logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A városbéli lakóházak

Ahol sokan élnek, minden bizonyára kevés hely akad, ez főképp igaz volt az ókori Róma szegénynegyedeire. Meglepő módon, a rómaiak már több emeletes bérházakat tudtak építeni, amelyek, igaz, nem voltak hosszú életűek.
Vályogtéglából építették őket, így a tűzveszély állandónak minősült, ahogy az összeomlás fenyegetése is. Ezeket az emeletes házakat ”szigeteknek”, insuláknak (insulae) nevezték, és a legalsó szintjüket tavernának, üzleteknek és boltoknak adták ki. Egyetlen insula mintegy 40 embernek adott otthont, 6 vagy 7 nagyobb lakásban.
A néhol 8 emelet magasságba nyúló házak magasságát később a tűz és összeomlás miatt törvényben csökkentették. Először Augustus császár rendelte el, hogy nem építhetik őket 70 lábnál magasabbra, később Néró ezt 60 lábra csökkentette. Ez utóbbi már a 64-es nagy tűzvész után történt (amit mellesleg ő maga gyújtatott), ekkor módosították a házak építőanyagát is vályogtégláról és fáról: betonra.

romaikor_kep


Insulae



A gazdagabb római polgárok már saját házzal rendelkeztek, amelyeket domusnak hívtak. Ezek egy emeletes házak voltak, kevés ablakkal, hogy kizárják az utcákról beszűrődő zajt. A még gazdagabbak megengedhették maguknak a két részből álló lakóházat, amelyet a tablinum, vagy egy rövid folyosó kötött össze.
A ház főbejárata egy kétszárnyú kapu volt, ami az utcára nyílt. E mögött az átrium található, ami a ház legfontosabb része volt, itt fogadták a ház összes vendégét. A helyiség közepén, a mennyezeten egy rés tátongott, amit compluviumnak neveztek, s ami alatt az impluvium helyezkedett el, ez a medence fogta fel az esővizet.

romaikor_kep


Domus



Az átriumból nyílt a többi helyiség: hálószobák, folyosók, amelyek a kertbe (perisztülion) vagy a thermába vezettek. A hálószobát cubiculának hívták, és általában csak egy ágy foglalta benne a helyet. A tablinum a tanuló- dolgozószoba volt, a triclinium pedig az étkező.

A ház hátsó része a perisztülion köré épült, amely egy kert volt, innen nyílt a bejárat a konyhába és a fürdőbe, valamint egy szabadtéri, nyári étkezőbe. Nyarak folyamán a legtöbb fény a házba a compliviumból, illetve a perisztülionból érkezett, és a család tagjai is előszeretettel étkeztek a szabadban.

A leggazdagabbak, köztük az uralkodók, természetesen, megengedhették maguknak, hogy villájuk legyen a városon kívül, mégis közel a nagyobb utakhoz. Egy ilyen villa-komplexum három részből állt: a ”villa urbana” a család tulajdonába tartozott. Ez hasonlított a városbéli domusokra.

romaikor_kep


Villa Urbana



A ”villa rustica” volt a szolgálók és rabszolgák lakóhelye. A villákban élő állatokat is itt helyezték el, valamint kórházat, illetve börtönt is építettek hozzá.

A harmadik rész a raktárak voltak, itt élelmiszert, illetve kereskedelmi anyagokat helyeztek el. Itt voltak az irodák, templom, még több hálószoba, illetve konyha és étkező is.

A leghíresebb villa Hadrianus császár villája, amely több mint harminc épületből állt, és gyönyörűséges kertje mintapéldája volt a későbbi korok tájépítészetének.



Forrás:
http://www.rpgportal.hu/content/view/1847/458/