Az első pun háború (i. e. 264–241) következtében szerezte meg Róma első Itálián kívüli birtokait, Siciliát i. e. 241-ben és Sardiniát i. e. 238/7-ben. i. e. 227 és 225 között helyezett élükre helytartót, méghozzá egy-egy 2-2 legióval kiküldött praetort.

Az elhúzódó és nehéz második pun háború (i. e. 218–201) szükségessé tette, hogy hadvezetésre jogosult, imperiummal rendelkező ember vezesse ezeket a provinciákat. Ilyen csak a consul és a praetor volt, ezért állandósult ezen provinciák praetori jellege.

Később a Karthágótól elhódított területeken ugyancsak praetori provinciákat, Hispania ulteriort és Hispania citeriort i. e. 197-ben. Ezzel a praetori provinciák száma négyre nótt, a praetorok száma pedig hatra, mert ekkor Rómában már létezett az első számú praetor urbanus mellett a praetor peregrinus tisztsége is.