Köztudott, hogy a legértékesebb cédrusok a Libanon-hegység lejtőin nőttek. Hadrianus több mint 200 latin nyelvű feliratot vésetett a libanoni erdők határaira Byblos környékén. Ezek közül az egyik legfontosabbat már a 19. században megtalálta ERNEST RENAN (1823-1892), a híres utazó és bibliatörténész. Ennek szövege a császár neve után a definitio silvarum (az erdők körülhatárolása) kifejezést tartalmazta. Az egyik később felfedezett felirat még azt is megjelölte, hogy négyféle fafaj képezte a császár magántulajdonát (arborum genera IV cetera privata).

PAUL MOUTERDE meghatározása szerint ezek a következők: a libanoni cédrus (Cedrus libani), a kilikiai fenyő (Abies cilicica), a ciprus (Juniperus excelsa) és a libanoni tölgy (Qercus libani). A feliratokon egy bizonyos G. Umbrius és egy Q. Vetius Rufus nevű procurator Augusti is feltűnik, akik az erdők felügyelői voltak.

A cédruserdőket ősidők óta királyi vadászterületnek tartották, bár annak nincs nyoma, hogy a vadászat után mértéktelenül lelkesedő Hadrianus erre is használta volna körülkerített libanoni erdőségeit.