A hivatal illetve tisztség létrehozása szintén Augustus korában történt. Megalakulásakor a kutatás eddigi véleménye szerint egyfajta félhivatalos tisztség volt, melynek viselői a formális császárkultuszon kívül, elsősorban játékok rendezésével, de helyenként az ifjúság katonai kiképzésével is foglalkoztak.
Mivel maga a sevir tisztség cím „hat férfiút” jelent, városonként egyszerre hat személy tölthette be ezt a tisztet. Bár a római testületekben gyakran helyet kaptak létszámon felüli tagok is. Egy Samniumból származó feliraton (An. Ép. 1980, 368) ugyanis tíz sevir Augustalis szerepel, holott az elnevezés alapján csak hatan lehetnének. Ebből következik, hogy a testület sem feltétlenül csak hat tagból állt. Testületként ordo sevirum Augustalium (ILS 272), corpus sevirum Augustalium (RIT 427), seviri Augustales corporati (Pl.: CIL XII, 181), collegium VIvirorum sociorum (ILS 6719).

A sevir Augustalis és a sevir elnevezések vélhetően ugyanazt takarják, és a sevir szó csupán sevir Augustalis kifejezés rövidítése. Petronius, mikor Trimalchiót először említi (Petronius, Sat. 30.), sevir Augustalisként szerepel. Ezt követően hivatalbeli társait, Hermerost (Petronius, Sat. 57.) és Habinnast (Petronius, Sat. 65.), továbbá őt magát (Petronius, Sat. 71.) is csak sevirként írja le.
Petroniusnál Habinnas fehér ruhát visel: nem tudjuk, hogy valóban ez volt-e a tisztviselők öltözetének színe, vagy csak Petronius gúnyolódásáról van szó, a praetorok öltözetét utánzó ruha miatt. Elvethető azon nézet is, mely szerint két lictorral rendelkeztek volna. Bizonyos, azonban hogy jogot nyerhettek a biselliumra (CIL IX, 3524), vagyis arra a két férőhelyes díszszékre, amelyen kitüntetésül csak egy ember ült.

A Petronius által említett személyek közül Trimalchio és Hermeros libertusok voltak, akik kereskedelemmel foglalkoztak. Habinnas pedig kőfaragóként (lapidarius) kereste kenyerét. Soraik közé csak úgy, mint az Augustalisok esetében decretum decurionum révén lehetett bekerülni, valószínűleg szintén summa honorariáért cserébe. De természetesen időnként ez alól is mentesülni lehetett (CIL IX, 3959).
A tisztség eredendően egy évre szólt, azonban többször is elnyerhető volt, és adott esetben akár élethossziglani is lehetett. Erre utal a sevir Augustalis perpetuus (CIL II, 194) kifejezés is. Helyenként ez a testület bizonyosan nem hat főből állt, a picenumbeli (Regio V.) Falerióban három felirat (CIL IX, 5448; ILS 6568; CIL IX, 5422) VIII vir Augustalisokat említ, bár a városból több mint négyszer ennyi sevirt említő felirat ismert. Így az elírás lehetősége is fent áll. A samniumi (Regio IX.) Amiternumból ellenben három IIIvir Augustalist ismerünk (CIL IX, 4462; ILS 5611; CIL IX, 4212).
A harmadik személy felirata (CIL IX, 4212) rendkívül töredékes, ezért feloldása is megkérdőjelezhető. Származása nem állapítható meg, feltehetőleg a seviratuson kívül az aedilitast is viselte. A másik két személy biztosan római polgárjoggal rendelkező, felszabadított rabszolga volt.