logo

VIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Syracusae

Surakousai, dór lakosainak dialectusában Suracosai, Siciliának legjelentékenyebb s az egész antik világnak egyik legnagyobb legnépesebb és legszebb városa.

Sicilia keleti partvidékén, a megarai öböltől Délre terült el. Corinthusi gyarmatosok alapították. A görögök legelőször a parthoz nagyon közel fekvő kis Ortygia (ortux = fürj) vagy Nasus (Naso) szigetén telepedtek le, a hol akkor a phoeniciaiak laktak.

E szigetet Északon keskeny de mély szoros, Délen és Nyugaton széles öböl választja el a parttól; az előbbi volt a kis kikötő, Laccius, mely később, midőn Syracusae hadi hajói benne állomásoztak, láncokkal egészen el volt zárható. Az utóbbi a kereskedelmi, Nagy Kikötő (Porot maggiorenek hivják még ma is), melyben állítólag 160 hajó-állás volt. Ide ömlött a kis szigeten fakadó, halakban gazdag Arethusa forrás, és ezzel szemben a szárazföldről jövő és a Cyanével bővült Anapus (Anapo), melynek torkolatánál volt a Lysimelia v. Syraco nevű mocsár (a város állítólag ez utóbbitól kapta a nevét).

Ortygián épült a város két legrégibb temploma, az egyik a sziget északi csúcsán, a másik az Arethusa mellett. Az elsőt a Diana, a másikat (mely most a város székesegyházába van beleépítve) a Minerva templomának szokták nevezni, pedig az előkerült feliratok tanúsága szerint az u. n. Minerva templom volt a Dianáé, míg a másik Apollónak volt szentelve.
Itt épült később Hiero király palotája, mely a rómaiak idejében a praetorok lakása volt. Nemsokára szűk lett a kis sziget a lakosságnak, melynek gyarapodását már abból is megítélhetjük, hogy már a 7. században Acraet és Casmenaet, a 6.-ban pedig Camarinát alapíthatta s lassanként az Ortygiától Északra vonuló parti fennsíkot, a későbbi Achradinát is benépesítette (acra = vadkörte).
A két városrészt már korán hid, illetőleg töltés kötötte össze, melyen később Dioynsus fellegvára épült. Az Achradina kb. 6-szor akkora volt mint az Ortygia, déli része a később börtönül szolgáló Latomiaevé (kőbányák) volt kivájva, melyeknek helyét ma gyönyörű kertek foglalják el.

Az egész városrészt hosszában széles utca osztotta két részre. Itt volt Cicero szerint a forum, melyen gymnasiumok és palaestrák közepette a hős Timoleon sírja (Timoleontinum), a prytaneum, hatalmas csarnokok és az olympusi Zeus temploma állottak.
Achradinát Ortygiával együtt fal vette körül. Északi részétől Nyugatra terült el a szintén fallal körülvett Tycne, nagy gymnasiumokkal és templomokkal, a városnak legsűrűbben lakott része, mely nevét az istennőnek (Fortuna) ott emelkedő templomától nyerte. Ettől Délre terült el a Neapolis, benne állott Ceresnek és Liberának fényes temploma; északi legmagasabb részén, ott, hol az athenaei expeditióban oly sokat emlegetett Epipolae magaslattal érintkezett, állott a nagyszerű színház.

Itt volt egy magaslaton levő berekben Apollo Temenites óriási bronzszobra, melyet Tiberius császár vitetett el onnan s a melyről az egész vidéket Temenitesnek is szokták nevezni. Ezeket a városrészeket, melyeknek mindegyikét Cicero urbs maximának hajlandó nevezni továbbá az Epipolaet az idősebb Dioynsius óriási (kb. 14 klm. hosszú) fallal vette körül, mely a Trogilusnál a Tyche északi részén, nem messze a Hexapyla nevű megerősített kaputól kezdődött s az Epipolae északi részén haladt nyugati irányban a magaslat legkeskenyebb részeig, hol a Labdalum erődtől.

Keletre az Euryalus erőd állott, innen pedig vissza délkeleti irányban egész a nagy kikötőig és a Lysimelia mocsár északi részéig, hol is az Achradinát és Ortygiát védő régi falhoz csatlakozott. A munka gyors menetéről fogalmat nyújthat az a körülmény, hogy a Hexapylától az Euryalusig terjedő 30 stadiumnyi, tehát kb. 4500 m. hosszú rész 20 nap alatt készült el; igaz, hogy a tyrannus, akár csak egy keleti despota, 60,000 embert kényszerített a munkára.

Syracusae ezáltal szinte bevehetetlenné vált, hiába ostromolták szárazon és vizen a carthagóiak és a rómaiak, és csak árulás utján tudták kézre keríteni. E városrészeken kívül a nagy kikötő mellett az Anapus folyótól Délre a magaslaton fekvő Olympieum (Zeus templom) táján még egy külváros is keletkezett, a Polichne, közel a Dracon erődhöz.
A város története az egész szigeté is. Régi fénye a római hódítás után teljesen eltünt; folyton süllyedt, úgy hogy Augustus római coloniát küldött ki, hogy a városnak legalább az Ortygiával szomszédos része ne legyen egészen lakatlan.

A leírás, melyet Cicerónál a Verrinákban olvashatunk, nem az ő korabeli Syracusaere illik, hanem egy Kr. e. 3. századbeli görög történetírónak, Timaeusnak munkájából van átvéve.