Bár a tárgyalt témához nem tartózik szorosan, mégis szükséges megemlékezni a Sodales Augustales testületről. Hasonló feladatokat látott el ugyanis, mint a tartományokban az Augustalisok. A Sodales Augustales igen előkelő papi testületét Tiberius császár hozta létre Augustus halála után (Dio 56. 46. 1.), Kr.u. 14-ben, az Isteni Augustus (Divus Augustus) és a Iulius-nemzetség (gens Iulia) kultuszának ápolására.

A Sodales Augustales megnevezésen kívül Tacitus sacerdotes Augustalesként, azaz Augustalis papokként (Tacit. Ann. 2. 83.) vagy egyszerűen Augustalesként is (Tacit. Hist. 2. 95.) említi őket. A testület huszonegy tagot számlált, megalakulásakor azonban létszámfelettiként helyet kaptak benne a császári család tagjai (Tacit. Ann. 1. 54) is, nevezetesen Tiberius, Drusus (CIL V 4954), Claudius (CIL III 381) és Germanicus. Suetonius Claudius császár életrajzában azt írja (Suet. Cl. 6. 2.), hogy a senatus beleegyezése is kellett, hogy Claudius soron kívül tagja lehessen a papi testületnek; vélhetően a senatus jóváhagyása a többiek esetében is szükséges volt.
Azt ugyan nem tudjuk, hogy a későbbiek során mennyire volt bevett az a gyakorlat, hogy a testület létszámfölötti tagokkal is rendelkezett. Ugyanis a létszámfelettiekre vonatkozó megkülönböztető elnevezés a forrásokban nem maradt fenn. A Sodales Augustales tagjait létrejöttekor Róma legelőkelőbb senatorai közül sorsolták ki. Azonban Galba esete (Suet. Galba 8. 1.) azt bizonyítja, hogy a későbbiek folyamán már nem csak sorsolás útján kerülhetett be valaki közéjük, hanem tettei jutalmaként is kiérdemelhette a sodalis Augustalis tisztséget. A testület élén három, évente választott magister állt.

A testületi tagság pedig élethossziglan tartott. A Sodales Augustales létrejötte korántsem előzmény nélküli. Tiberius a Sodales Titii mintájára alapította, melyet Romulus hozott létre (Tacit. Hist. II. 95.) a szabinok királyának, és saját társuralkodójának, Titus Tatiusnak tiszteletére. A császárkor, a Sodales Augustales alapítását követő, későbbi századaiban sorra alakultak az új uralkodók, dinasztiák sodalitasai, úgymint a Sodales Claudiales (CIL VI 41218), - Flaviales (CIL III 6813), - Titiales (CIL VI 41111), - Hadrianales (CIL V 21129), - Antoniniani (CIL X 4750), - Marciani (Aureliani) (CIL VI 1365 és p. 3141, 3805, 4686), - Veriani (CIL VI 41146), - Commodiani (CIL VI 41229), - Helviani (CIL VI 41201), - Severiani (CIL VI 1365 és p. 3141, 3805, 4686), - Severiani Antoniniani (AΕ 1929, 158) Ezek tagjai szintén senatorok voltak.
Minthogy a testület fő feladata az Isteni Augustus (Divus Augustus) és a Iulius-nemzetség (gens Iulia) kultuszának ápolása volt, tagjai közvetlenül vettek részt a szertartásokban. A Sodales Augustales szerepe nemcsak szertartások végzésére korlátozódott, ugyanis a pontifexekkel, Augurokkal, a quindecemvirekkel és a septemvirekkel egyetemben a sodalis Augustalisok is részt vettek az isteneknek megszavazott játékok rendezésében. Ezt a kegyet Tacitus (Tacit. Ann. III. 64.) szerint azért nyerték el, mert az uralkodó ház saját papjainak számítottak, ráadásul a játékok rendezésével azon fogadalmukat válthatták be, melyet az istenivé avatott Augustus és a császári ház kultuszának ápolására tettek.