A raetíaí sevirek tudomásunk szerint nem viseltek az a seviratuson kívűl másik tisztséget, azonban a négy személyből három esetében ismerjük foglalkozásukat. Egyikük (RAE 2) pragmaticusként kereste a kenyerét, azaz olyan a törvényekben jártas személy volt, aki e tudása révén segített az „ügyvédeknek” a peres eljárások alkalmával.
Egy másik személy (RAE 3) pedig bíborfesték kereskedelemmel (negotiator artis purpurariae) foglalkozott, tehát igen jövedelmező tevékenységet folytatott. Talán egy másik raetiai sevir (RAE 1) is kereskedő volt, bár ezt teljes bizonyossággal nem jelenthetjük ki.

A negyedik személy (RAE 4) mindannyijukon túltett, Raetia, a három Dacia továbbá egy harmadik ismeretlen terület325 vasbányáinak bérlője (manceps ferrariar(um) [- - -] et provinciae Raetiae itemque Daciarum trium) volt, így hatalmas bevételek birtokosa lehetett. Mindezek révén elmondhatjuk, hogy az ismert raetiai sevirek többsége jelentős jövedelemmel rendelkezett.