Sulla egységes rendszere i. e. 67-ig tartott, amikor Aulus Gabinius néptribunus törvénye, a lex Gabinia felhatalmazta a senatus által imperatornak kinevezett Pompeiust, hogy feladatai elvégzéséhez. A Földközi-tenger kalózoktól való megtisztításához maga nevezzen ki a belátása szerint 15 legatust a részfeladatok ellátására, méghozzá praetori rangban (legatus pro praetore). Ezek egy részét a megtisztított területek helytartóiként alkalmazta. Ekkor vált el először a praetori jogkör az előzetesen viselt praetori tisztségtől.

A Caesar halála utáni polgárháborúban a felek követték Pompeius gyakorlatát. Octavianus győzelme után már mint Augustus megosztozott a szenátussal a provinciákon. Saját provinciáiba, amelyeknek formálisan ő volt a helytartója, maga helyett legatus Augusti pro praetore megbízatással küldte el saját embereit a provincia kormányzására, akiknek jogköre valójában közelebb állt a senatusi proconsul jogköréhez, mint a propraetoréhoz.
Praefectus helytartók

Egyiptom különleges helyet foglalt el a Római Birodalom provinciái között startégiai helyzete, népessége és gabonatermő képessége miatt. Ezért Augustus és utódai is távol akarták tartani a senatori rendtől, és nem legatust, hanem lovagi rangú praefectus Alexandreae et Aegyptit alkalmaztak kormányzóul. A törvény azonban a proconsuléhoz hasonló jogokat adott neki..

Egyiptom mintájára Septimius Severus Mesopotamia élére is praefectust állított.