző oldalon háromszintes, a többi részen kétemeletes. Az épület kialakítása szerint, ha körívének felső rétegéhez vastag vásznat rögzítettek, akkor a teljes tömeg befedhető, védhető volt.

A nézőtér belül két tizenöt soros, fokozatosan emelkedő, elliptikus alakú rész mentén szerveződött. Ez a terület huszonháromezer ember befogadására volt alkalmas. A közönséget vasfallal és vaskapukkal választották el az aréna színpadától, amely hatvanhétszer negyvenegy méteres területen nyújtott lehetőséget játékra. Utóbbi alatt kőfalas folyosóhálózat létesült, amely az állatok, a felkészülő gladiátorok fogadását látta el.

A központi egység menti négy kisebb torony és két ciszterna a „tengeri csaták” esetén biztosította az amfiteátrum vízi színpaddá válását. A népi és a gladiátor játékokra egyaránt alkalmas amfiteátrumot a 15. században jelentősen lebontották, mára a külső váza és a tornyainak egyike maradt fenn.