Diocletianus a provinciákat kisebb provinciákra osztotta fel, I. Constantinus pedig szétválasztotta a polgári és a katonai közigazgatást. A területi közigazgatás háromszintűvé vált, legfelül a négy birodalmi praefectura állt élén egy-egy lovagrendű praefectus praetorióval.
A négy egység Diocletinaus tetrarchiájával keletkezett, de ezeket megtartották a tetrarchia megszűnése után is. A négy praefectus praetorio eredetileg a négy császár – két Augustus és két Caesar – testőrparancsnoka volt, akik a tetrarchia megszűnte, és a praetoriánus gárda (cohortes praetoriae) 312-es felszámolása után, után a polgári közigazgatás élére kerültek az egyes praefecturákban.

A praefecturák alatt a több provinciát összefogó dioecesisek helyezkedtek el, amelyek élén a vicariusok álltak. Nevük („helyettes”) arra utalt, hogy a praefectus praetorio helyettesítették az adott dioecesisben.
Eredetileg lovagrendűek, perfectissimus rangúak voltak, később származástól függetlenül clarissimus-ok, még később spectabilis-ek lettek.

A provinciák a harmadik szintet képviselték. A helytartóknak négy rangcsoportját alakították ki:

Legfelül a proconsulok voltak. Africa és Asia mellett I. Constantinus idejétől Achaia helytartója is proconsul lett. Senatori rendűek, de nem feltétlenül volt consulok voltak. I. Valentinianustól a rangjuk spectabilis volt, amivel eleinte rangban felette álltak a hivatali felettesüknek számító vicariusnak és praefectus praetoriónak is.

A második csoportba a szintén senatori rendű consularis-ok tartoztak, clarissimus ranggal.

A harmadik csoport a részben senatori, részben lovagrendi correctoroké volt részben clarissimus, részben perfectissimus ranggal.

A legalsó csoportot a kisebb provinciák élén álló lovagrendi praesesek alkották perfectissimus ranggal.