Tizennégy olyan pannoniai sírfeliratról van tudomásunk, melyet Augustalisoknak állítottak. Hat esetben a feliratot az Augustalis állította még életében magának (PAN 3, 8, 15, 25, 26, 31). Ezeken értelemszerűen nem szerepel az elhalálozott életkora, hiszen ezt még nem tudhatták a felirat elkészítésekor. Illetőleg ezekre a későbbiekben sem írták rá az elhunyt életkorát.
Két esetben (PAN 35, 45) az állítató személye nem állapítható meg, de valószínűleg nem az Augustalis volt az. A maradék öt esetben (PAN 7b, 19, 30, 37, 38, 41) az állítató valamelyik családtag vagy rokon volt, e hét felirat közül csak három feliraton tüntették fel az elhalálozott Augustalis életkorát.

A legidősebb ismert elhunytat, egy brigetiói Augustalis képviseli, aki a feliratban közölt adat szerint 45 évesen halálozott el. Ebben az esetben nem dönthető el, hogy az elhalálozott pontos, vagy csak becsült életkoráról van-e szó. Valószínűleg egy aquincumi Augustalis feliratán a pontos életkor szerepel, melyet 41 évben adtak meg. Egy sisciai Augustalis 26 évesen halt meg, eddig Pannoniában ő a legfiatalabb, forrásokból ismert tartományi Augustalis. Nem tudjuk, hogy hány évesen nyerte el az Augustalitast.
A fiúk 14 éves koruktól kezdve cselekvő képességgel rendelkező személynek számítottak, de már a (jogi korszakolás szerinti) preklasszikus kortól kezdve a 25 éves korhatárhoz bizonyos joghatások fűződtek, így a nagykorúság is. Marcus Aureliustól kezdve a 14 és 25 év közötti fiúk a praetortól már állandó gondnokot (curator) kérhettek, hogy annak egyetértése (consensus) mellett kössenek szerződést.

A későbbiekben a gondnok kirendelése már általánossá vált, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a 14 és 25 év közöttiek már korlátozott cselekvőképességűnek számítottak a jog szempontjából. Feltehetőleg nagykorúság előtt már Augustalisszá lehetett lenni, ha a summa honorariát valaki megfizette a kiskorú helyett.
Hasonló egy carnuntumi Augur esete (CIL III 4495; ZaCarnuntum 76), aki helyett apja fizette a költségeket és egy daciai, drobetai flamen esete (AE 1979, 520), aki helyett a nagyapja fizette a költségeket.