Hérodotosz kortársai számára Arész a thrák pantheonba illő istenség volt. El sem tudták képzelni, hogy egy ilyen vérszomjas és vad lény a görög képzelet szüleménye lenne. Csak a barbárok világából érkezhetett, miként Boreasz, a hideg északi szél istene. És egyébként is, létezett-e a görög istenek világában Arésznál meggyőzőbb megszemélyesítése a thrák harci szellemnek?
Arkhilokhosz, a költő, már az i. e. 7. században a thrákokat a „harc isteneinek" nevezte, s nem szégyellte bevallani, hogy megfutamodott a harcmezőről, pajzsát az egyik thrák katona hadizsákmányaként hátrahagyva. I. sz. 13-ban Piso római vezér legyőzte a besszoszokat, és győzelmét „Arészük meg- bilincseléseként" ünnepelte. Szozopolban (az ókori Apollónia) olyan feliratot találtak az i. sz. 2. századból, amely egy, a „thrák Arésszal vívott gyilkos csatában elesett" harcost gyászolt.
Több, Thrákiából származó fogadalmi emléktáblán a lovas héroszt sisakkal és pajzzsal ábrázolták; máskor, így például a Philippi melletti szikladomborműveken, úgy jelenítették meg, amint éppen ráront az ellenségre. Tehát annak az istennek a fogalmát, akit Hérodotosz a thrák pantheonban a legelső helyre állított, még ebben a késői korszakban is ismerték.

Az Arész névnek nincs semmilyen görög etimológiája, és ez idegen, nem hellén eredetét engedi feltételezni. Az ókori források Thrákiát néha Áriának nevezik. A görögök meg voltak győződve róla, hogy Arész thrák származású. Ovidius írja, hogy Juno [Héra] a Propontisztól [Márvány-tenger] balra szülte. Másfelől, kultusza leginkább Hellasz északi részeiben terjedt el, különösen Boió- tiában, ahol sok thrák párhuzamot találunk.

A krésztónok Arészt Kandaónnak (farkasölő) nevezték. Egy Lükophrónnak tulajdonított költemény hangsúlyozza Arész farkas mivoltát. Úgy látszik, hogy az indoeurópai mitológiai hagyományban a farkas volt a háború istenének állatalakja. A harci jellegű titkos férfitársaságok tagjait az indoeurópaiak „farkasoknak” nevezték, természetes hát, hogy istenük is farkas volt.
Valószínű, hogy éppen a beavatási szertartással - amelynek során az ifjú bizonyos időre farkassá válik - áll genetikus kapcsolatban a „dákok” etnonima, amelynek etimológiáját a kutatók a thrák- phrüg farkas szóból („daosz") eredeztetik. De bármennyire is furcsa, Arészt le lehet győzni. Erre elég sok példa van a görög mitológiában. Sőt, a thrákok halandónak tekintették, egyes forrásmunkák pedig arról is megemlékeznek, hogy Arészt Thrákiában temették el.

Azt a kérdést, hogy a thrákoknak volt-e saját hadistenük, csak közvetve lehet megválaszolni. Hérodotosz hosszan írja le, hogyan mutatták be áldozatukat a szkíták Arészuknak. Tiszteltek egy rövid kardot (akina- kész), s ezt az Arésznak feláldozott emberek és lovak vérével kenték be. Medgidiában (Dobrudzsa romániai területén) akinakész formájú bronzkard került felszínre. Markolata csőrében kígyót tartó sast ábrázol. A tárgy rendeltetése még nem tisztázódott; lehetséges, hogy a thrák hadisten jelképe?
Hérodotosz Oiobazosz perzsa vezérről azt a történeti tényt mondja el, hogy miután az apszinthioszok elfogták, házi istenüknek, Pleisztórosznak áldozták, ahogy ez szokásban volt náluk. Florus leírja, hogy a Marcus Crassus elleni harc előtt (i. e. 29) a moiszoszok a felsorakozott katonák előtt leöltek egy lovat, és megesküdtek, hogy valamennyi elejtett ellenségüket feláldozzák az isteneknek. Nagyon elterjedt szokás volt az ókorban, hogy a háború istenének ilyen áldozatot mutattak be. Nemcsak a thrákok, hanem a szkíták, az illírek, a kelták, a perzsák, sőt még a görögök is így akarták megnyerni Arész támogatását.
Ha már volt a thrák pantheonban hadisten, bizonyára a fent említett Pleisztórosz volt az. De Hérodotosz határozottan az apszinthioszok házi isteneként említi, s így e Propontisz partján élő törzs mindenható istensége lehetett.

Livius beszámolóját is meg kell említenünk ebben az összefüggésben. Azt írja, hogy a thrákok győztes csatájuk után megölt ellenségeik fejét dárdahegyre tűzve magasra tartották. Az emberfejek a letnicai rátétdíszen valószínűleg a törzsfő fogadalmát jelképezték, amellyel meg akarta nyerni az isten vagy a hős segítségét. Tehát arra lehet következtetni, hogy a thrák Arész nem volt külön isten, csak az egyetemes istenség egyik feladatkörének megtestesítője. A római korban a lovas hérósz csak azokon a domborműveken jelent meg Arész jellemző tulajdonságaival, amelyeket thrák harcosoknak állítottak.

A krésztónok, mint láttuk, ezt az istent Kandaónnak hívták. A bithüneknél Pria- posszal azonos, aki Arészt a harci táncokra tanította, vagy egyenesen az apja volt.