logo

VIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A lararium

Az itáliai házban (s így a pompeji házban is) okvetlenül kellett lennie egy olyan helynek, mely a házi isteneknek (lares) volt szentelve. Ez a hely a lararium. A ház, a család élete szorosan összefüggött a Tarok, házi védőszellemek kultuszával. Ezekhez az oltalmazó istenségekhez fordultak a család tagjai örömükben és bánatukban, családi ünnepeken, hétköznapokon és ünnepnapokon egyaránt.
Ha valaki a vidéki birtokára utazott, ott az volt a legelső dolga, hogy áldozatot mutasson be nekik; minden ebédkor kis csészékben ételt raktak számukra a tűzhelyre, s aztán az ételt a tűzbe vetették; a háziasszony havonta háromszor (a hónap Kalendae-ján, Nonae-ján és Idusán) koszorút helyezett a tűzhelyre, melyet mindig tisztán tartottak, mert az volt a Tarok oltára, s egyszerű, durván faragott szobrocskáik is a tűzhely mellett álltak. A háborúba induló Tibullusn így fohászkodik háziisteneihez:

Őseim larjai, óvjatok engem! Mint kicsi gyermek
Annyiszor játszottam nyájas orcátok előtt.

Hozzájuk imádkoztak utazás előtt, hazatérés után, születésnapokon, lakodalomkor és betegségből való felépülés után. Amikor a fiúgyermek nagykorú lett, nekik ajánlotta fel azt az arany medaliont, melyet gyermekkorában a nyakában viselt, és az eladósorba került leány az ő oltárukra tette le játékszereit. A család minden egyes tagjának és az egész háznak az élete szorosan összefonódott a házi istenek kultuszával, s a larok tisztelete ellen hadakozó első keresztény írók éles hangja elárulja, hogy ez a hit milyen mély gyökereket verhetett az antik kor embereinek szívében.

romaikor_kep



A Tar-kultusz helye eredetileg az atrium volt, mert ott állt a tűzhely. Később, amikor a tűzhelyet a konyhába telepítették, odakerült a lararium is. Még később az a szokás kezdett elterjedni, hogy a családi isteneket a ház különböző pontjain helyezték el: az alae-ban, a peristylumban, a tricliniumban, valamint a ház ajtaja és az atrium között levő belső pitvarban (fauces).
Szentélyük vagy egyszerű fali fülke (négyszögletes, esetleg kerek), vagy valóságos kis kápolna, alacsony talapzaton álló oszlopokkal, melyek rendszerint nyeregtetőt tartanak. Némelyik házban a családi istenek képmásait egyszerűen a falra festették. A képek előtt beépített vagy hordozható oltár állott; erre helyezték a koszorúkat vagy csokrokat, tömjént égettek rajta, s itt mutatták be az isteneknek szóló italáldozatot.

Az egyik legérdekesebb larariumot a Vettiusok házában találták meg. Valóságos kis templomocska, 3,70 méter magas, és fülkéje nem olyan mély, mint a Pompejiben feltárt többi Tar-szentélyé. A falból kissé kiemelkedő szilárd alapzaton két korinthusi fél oszlop áll, rajtuk architráv és oromfedél nyugszik. A kis kápolnát domborművek díszítik, és falai pirosra, sárgára meg világoskékre vannak festve. Maguk a Tarok is falra festett alakok: fehér mezőben lábujjhegyen álló, könnyed tánchelyzetben lebegő két ifjú, fehér tunikában, vállukon bibor szín szalagok lengenek, kezükben ivószarut tartanak; kettejük között pirossal csíkozott tógát viselő fiatal férfialak áll (a Tarokkal együtt szokták ugyanis ábrázolni a ház urának isteni kísérőjét és segítőjét is, vagyis a családfő geniusát).
A család tagjai éppen olyan tiszteletben részesítették a családfő geniusát, mint a Tarokat: áldozatot mutattak be, ajándékokkal kedveskedtek neki, s nevét belefoglalták esküjükbe. Képmását, mely néha a családfő arcvonásait viselte, felállították a larariumban. A Vettiusok házában felfedezett geniusról (a két lar közötti alakról) azonban sok szaktudós úgy vélekedik, hogy az Nero geniusát ábrázolja: a tógába öltözött pufók arcú ifjú ugyanis hasonlít a császár képére. A császárkorban az uralkodó geniusának kultusza valóban erősen elterjedt mindenfelé, s így az akkori ők szellemének nem mond ellene az a feltevés, hogy a Vettiusok kis házi kápolnájában Nero császár geniusa szerepel. A larok alatt tekergő kígyó van a falra festve a genius szimbóluma. A kígyó a geniusnak szentelt állat; sokszor a genius alakja el is maradt, csupán a kígyóval ábrázolták, amint az oltár felé kúszik, hogy elfogyassza az áldozati ajándékul odakészített tojást és gyümölcsöt.


Forrás: Marija J. Szergejenko - Pompeji Fordította: Terényi István Gondolat Kiadó 1960