A színház az i.e. 4. század második felében épült az ifjabb Polüleitosz irányításával, két évszázaddal később pedig tovább bővült. A színház környezetbe illesztése, kiváló akusztikája, így műszaki és művészi megoldása magas színvonalú. Az epidauroszi épületet a görög színházépítészet hagyományaihoz hűen alakították ki, vagyis domboldalba helyezték és félkörívesre formálták.
A nézőteret sugárirányú lépcsők osztják meg és lejárók kötik össze az orkhésztrával. A terület tizennégyezer ember befogadására alkalmas és tizenkét szektorra oszlik. A nézőteret körjárat (diazoma) osztja két szintre, az alsó harmincnégy, a felső huszonegy padsorból áll - utóbbit később alakították ki. Az arányos, tökéletes elrendezést az aranymetszés szabályaival magyarázzák, eszerint a padsorok és a szintek úgy aránylanak egymáshoz, mint a nagyobbik egység az egészhez.
A színház orkhésztrája szintén félköríves és 10 méter átmérőjű. Az epidauroszi szkéné oszlopcsarnokos, többszintes volt, azonban ma már csak az alapépítménye és töredékek láthatóak. A kulturális építmény bal oldalának fennálló maradványai egy ión oszlopos szkénére és ahhoz vezető dongaboltozatos bejáratra utalnak. Ezek kapuzatát egy-egy pilaszter tartja, amelyek így ión gerendázatos bejáratot alkotnak. A nézőtér karéját a két szélén támfalak zárják.