Hogyan fogadta az isten azokat a változtatásokat, amelyeket tanítványa vezetett be? Az antik források kategorikusan állítják, hogy a thrák énekest meg kellett büntetni. Orpheuszt széttépték a thrák és makedón asszonyok, mivel nem engedte meg nekik, hogy az orgiákon részt vegyenek. . . Darabokra szaggatták, és maradványait a tengerbe szórták. Dionüszosz követői csak nők voltak, Orpheusz viszont kizárólag férfiakat avatott be misztériumaiba. Szentélyéből „kitiltotta a nőket".
A thrák énekest a jellegzetes dionüszoszi módon ölték meg ő is a thébai király, Pentheusz sorsára jutott. Mit mond erről Konón? A nők elhatározták, hogy megölik, mert a férfiakat rávette: kövessék vándorlásaiban. De az asszonyok féltek férjüktől, s csak amikor megrészegedtek a bortól, hajtották végre vakmerő tettüket. Dionüszosz tehát közvetlenül beavatkozott az eseményekbe - borával bátorságot öntött a nőkbe, akik úgy cselekedtek, mint bakkhásnők. Az istenség és hajdani tanítványa között annyira kiéleződött az ellentét, hogy Dionüszosz az énekest ugyanolyan kegyetlenséggel büntette meg, mint ellenségeit, Lükurgoszt és Pentheuszt.

Lehetséges, hogy Dionüszosz, mielőtt leszámolt Orpheusszal, figyelmeztetni akarta. A mítosz szerint Eurüdiké kígyómarás áldozata lett. A bakkhánsnők az állatbőröket kígyókkal erősítették testükre, hajukat is velük koszorúzták, és hagyták, hogy a hüllők arcukat nyalogassák. A kígyók sohasem marták meg őket. Eurüdikétől az isten megvonta védelmét, s így a hüllővel való véletlen találkozáskor meg kellett halnia. Kígyóra lépett, miközben a szerelmes Arisztaiosz - Küréné (= Püréné) nimfa és Péneiosz folyamisten fia elől menekül.
Arisztaiosz alakja nagyon érdekes, és szorosan kötődik Thrákiához. Pásztor, de a méhészet feltalálója is, s e tekintetben hasonlít Dionüszoszra. Egyik mitológiai verzió szerint az isten a méhészetet Makrisz nimfától, Arisztaiosz lányától tanulta, egy másik szerint ő maga adta át e művészet titkát a Briszai nimfáknak. Oppianosz azt írja, hogy Arisztaiosz volt az első, aki a méheket a tölgyfák üregeiből kasokba telepítette. Ovidius viszont kijelenti, hogy Dionüszosz gyűjtött össze először méhrajokat természetes kasokba - a fatörzsek odúiba.

A versengés, hogy kettejük közül ki is a méhészet védnöke, sokatmondó. Eurüdiké halála után Arisztaiosz aki vétkes volt a nimfa halálában hirtelen elveszti méheit, elpusztulnak valmilyen kórtól. Az ok Orpheusz haragjában keresendő. Arisztaiosz a thrák énekes tiszteletére négy bikát áldoz, s kilenc nap múlva azt látja, hogy az áldozati állatok teteméből újra életre kel a méhraj. A méhek bikától való származásának hiedelme nagyon népszerű volt görög földön és Rómában, és valószínű, hogy még a neolitikumból származik.
Catal Hüyükben a Nagy Istennő bika formájában szüli meg a fiát-férjét, őt magát azonban méhként tisztelik. Ezért görög földön sok istennő papnőit melisszáknak (méhek) nevezték, az epheszoszi Artemiszt pedig méhként ábrázolták. A méhészetet és a méhmitológiát Arisztaioszon és Dionüszoszon át (aki a méhrajt a Hebrosztól a Pangaion hegységbe vivő útja során gyűjti be) hozzák kapcsolatba Thrákiával. Arisztaiosz ugyanis, amikor elindul az ország szívébe, a Fekete-tenger partján várost alapít, amelyet magáról nevez el, és miután meghal (vagy eltűnik), a thrákok istenként kezdik tisztelni.
Hészükhiosz írja, hogy a phrügek dárdának nevezték a méhet. Ez esetben a thrák diaszpórával összefüggő Dardanosz személynévnek, a Dardania helynévnek és a dardanok törzsnévnek szintén van köze a méhkultuszhoz. Így hát az Arisztaiosz-Orpheusz-konfliktus újabb formája a mitikus dalnok és Dionüszosz közötti ellentmondásoknak.

Nincs kizárva, hogy Orpheusz vallási reformja az orgiáknak a kisázsiai kultuszokra jellemző túlkapásait szüntette meg. Egyetlen adatunk sincs arra, hogy a thrák dionüszoszi misztériumokra olyan féktelen őrjöngés nyomta volna rá a bélyegét, mint más helyeken. Ennyire kegyetlenül büntette volna Dionüszosz az énekest kultuszának ezért a megváltoztatásáért?