A római színházak ritkán épültek hegyoldalba, azonban a philippopolis-i alkotás kivétel. Alaprajza szerint egy félkör alakú központ mentén emelkedik 14 sora, amelyek 5-7 ezer ember befogadására alkalmasak.
A színház nézőtere így elliptikus alakú, a lépcsősorok szerint szektorokra oszlik, ahol rang és nem szerint foglaltak helyet a nézők. Az orkesztra felé vezető folyosót és a szkéné alatti szintet is dongaboltozat fedte. Az orkesztra mögött húzódott a nyugati fekvésű, szélesen elnyúló szkéné.

A szkéné kétszintes volt, a felső szinten minden 3-3 oszlopos csoportot kisebb timpanon zárt le. A nyitott szintek támasztékai római-korintoszi oszlopok voltak, az oszlopok között gyakran római hadvezérek, nemes alakok szobrai kaptak helyet. A szkénét olyan magasra építették, hogy onnan indulva fa és/vagy vászontető védhette a környezeti hatásoktól az egész színházteret.